Munkánk során a machiavellista stratégia különböző aspektusait vizsgálatuk meg egy kártyajáték segítségével. Ez a kártyajáték a sokak által ismert „Svindli”, amely a másik sikeres megtévesztésén, illetve a másik megtévesztő szándékának a felismerésén és leleplezésén alapszik. Ezzel a játékkal igyekeztünk valós szituációt teremteni a megtévesztő és manipulációs stratégiák vizsgálatára. A résztvevőket a Mach IV teszt segítségével soroltuk alacsony, közepes és magas machiavellista kategóriákba. Egy időben mindhárom kategóriából egy-egy játékos játszott egymás ellen. Eredményeink azt mutatják, hogy a magas Mach-pontokkal jellemezhető játékosok gyakrabban leplezték le társaik valótlan bemondását („blöffjét”), mint az alacsonyabb pontszámú játékosok, miközben ügyesebben rejtették el saját érzelmeiket. A különbség valószínűleg nem a választott játékstratégiára vezethető vissza, inkább arra, hogy a machiavellisták egy életszerű és megtévesztésre lehetőséget adó szituációban jobban felismerik ellenfeleik érzelemkifejezéseit. Ez árnyalja és finomítja azt a képet, amely a korábbi, papír-ceruza teszteket használó vizsgálatokból származik, miszerint a machiavellistákra alacsony érzelmi intelligencia jellemző. A regressziós elemzés szerint a machiavellizmus befolyásolja a valótlan állítások leleplezésének relatív gyakoriságát (az ún. S indexet), ez utóbbi pedig hatást gyakorol a megszerzett nyeremény nagyságára.
Ali, F., & Chamorro-Premuzic, T. (2010). Investigating theory of mind deficits in nonclinical psychopathy. Personality and Individual Differences, 49, 169–174.
Austin, E. J., Farrelly, D., Black, C., & Moore, H. (2007). Emotional intelligence, Machiavellianism and emotional manipulation: Does EI have a dark side? Personality and Individual Differences, 43, 179–189.
Bereczkei, T. (2008). Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris.
Bereczkei, T., Birkas, B., & Kerekes, ZS. (2010). The presence of others, prosocialtraits, Machiavellianism. A personality X situation approach. Social Psychology, 41, 238–245.
Byrne, R. W. (1997a). Machiavellian intelligence. Annual Review of Anthropology, 32, 163–181.
Byrne, R. W. (1997b). What’s the use of anecdotes? Attempts to distinguish psychological mechanisms in primate tactical. In R. Mitchell, N. S. Thompson, & H. L. Miles (Eds.), Anthropomorphism, Anecdotes, and Animals: The Emperor’s New Clothes? (134–150). New York: Suny Press.
Byrne, R., & Whiten, A. (1985). Tactical deception of familiar individuals in baboons (Papio ursinus). Animal Behaviour, 33, 669–673.
Byrne, R., & Whiten, A. (1988). Machiavellian Intelligence: Social Expertise and the Evolution of Intellect in Monkeys, Apes and Humans. Oxford: Clarendon Press.
Christie, R., & Geis, F. (Eds.) (1970). Studies in Machiavellianism. New York: Academic Press.
Czibor, A., & BERECZKEI. T. (2012). Machiavellian people’s success results from monitoring their partners. Personality and Individual Differences, 53, 202–206.
Dunbar, R. I. M. (1998). The social brain hypothesis. Evolutionary Anthropology, 6, 178–190.
Dunbar, R. I. M. (2003). The social brain: Mind, language, and society in evolutionary perspective. Annual Review of Anthropology, 32, 163–181.
Dunbar, R., & Dunbar, R. I. M. (1993). Coevolution of neocortical size, group size and language in humans. Behavioral and Brain Sciences, 16, 681–735.
Gunnthorsdottir, A., Mccabe, K., & Smith, V. (2002). Using the Machiavellianism instrument to predict trustworthiness in a bargaining game. Journal of Economic Psychology, 23, 49–66.
Humphrey, N. (1976). The social function of intellect. In P. P. G. Bateson, & R. A. Hinde (Eds.), Growing Points in Ethology (303–317). Cambridge: Cambridge University Press.
Jones, D. N., & Paulhus, D. L. (2009). Machiavellianism. In M. R. Leary, & R. H. Hoyle (Eds.), Individual Differences in Social Behaviour (93–108). New York: Guilford.
Kiss Sz. (2005). Elmeolvasás. Budapest: Új Mandátum.
Lyons, M., Caldwell, T., & Shultz, S. (2010). Mind-reading and manipulation – is machiavellianism related to theory of mind? Journal of Evolutionary Psychology, 3, 261–274.
Machiavelli, N. (2006, 1513). A fejedelem. Budapest: Cartaphilus.
Mcilwain, D. (2003). Bypassing empathy: A Machiavellian theory of mind and sneaky power. In B. Repacholi, & V. Slaughter (Eds.), Individual Differences in Theory of Mind (39–66). Hove, E. Sussex: Psychology Press.
Murphy, P. R., Vandekerckhove, J., & Nieuwenhuis, S. (2014). Pupil-linked arousal determines variability in perceptual decision making. Plos Computational Biology, 10(9), e1003854.
PaÁl, T., & Bereczkei, T. (2007). Adult theory of mind, cooperation, Machiavellianism: The effect of mindreading on social relations. Personality and Individual Differences, 43, 541–551.
SzÍjjÁrtÓ, L., & Bereczkei, T. (2014). The Machiavellians’ “Cool Syndrome”: They experience intensive feelings but have difficulties in expressing their emotions, Current Psychology. A Journal for Diverse Perspectives on Diverse Psychological Issues. DOI: 10.1007/s12144-014-9262-1.
Whiten, A., & Byrne, R. (1988). Tactical deception in primates. Behavioral and Brain Sciences, 11, 233–244.
Wilson, D. S., Near, D., & Miller, R. R. (1996). Machiavellianism: A synthesis of the evolutionary and psychological literatures. Psychological Bulletin, 2, 285–299.
Wilson, D. S., Near, D., & Miller, R. R. (1998). Individual differences in Machiavellianism as a mix of cooperative and exploitative strategies. Evolution and Human Behavior, 19, 203–212.