A homályos kifejezésmódot általában hibának tartjuk. Az intellektuális guruk beszédére és írásaira ez azonban nem vonatkozik. (Itt az angol guru szót használom, nem pedig azt a szanszkrit szót, amelyből az eredetileg származik.) Nemcsak arról van szó, hogy a kevéssé kompetens olvasók - persze helyesen -tartózkodnak attól, hogy azzal kapcsolatosan ítélkezzenek, amit nem értenek meg. Az olvasók gyakran azonban azt ítélik mélyértelműnek, amit nem fognak fel. A homály tiszteletet ébreszt, aminek Sartre, Lacan, Derrida és más hírhedten nehezen értelmezhető maîtres à penser Párizsában élve igencsak tudatában vagyok. Jelen írásomban megkísérlek magyarázatot találni erre a „guru-hatásra”.