Az élet értelmességének mint a személyiség- és egészségpszichológia egyik fontos konstruktumának a kutatása hosszú időn át főként az értelem megélésére fókuszált, és nagyrészt figyelmen kívül hagyta az értelem keresését. Tanulmányunkban áttekintjük azokat az elméleti és empirikus összefüggéseket, amelyek azt igazolják, hogy az értelem megélése és az értelem keresése egymástól jelentős mértékben független jelenségek. Bemutatjuk továbbá az Élet Értelme Kérdőív (Meaning in Life Questionnaire, MLQ, Steger, Frazier és munkatársai, 2006) magyar adaptációját (MLQ-H). Négy minta összesen 1290 válaszadójának adatait elemezve azt találtuk, hogy az MLQ-H megbízhatósági mutatói (0,79 ≤ Cronbach-alfa ≤ 0,89), konstruktum- és konvergensvaliditása kiváló. Az élet értelmességének megélése az érzelmi labilitás kivételével pozitív kapcsolatban állt az ötfaktoros személyiségmodell vonásaival, a jóllét mutatóival és az intrinzik életcélok fontosságával, és negatívan jelezte előre az érzelmi labilitást és a negatív érzelmek gyakoriságát. Az értelem keresése előrejelezte a magasabb extroverziót, lelkiismeretességet, nyitottságot és az intrinzik életcélok magasabb prioritását, egyúttal azonban a magasabb érzelmi labilitást is. Eredményeink alapján az MLQ-H érvényes és megbízható mérőeszköznek bizonyult, amely alkalmas az élet értelmességéhez való szubjektív viszony többszempontú felmérésére. A talált összefüggések megerősítik továbbá az értelem megélésének pozitív jellegét, egyúttal pedig arra utalnak, hogy az értelem keresése kettős természetű folyamat, amely magában hordozza az elbizonytalanodás és a fejlődés lehetőségét is.