Csíkszentmihályi Mihály tanulmánya az embernek a világegyetemben betöltött szerepét boncolgatja, és arra a következtetésre jut, hogy a páratlan hatékonyságú elmével és tudattal megáldott (vagy megvert) Embernek felelősséget kell vállalnia jövője, valamint saját fejlődése és evolúciója fenntarthatósága iránt. Először is az önmagunkról alkotott képet kell rendeznünk (nemcsak a mohóság és a nemiség, hanem az együttműködés, az altruizmus és a spiritualitás is jellemző ránk), majd ki kell dolgoznunk alternatív reakciómódokat a génjeink, ösztöneink és a hagyományos kondicionálás reánk gyakorolt kényszereire adott válaszként. Egyedül akkor lehet esélyünk a túlélésre, ha rátalálunk az öröm és a lelkesedés új, értelmes formáira, és gondoskodunk arról, hogy ezek egyben elősegítik a környezet egyensúlyának és sokféleségének megóvását, a társadalmi igazságosságot, tudatunk komplexitásának növekedését, valamint méltó alternatívát kínálnak számunkra az anyagiasság és a fogyasztás hajhászásával szemben is.