Author: Csaba Pléh
View More View Less
  • 1 BME Kognitív Tudományi Tanszéke Budapest
  • 2 CEU Department of Cognitive Science Budapest
Restricted access

Purchase article

USD  $25.00

1 year subscription (Individual Only)

USD  $204.00

A pszichológia a 20. század egyik diadalmas tudománya és hivatása. Mégis a kezdetetektől visszatérő hullámokban kételyek kísérik, vagy egyáltalán lehetőségét, vagy (vélt) intellektuális szárazságát, vagy gyakorlati sterilitását. Ezek a kételyek ma újra ébrednek, de ma már nem a fenyegetettség, hanem a világos szakmai identitás nevében tudjuk ironikusan visszautasítani őket. A 19. század második felében a születő pszichológiát az egyik oldalon Comte kezelte kétellyel, mint aminek tartalma megoszlik a szociológia és a neurobiológia között, a másik oldalon pedig Dilthey, Frege és Husserl tartották szellemileg laposnak és fantáziátlannak. Ezeket a törekvéseket próbálta új koncepcióba integrálni a 20. század közepén Karl Bühler és Lev Vigotszkij a három aspektussal (élmény, viselkedés és objektivációk), illetve a közvetítettség elméletével, később pedig Jean Piaget a pszichológia szakmaközi középpontba állításával. Ugyanakkor az elméleti viták közepette a karaván vidáman haladt. A modern pszichológia gyakorlati hivatásának alakításában a múlt század első felében a legkiválóbb elméleti emberek vettek részt, Binet, Ebbinghaus, Stern, S. Freud, Lewin, Lurija, Bowlby, miközben kiemelkedő elméleti tudósok, a hivatás alapvető kereteinek meghatározásában is döntő szerepet játszanak, akárcsak nálunk Ferenczi, Szondi, Harkai vagy Mérei. A hivatásszerű pszichológia kibontakozása közben sem szűnt meg a fenyegetettség, gondoljunk csak a 20. század közepi pavlovizmus kétes diadalaira, vagy a pedagógiának mint az ember elhivatott alakítójának örök telhetetlen étvágyára. Mindez csak a múlt, amire a pszichológiatörténésznek illik emlékeztetnie. A mai kor szellemi térképén újra két irányból kérdőjeleződik meg a pszichológia. A tudományban az új interdiszciplináris területek tűnnek úgy, mint amelyek felfalják a pszichológiát. A kognitív tudomány, a neurofilozófia és az idegtudományok megkérdőjelezik a pszichológia önálló jövőjét. Mikorra mindent tudunk, nem lesz más csak neurális izgalmi mintázat, bár éppen az idegtudomány igazi gurui, mint Gazzaniga és Ramachandran kételkednek saját redukcionizmusuk mindenható voltában. A kísérleti pszichológusok nem kell pánikkal reagáljanak erre a részben maguk előidézte megkérdőjelezésre. Az ember neurális értelmezése valóban oksági modellt adhat a viselkedésre, azt azonban, hogy minek az oksági magyarázatát látjuk például a mágnesben, azt, hogy a személy éppen olvas, flörtöl vagy veszekszik, még az adott kísérletben is a viselkedés pszichológiai értelmezése adja meg. A mai kor másik fenyegetése a félig felkészült s félig emésztett mantrákat csócsáló más foglalkozásúaktól, a trénerektől, kócsoktól, guruktól érkezik. A mai pszichológia azt kell jól lássa, hogy ma már nem szabadságharcot folytat, hanem egy világos hivatást véd. Az intellektuális redukcióval szemben az védi, hogy identitásában a tudomány mögött egy hivatás is áll, míg nincs hivatásszerű kognitív tudós vagy idegtudós. A félkész gyakorló riválisok versenyével szemben pedig azt kell védje, hogy a pszichológus hivatásban az említett nagy elődök örökségének megfelelően az elméleti megalapozottságnak is megvan a helye. A pszichológus nem technikusa vagy felcsere, hanem mérnöke és orvosa a viselkedésnek.

  • Baron-Cohen, S. (1995). Mind blindness: an essay on autism and theory of mind. Cambridge, MA: MIT Press.

  • Berlin, I. (1953). The hedgehog and the fox: An essay on Tolstoy’s view of history. New York: Weidenfeld & Nicolson.

  • Bray, J. B. (2010). The future of psychology practice and science. American Psychologist, 65, 355–369.

  • Brentano, F. (1874). Psychologie vom empirischen Standpunkt. Leipzig: Meiner.

  • Brentano, F. (1911/1994). Az erkölcsi ismerete eredete. Budapest: Kossuth. (Fordította Mezei Balázs)

  • Bronfenbrenner, U., & Evans, W. (2000). Developmental science for the 21st century. Social Development, 9, 115–126.

  • Bruner, J. (2005). Valóságos elmék, lehetséges világok. Budapest: Új Mandátum.

  • Brunswik, E. (1966). Historical and thematic relations of psychology to other sciences. In K. R. Hammond (Ed.), The psychology of Egon Brunswik (pp. 495–513). New York: Holt.

  • Bühler, K. (1927). Die Krise der Psychologie. Jena: Fischer.

  • Bühler, K. (1934). Sprachtheorie. Jena: Fischer.

  • Bühler, K. (2004). A pszichológia egysége. In Pléh Cs. és Győri M. (szerk.), Olvasmányok a kísérleti pszichológia történetéhez (pp. 293–303). Budapest: Osiris. (Bühler, 1927 egy fejezete)

  • Campbell, D. (1969). Etnocentrism of dispplinmes and the fish-scale model of omniscience. In M. Sherif, & W. Sherif (Eds.), Interdisciplinary relations in the social sciences (pp. 328–348). Chicago, ILL: Alidine.

  • Campbell, D. (1988). Methodology and epistemology for social science. Chicago: University of Chicago Press.

  • Campbell, D. (2001). Evolúciós ismeretelmélet. In Pléh Cs., Csányi V. és Bereczkei T. (szerk.), Lélek és evolúció (pp. 336–375). Budapest, Osiris.

  • Canguilhem, G. (1958). Qu’est-ce que la psychologie? Revue de Métaphysique et de Morale, 63, 12–23.

  • Chao, R. (2003). Rethinking fragmentation and diversity in psychology. American Psychologist, 58, 824–825.

  • Churchland, P. (1986a). Neurophilosophy. Cambridge, MA: MIT Press.

  • Churchland, P. (1986b). Some reductive strategies in cognitive neurobiology. Mind, 124, 289–309.

  • Comen, S. R., & Salamon, R. (1988). Kuhn’s Structure of Scientific Revolutions in the psychological journal literature, 1969–1983: A descriptive study. The Journal of Mind and Behavior, 9, 415–445.

  • Comte, A. (1852). Cours de philosophie positive 1830–1842. 2. kiadás. Párizs: Borani et Droz.

  • Conway, J. B. (1992). A world of differences among psychologists. Canadian Psychology, 33, 1–24.

  • De Wolf, J. J. (1987). Wundt and Durkheim a Reconsideration of a Relationship. Anthropos, 82, 1–23.

  • Derksen, M. (2005). Against Integration: Why Evolution Cannot Unify the Social Sciences. Theory and Psychology, 15, 139–162.

  • Dilthey, W. (1894). Ideen über eine beschreibende und zerglierdendre Psychologie. Sitzungsberichte der Akademie der Wissenschaften zu Berlin, 2, 1309–1407.

  • Dilthey, W. (1975). A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban. Budapest: Gondolat.

  • Driver-Linn, E. (2003). … Where is Psychology Going? Structural Fault Lines Revealed by Psychologists’ Use of Kuhn. American Psychologist, 58, 269–278.

  • Durkheim, É. (1898). Représentations individuelles et représentations collectives. Revue de métaphysique et de morale, 6, 273–302.

  • Ebbinghaus, H. (1896). Über erklärende und beschreibende Psychologie. Zeitschrift für Psychologie und Physiologie der Sinnesorgane, 9, 161–205.

  • Gardner, H. (1992). Scientific psychology: Should we burry it or praise it? New Ideas in Psychology, 10, 179–190. (Újra megjelent: In Sternberg, 2005, 77–90.)

  • Gazzaniga, M. S. (2008). Human. The science behind what makes us unique. New York: Harper.

  • Gazzaniga, M. S. (2011). Who’s in Charge?: Free Will and the Science of the Brain. New York: Ecco.

  • Gisbert, P. (1959). Social facts in Durkheim’s system. Anthropos 54 , 353–369.

  • Goertzen, J. R. (2008). On the possibility of unification: The reality and nature of the crisis in psychology. Theory and Psychology, 18, 829–852.

  • Győri M. (1995). Pozitivizmus és lélektani antiredukcionizmus: John Stuart Mill. Pszichologia, 15, 391–405.

  • Henriques, G. (2003). The tree of knowledge system and the theoretical unification of psychology. Review of General Psychology, 7, 150–182.

  • James, W. (1890). Principles of psychology. New York: Holt.

  • Katzko, M. W. (2002). The rhetoric of psychological research and the problem of unification in psychology. American Psychologist, 57, 263–270.

  • Kihlstrom, J. F. (2004). Unity within psychology and unity between science and practice. Journal Clinical Psychology, 60, 1243–1247.

  • Kimble, G. A. (1984). A frame of reference for psychology. American Psychologist, 49, 510–519.

  • Kimble, G. A. (1984). Psychology’s two cultures. American Psychologist, 39, 833–839.

  • Kimble, G. A. (2005a). Paradigm Lost, Paradigm Regained: Toward Unity in Psychology. In R. Sternberg (Ed.), Annual Convention of the American Psychological Association (pp. 91–106.) Washington, DC: American Psychological Association.

  • Kimble, G. A. (2005b). Functional behaviorism: A plan for unity in psychology. American Psychologist, 54, 981–988.

  • Koch, S. (1959–1963). Psychology: A study of a science. Vol. 1–6. New York: McGraw Hill.

  • Koch, S. (1961). Psychological science versus the science-humanism antinomy: Intimations of a significant science of man. American Psychologist, 16, 629–639.

  • Koch, S. (1964/2004). A pszichológia és az egységes tudomány új koncepciói. In Pléh Cs. és Győri M. (2004, szerk.), Olvasmányok a kísérleti pszichológia történetéhez (pp. 932–960). Budapest: Osiris.

  • Koch, S. (1975). Language communities, search cells, and the psychological studies. In W. J. Arnold (Ed.), Nebraska Symposium on Motivation (pp. 47–55). Vol 23, Lincoln: University of Nebraska Press

  • Koch, S. (1981). The nature and limits of psychological knowledge: Lessons of a century qua “science.” American Psychologist, 36, 257–269.

  • Koch, S. (1993). “Psychology” or “The psychological studies”? American Psychologist, 48, 902–904.

  • Koch, S., & Leary, D. (Ed.) (1985). A Century of Psychology as Science. New York. McGraw Hill.

  • Kuhn, T. (1984). A tudományos forradalmak szerkezete. Budapest: Gondolat.

  • Lagache. D. (1949). L’unité de la psychologie. Párizs: PUF.

  • Lewin, K. (1972). A mezőelmélet a társadalomtudományokban. Budapest: Gondolat.

  • Lurija, A. R. (1987). Utam a lélekhez. Budapest: Gondolat.

  • Matarazzo, J. D. (1987). There is only one psychology, no specialties, but many applications. American Psychologist, 42, 893–903.

  • Mátrai L. (1940/1974). Élmény és mű. Budapest: Gondolat.

  • McGovern, T. V., & Brewer, C. L. (2005). Paradigms, narratives, and pluralism in undergraduate psychology. In R. J. Sternberg (Ed.), Unity in psychology (pp. 125–143). Washington, DC: APA.

  • Mill, J. S. (1865). Auguste Comte and Positivism. London: Trübner.

  • Mill, J. S. (1874). A deductiv és inductiv logika rendszere. I–III. Budapest: MTA.

  • Mowrer, O. H. (1960). Learning theory an the symbolic processes. New York: Wiley.

  • Pagès, R. (1958). Qaulques remarques sur ‘Qu’est-ce que la psychologie?’ Revue de Métaphysique et de Morale, 63, 23–31.

  • Palermo, D. (1971). Is a scientific revolution taking place in psychology? Science Studies, 1, 135–155.

  • Pavlov, I. P. (1953). Előadások a nagyagyféltekék működéséről. Budapest: Akadémiai Kiadó.

  • Peterson, D. R. (2003). Unintended consequences. Ventures and misadvantures in the education of professional psychologists. American Psychologist, 58, 791–800.

  • Piaget, J. (1970). Válogatott tanulmányok. Budapest: Gondolat.

  • Pléh Cs. (1985). Két felfogás a pszichológia válságáról: Vigotszkij és Bühler. Világosság, 26, 90–93. G17.

  • Pléh Cs. (1998). Bevezetés a megismeréstudományba. Budapest: Typotex.

  • Pléh Cs. (2003). A természet és a lélek. Budapest: Osiris.

  • Pléh Cs. (2006). Alternatív emberképek a mai pszichológiában. Világosság, 5, 3–12.

  • Pléh Cs. (2007a). A művészeti változás pszichológiai megközelítései: természeti és társadalmi evolúció és a művészet. In Kürti E. (szerk.), Művészet mint kutatás (pp. 76–92). Budapest: Flaccus.

  • Pléh Cs. (2007b). Kuhn hatásai a pszichológiában: vannak‑e pszichológiai paradigmák? In Binzberger V., Fehér M. és Zemplén G. (szerk.), Kuhn és a relativizmus (pp. 13–26). Budapest: L’Harmattan.

  • Pléh Cs. (2008). A pszichológia alakulása a hivatások rendszerében. In Bagdy E., Demetrovics Zs., Pilling J. (szerk.), Polihistória: Köszöntők és tanulmányok Buda Béla 70. születésnapja alkalmából (pp. 125–139). Budapest: Akadémiai Kiadó.

  • Pléh Cs. (2010). A lélektan története. Budapest: Osiris.

  • Pléh Cs. (2011). A magyar kísérleti pszichológia fejlődési íve 1950–2010 között. Magyar Pszichológiai Szemle, 66(4), 669–673.

  • Ramachandran, V. S. (2011). The tell-tale brain. Unlocking the mystery of human nature. London: Heinemann.

  • Ramachandran, V. S., & Hirstein, W. (1999). The science of art: A neurological theory of aesthetic experience. Journal of Consciousness Studies, 6(7), 12–64.

  • Schütz A. (1941). Logikák és logika. Budapest: MTA.

  • Segal, E. M. és Lachman, R. (1972/2004). Komplex viselkedés vagy magasabb mentális folyamatok: Van‑e paradigmaváltás a mai pszichológiában? In Pléh Cs. és Győri M. (2004, szerk.), Olvasmányok a kísérleti pszichológia történetéhez (pp. 961–972). Budapest: Osiris.

  • Smith L. (2011). Challenges facing psychology departments. http://www.apa.org/ed/governance/elc/2011/elc-lsmith2011.pdf.

  • Snow, C. P. (1959: The Two Cultures: and A Second Look. An Expanded Version of the Two Cultures and the Scientific Revolution. Cambridge: Cambridge University Press.

  • Spear, J. H. (2007). Prominent schools or other active specialties? A fresh look at some trends in psychology. Review of General Psychology, 11, 363–380.

  • Spence, J. T. (1987). Centrifugal versus centripetal tendencies in psychology. Will the center hold? American Psychologist, 42, 1052–1054.

  • Spranger, E. (1926). Die Frage nach der Einheit der Psychologie. Sitzungsberichte der Preussischen Akademie der Wissenschaften. Philosophisch-Historische Klasse, 24, 172–199.

  • Staats, A. W. (1998). Unifying psychology: A scientific or non-scientific task? Journal of Theoretical and Philosophical Psychology, 18, 70–79.

  • Staats, A. W. (1999). Unifying psychology requires new infrastructure, theory, method, and research agenda. Review of General Psychology, 3, 3–13.

  • Staats, A. W. (1983). Psychology’s crisis of disunity: philosophy and method for a unified science. New York: Praeger.

  • Sternberg, R. (Ed.) (2005). Unity in psychology. Possibility or pipedream? Washington, DC: American Psychological Association.

  • Sternberg, R., & Grigorenko, E. L. (2001). Unified psychology. American Psychologist, 56, 1069–1079.

  • Sternberg, R., & Grigorenko, E. L. (2002). E pluribus unum. American Psychologist, 57, 1129–1130.

  • Sternberg, R., Grigorenko, E. L., & Kalmar, E. (2001). The role of theory in unified psychology. Journal of Theoretical and Philosophical Psychology, 21, 99–117.

  • Stevens, S. S. (1939/2004). A pszichológia és a tudományok tudománya. In Pléh Cs. és Győri M. (2004, szerk.), Olvasmányok a kísérleti pszichológia történetéhez (pp. 709–721). Budapest: Osiris.

  • Sturm, T., & Mülberger, A. (2011). Crisis discussions in psychology – New historical and philosophical perspectives. Studies in History and Philosophy of Science Part C: Studies in History and Philosophy of Biological and Biomedical Sciences.

  • Titchener, E. B. (1896). An outline of psychology, New York: Macmillan.

  • Vigotszkij, Sz. L. (1971). A magasabb pszichikus funkciók fejlődése. Budapest: Gondolat.

  • Watanabe, T. (2010). Metascientific foundations for pluralism in psychology. New Ideas in Psychology, 28, 253–262.

  • Watson, J. B. (1916). The place of the conditioned reflex in psychology. Psychological Review, 23, 89–116.

  • Watson, R. I. (1967). Psychology: A prescriptive science. American Psychologist, 22, 435–443.

  • Weimer, W. B., & Palermo, D. S. (1973). Paradigms and Normal Science in Psychology. Social Studies of Science, 3, 211–244.

  • Wilson, E. (2003). Minden egybecseng. Az emberi tudás egysége. Budapest: Typotex.

  • Wundt, W. (1898). A lélektan alapvonalai. Budapest: Franklin.

  • Yanchar, S. C. (1997). Fragmentation in focus: History, integration, and the project of evaluation. Journal of Theoretical and Philosophical Psychology, 17, 150–170.

  • Yanchar, S. C., & Slife, B. D. (1997). Pursuing unity in a fragmented psychology: Problems and prospects. Review of General Psychology, 1, 235–255.

  • Zeki, S. (1999). Inner Vision: An Exploration of Art and the Brain. Oxford: Oxford University Press.

  • Zeki, S. (2006). Vizuális kép az elmében és az agyban. In Pléh Cs. és Boross O. (szerk.), Bevezetés a pszichológiába (167–178). Budapest: Osiris.

  • Zittoun, T., Gillespie, A., & Cornish, F. (2009). Fragmentation or differentiation: Questioning the crisis in psychology. Integrative Psychological and Behavioral Science, 43, 104–115.

Monthly Content Usage

Abstract Views Full Text Views PDF Downloads
Nov 2020 0 19 7
Dec 2020 4 1 2
Jan 2021 0 1 1
Feb 2021 19 3 7
Mar 2021 4 0 0
Apr 2021 0 0 0
May 2021 0 0 0