A művészetet és irodalmat a pszichológia általában az esztétikai élmény szemszögéből tanulmányozza. Igen kevés vizsgálat vesz fel olyan szociálpszichológiai nézőpontot, amelyben a művészet és irodalom szociális funkciója válik hangsúlyossá. Korábbi vizsgálatainkban (László, Vincze és Kőváriné Somogyvári, 2003; Vincze és László, 2004) népszerű történelmi regényeknek a nemzeti identitás mintáinak konstrukciójában és közvetítésében betöltött szerepével foglalkoztunk. Jelen tanulmány ezt a kutatási vonalat folytatja, de ellenkező szemszögből. Azt vizsgálja, hogy a csoportközi viszonyok hogyan hatnak egy történelmi novella befogadására. Az olvasó csoporttagsága miként befolyásolja a szereplők iránti empátiát, és az empátia hogyan közvetíti a befogadást a szereplők és a közöttük lévő kapcsolatok percepciójában? Kísérletet végeztünk, amelyben a személyek egy olyan történelmi novellát olvastak, amit átalakítottunk saját csoport és történelmi konfliktussal terhelt külső csoport elrendezéseket létrehozva. Feltételeztük, hogy egy történelmi novella elhatároló stratégiát alkalmaz a saját csoporton belül, és kategoriális empátiát vált ki a csoporttagokból, míg ugyanaz a történet külső csoport szereplőivel, külső csoport elrendezésben univerzálisabb, közvetítő empátiát használ (Keen, 2006), és szituációs empátiás stratégiát (Hogan, 2003) hív elő az olvasókban. Az eredmények alátámasztották ezeket a feltevéseket, bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy a történeti irodalmi narratívumok az empátiás folyamatokon keresztül hozzájárulnak a nemzeti identitás konstrukciójához és közvetítéséhez.