Többen amellett érvelnek, hogy mivel az eszközök (artefaktumok) nem természetes fajták, ezért nem részei a fogalmak azon körének, amelyek az elmélet-elmélet területéhez tartoznak. Szemben ezzel az állásponttal, nézetünk szerint az eszközök valójában nagyon is úgy funkcionálnak, mint a természetes fajták fogalmai. A felnőttek eszközfogalmainak alapját a „tervezeti hozzáállás”-nak nevezett kauzális-magyarázati struktúra képezi. A tervezeti hozzáállás értelmében minden eszköz létezése, fajtája és tulajdonságai a tervező eredeti szándékának megfelelő funkció alapján magyarázhatók. A szándékolt funkció fogalma ugyanúgy határozza meg és irányítja az eszközökre vonatkozó érveléseinket, mint ahogyan az oksági esszenciák reprezentációi determinálják a természetes fajtákra vonatkozó inferenciákat. Továbbá: ugyanúgy, ahogyan egyes keretelméleteket - mint például a vitalista biológiát -, amelyek meghatározzák a természetes fajtákról való gondolkodásunkat, a gyermekkor folyamán konstruálunk meg, a tervezeti hozzáállás is csak elég későn, az óvodáskor idejére alakul ki (csupán négy- és hatéves kor között konszolidálódik). Szemben azonban a vitalista biológiával, a tervezeti hozzáállás konstrukciója olyan fejlődési primitívekre épül, amelyek részei a csecsemő igen korán megjelenő alaptudás („mag-tudás”) rendszereinek, elsősorban azoknak, amelyek az intencionális ágencia területéhez tartoznak.