A vizsgálat célja a kortársakkal kapcsolatos versengés és szociálisprobléma-megoldás kapcsolatának feltárása volt 12, 14, 16 és 18 évesek (N=850) körében. A versengés öt dimenziójának (viszonyulás, idő/győztes, esélyesség, szabálybetartás, funkció) jellemzőit egy általunk kidolgozott kérdőívvel (Versengés kérdőív — Kasik és FÜlÖp, 2013) vizsgáltuk. A szociálisprobléma-megoldás mérésére egy adaptált kérdőívet (Social Problem Solving Inventory — D’Zurilla, Nezu és Maydeu-Olivares, 2002) használtunk, amellyel a problémamegoldás pozitív és negatív orientációja, valamint három stílusa (racionalitás, impulzivitás, elkerülés) azonosítható. A tanulók önjellemzése mellett a szülők (anyák, N=850) és a pedagógusok (N=35) is értékelték a diákokat ugyanazokkal a kérdőívekkel. Az önjellemzéshez képest a pedagógusok alul-, az anyák felülértékelték a diákokat, a versengésnél leginkább a szabálybetartás, a problémamegoldásnál a pozitív orientáció esetében. Az összevont mutató (három értékelő átlaga) alapján a 12 és a 14, valamint a 16 és a 18 évesek rendelkeznek hasonló jellemzőkkel a legtöbb dimenzió mentén. Jelentős különbségek e két csoport között azonosíthatók, például a negatív orientáció és a szabálybetartás az idősebbekre, a pozitív orientáció és a versengés idejének fontossága a fiatalabbakra jellemzőbb. A versengés és a problémamegoldás dimenzióinak kapcsolata az életkorral fokozatosan erősödik.
Adrian, M., Lyon, A. R., Oti, R., & Tininenko, J. (2010). Developmental foundations and clinical applications of social information processing: A review. Marriage and Family Review, 46, 327–345.
Chang, E. C., D’Zurilla, T. J., & Sanna, L. J. (2004). Social Problem Solving. Theory, Research, and Training. Washington, DC: American Psychological Association.
Chen, K. (2006). Social Skills Intervention for Student with Emotional/Behavioral Disorders: A Literature Review from the American Perspective. Educational Research and Reviews, 3, 143–149.
CsÁnyi V. (1994). Etológia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
D’Zurilla, T. J., & Goldfried, M. R. (1971). Problem solving and behavior modification. Journal of Abnormal Psychology, 78, 107–126.
D’Zurilla, T. J., Maydeu-Olivares, A., & Kant, G. L. (1998). Age and gender differences in social problem solving ability. Personality and Individual Differences, 25, 241–252.
D’Zurilla, T. J., Nezu, A., & Maydeu-Olivares, A. (2002). Social Problem-Solving Inventory– Revised (SPSI–R): Technical manual. North Tonawanda, New York: Multi-Health Systems.
Damasio, A. R. (1994). Toward a neurobiology of emotion and feeling: operational concepts and hypotheses. The Neuroscientist, 1, 19–25.
Fiske, A. P. (1992). The cultural relativity of selfish individualism: Anthropological evidence that humans are inherently sociable. In M. S. Clark (Ed.), Review of Personality and Social Psychology, 12: Altruism and Prosocial Behaviour (176–214). Newbury Park: SAGE Publication.
Fiske, S. T. (2006). Társas alapmotívumok. Budapest: Osiris Kiadó.
Frauenknecht, M., & Black, D. R. (2009). Is it social problem solving or decision making? Implications for health education. American Journal of Health Education, 41(2), 112–123.
FÜlÖp M. (1995). A versengésre vonatkozó tudományos nézetek. Pszichológia, 15(1), 61–111.
FÜlÖp M. (1997). Versengés az iskolában. In MÉSZÁROS A. (szerk.), Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága (172–196). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.
FÜlÖp M. (2001). Az iskolai versengés természetrajza. In SzekszÁrdi J. (szerk.), Nevelési kézikönyv nem csak osztályfőnököknek (123–141). Budapest: Dinasztia Kiadó.
FÜlÖp M. (2003). A versengés mint szociális készség fejleszthetPsége . In Zsolnai A. (szerk.), Szociális kompetencia — társas viselkedés (170–192). Budapest: Gondolat Kiadó.
FÜlÖp M. (2007). A sokarcú versengés. In Czigler I. és OLÁH A. (szerk.), Találkozás a pszichológiával (228–259). Budapest: Osiris Kiadó.
FÜlÖp M. (2008). Paradigmaváltás a versengéskutatásban. Pszichológia, 28(2), 113–140.
FÜlÖp M. (2010). A társas viselkedés szociálpszichológiája: a társas összehasonlítás. In Zsolnai A. és Kasik L. (szerk.), A szociális kompetencia fejlesztésének elméleti és gyakorlati alapjai (48–77). Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Higgins, J. P., & Thies, A. P. (1981). Problem solving and social position among emotionally disturbed boys. American Journal of Orthopsychiatry, 51(2), 356–358.
Kasik L. (2006). A társas viselkedés, a tanulmányi eredményesség és a tanulási-kulturális szokások összefüggése 13–16 éves korban. Magyar Pedagógia, 106(3), 231–258.
Kasik L. (2010). A szociálisérdek-érvényesítP, az érzelmi és a szociálisprobléma-megoldó képességek vizsgálata 4–18 évesek körében. PhD-értekezés. Szeged: SZTE BTK Neveléstudományi Doktori Iskola.
Kasik, L. (2014). Development of Social Problem Solving – A Longitudinal Study (2009–2011) in a Hungarian Context. European Journal of Developmental Psychology, http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/17405629.2014.969702?journalCode=pedp20#.VGcih_SG_lc
Kasik L. (2015). Személyközi problémák és megoldásuk (kézirat).
Maydeu-Olivares, A. & D’Zurilla, T. J. (1996). A factor-analytic study of the Social Problem-Solving Inventory: An integration of the theory and data. Cognitive Therapy and Research, 20, 115–133.
Nagy J. (2000). XXI. század és nevelés. Budapest: Osiris Kiadó.
Nagy J. (2010). Új pedagógiai kultúra. Szeged: Mozaik Kiadó.
Ranschburg J. (1984). Szeretet, erkölcs, autonómia. Budapest: Gondolat Kiadó.
Roseth, C. J., Johnson, D. W., & Johnson, R. T. (2008). Promoting Early Adolescents’ Achievement and Peer Relationships: The Effects of Cooperative, Competitive, and Individualistic Goal Structures. Psychological Bulletin, 134, 223–246.
Rubin, K. H. & DANIELS-BIERNESS, T. (1983). Concurrent and predictive correlates sociometric in kindergarten and grade one children. Merrill-Palmer Quarterly 29, 337–352.
Rubin, K. R. & ROSE-KRASNOR, L. (1992). Interpersonal Problem-Solving and Social Competence in Children. In V. B. Van Hasselt, & M. Hersen (Eds.), Handbook of Social Development: A Lifespan Perspective. Plenum, New York. http://www.rubin-lab.umd.edu/pubs/Downloadable%20pdfs/kenneth_rubin/social%20competence/Hdbk%20Soc%20Dev92.pdf
SÁndor M. (2009). A versengés, a győzelem és a vesztés fogalma kisiskolás korban. PhD-disszertáció tézisei. Budapest: ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar. http://pszichologia.phd.elte.hu/vedesek/2010/TzisekMagyar.pdf.
Spivack, G., & Shure, M. B. (1976). Social adjustment of young children. San Francisco: Jossey-Bass.
Tassi, F., & Schneider, B. H. (1997). Task-oriented versus other-referenced competition: Differential implications for children’s peer relations. Journal of Applied Social Psychology, 27, 1557–1580.
Van Avenmart, E. (1996). Cooperation and competition. In M. Hewstone, A. S. Manstead, S. T. Fiske, M. A. Hogg, H. T. Reis, & G. R. Serin (Eds.), The Blackwell Encyclopedia of Social Psychology (136–141). London: Blackwell.
Webster-Stratton, C. (1988). Mothers’ and fathers’ perceptions of child deviance: Roles of parent and child behaviors and parent adjustment. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 56(6), 909–915.
Webster-Stratton, C., Reid, M. J., & Hammond, M. (2001). Preventing conduct problems, promoting social competence: A parent and teacher training partnership in Head Start. Journal of Clinical Child Psychology, 30(3), 283–302.