Az elmúlt évtizedben meglepő fordulatok következtek be a machiavellizmus kutatásában. Miközben az 1960-as, 1970-es évek klasszikus szociálpszichológiai kísérleteinek számos következtetése tarthatónak bizonyult, néhány esetben számottevő újraértelmezésekre került sor. A machiavellisták valóban racionálisan gondolkodó, „hidegfej8” emberek, de úgy tűnik, intenzív érzelmeket élnek át a társas kapcsolataikban, amelyeket viszont jól lepleznek, és ez segítheti a megtévesztés sikerességét. Minden előzetes elvárás ellenére rossz elmeolvasónak bizonyultak, de képesek lehetnek arra, hogy pontos megállapításokat tegyenek potenciális áldozataik tipikus jellemvonásairól, különösen olyan helyzetekben, amelyek lehetővé teszik a manipulációt. Vágynak az azonnali nyereségre, de képesek hosszú távon is gondolkodni, amennyiben rugalmasan igazítják döntéseiket a szituáció pillanatnyi állásához. Mindez összhangban lehet az ún. Machiavelli-intelligencia evolúciós hipotézisével, amely szerint a csalás és a manipuláció központi szerepet játszott a főemlősök — benne az ember — agyának növekedésében és kognitív képességeinek fejlődésében. A társak szisztematikus és eredményes manipulációja valóban erőteljes szelekciós erő lehetett a múltban, de ez valószín 8leg nem az elmeolvasás és intelligencia kidolgozásához vezetett (azt más evolúciós folyamatok végezhették), hanem a környezet specifikus jellemzőinek a pontos kiértékeléséhez, a csoporttársak árnyalt kategorizálásához és a rugalmas döntéshozatalhoz.
Ali, F., Amorim, S., & Chamorro-Premuzic, T. (2009). Empathy deficits and trait emotional intelligence in psychopathy and Machiavellianism. Personality and Individual Differences, 47, 758–762.
Ali, F., & Chamorro-Premuzic, T. (2010). Investigating theory of mind deficits in nonclinical psychopathy. Personality and Individual Differences, 49, 169–174.
Austin, E. J., Farrelly, D., Black, C, & Moore, H. (2007). Emotional intelligence, Machiavellianism and emotional manipulation: Does EI have a dark side? Personality and Individual Differences, 43, 179–189.
Bereczkei T. (2003). Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris.
Bereczkei, T., & Birkas, B. (2014). The insightful manipulator: Machiavellians’ interpersonal tactics may be linked to their superior information processing skills. International Journal of Psychological Studies, 6(4), 65–70.
Bereczkei, T., & Czibor, A. (2014). Personality and situational factors differently influence high Mach and low Mach persons’ decisions in a social dilemma game. Personality and Individual Differences, 64, 168–173.
Bereczkei, T., & Czibor, A. (megj. előtt). Abusing good intentions: Machiavellians strive for exploiting cooperators. SAGE Open.
Bereczkei, T., Deak, A., Papp, P., Perlaki, G., & Orsi, G. (2013). Neural correlates of Machiavellian strategies in a social dilemma task. Brain and Cognition, 82, 108–116.
Byrne, R. (1995). Thinking Ape. Evolutionary Origins of Intelligence. Oxford: Oxford University Press.
Byrne, R., & Whiten, A. (Eds.) (1988). Machiavellian Intelligence. Social Expertise and the Evolution of Intellect in Monkeys, Apes, and Humans. Oxford: Clarendon Press.
Christie, R., & Geis, F. L. (1970). Studies in machivaellanism. New York: Academic Press.
Czibor, A., & Bereczkei, T. (2012). Machiavellian people’s success results from monitoring their partners. Personality and Individual Differences, 53, 202–206.
Dawkins, R., & Krebs, J. R. (1978). Animal signals: information or manipulation? In J. R. Krebs, & N. B. Davies (Eds.), Behavioral Ecology: An Evolutionary Approach (282–309). Oxford: Blackwell Scientific Publication.
Dunbar, R. I. M. (1993). Coevolution of neocortical size, group size, and language in humans. Behavioral and Brain Sciences, 16, 681–735.
Exlinne, R. V., Thiabaut, J., Hickey, C., & Gumpart, P. (1970). Visual interaction in relation to Machiavellianism. In R. Christie, & F. Geis (Eds.), Studies in Machiavellianism (53–76). New York: Academic Press.
Geis, F. (1970). The con game. In R. Christie, & F. Geis (Eds.), Studies in Machiavellianism (130–160). New York: Academic Press.
Geis, F., & Levy, M. (1970). The eye of the beholder. In R. Christie, & F. Geis (Eds.), Studies in Machiavellianism (210–235). New York: Academic Press.
Geis, F., Weinheimer, S., & Berger, D. (1970). Playing legislature: Cool heads and hot issues. In R. Christie, & F. Geis (Eds.), Studies in Machiavellianism (173–189). New York: Academic Press.
Gigerenzer, G. (1999). Ecological Intelligence: An adaptation for frequencies. In D. D. Cummins, & C. Allen (Eds.), The Evolution of Mind (9–29). Oxford: Oxford University Pess.
Harrell, W. A., & Hartnagel, T. (1976). The impact of Machiavellianism and the trustfulness of the victim on laboratory theft. Sociometry, 39, 157–165.
Jonason, P. K., & Webster, G. D. (2012). A protean approach to social influence: Dark Triad personalities and social influence tactics. Personality and Individual Differences, 52, 521–526.
Jones, D. N., & Paulhus, D. L. (2009). Machiavellianism. In M. R. Leary, & R. H. Hoyle (Eds.), Individual Differences in Social Behavior (93–108). New York: Guilford.
Lyons, M., Caldwell, T., & Schultz, S. (2010). Mind-reading and manipulation – Is Machiavellianism related to theory of mind? Journal of Evolutionary Psychology, 8(3), 261–274.
Mchoskey, J. W. (1999). Machiavellianism, intrinsic versus extrinsic goals, and social interest: A self-determination theory analysis. Motivation and Emotion, 23, 267–283.
Mchoskey, J. W. (2001). Machiavellianism and personality dysfunction. Personality and Individual Differences, 31, 791–798.
Mcillwain, D. (2003). Bypassing empathy: A Machiavellian theory of mind and sneaky power. In B. Repacholi, & V. Slaughter (Eds.), Individual Differences in Theory of Mind (39–66). Hove, E. Sussex: Psychology Press.
Orosz A. és Bereczkei T. (2015). A machiavellisták érzelmi intelligenciája társas interakcióban. Magyar Pszichológiai Szemle, 70(1), 23–35.
Paal, T., & Bereczkei, T. (2007). Adult theory of mind, cooperation, Machiavellianism: The effect of mindreading on social relations. Personality and Individual Differences, 43, 541–551.
Paulhus, D. L., & Williams, K. M. (2002). The Dark triad of personality: Narcissism, Machiavellianism, and psychopathy. Journal of Research and Personality, 36, 556–563.
Pilch, I. (2008). Machiavellianism, emotional intelligence, and social competence: Are Machiavellians interpersonally skilled? Polish Psychological Bulletin, 39, 158–164.
Spitzer, M., Fischbacher, U., Herrnberger, B., GrÖn, G., & Fehr, E. (2007). The neural signature of social norm compliance. Neuron, 56, 185–196.
Sullivan, R. J., & Allen, J. S. (1999). Social deficits associated with schizophrenia defined in terms of interpersonal Machiavellianism. Acta Psychiatria Scandinavia, 99, 148–154.
SzabÓ E. és Bereczkei T. (2015). Elmeolvasás és machiavellizmus: a manipuláció szituatív feltérképezése. Magyar Pszichológiai Szemle, 70(1), 37–53.
SzijjÁrtÓ L. és Bereczkei T. (2013). Hidegfejű gondolkodás? Az érzelmi intelligencia és az érzelmi stabilitás szerepe a machiavellista döntéshozatalban. Psychiatria Hungarica, 28, 221–228.
Szijjarto, L., & Bereczkei, T. (2014). The Machiavellians’ “cool syndrome”: They experience intensive feelings but have difficulties in expressing their emotions. Current Psychology. A Journal for Diverse Perspectives on Diverse Psychological Issues. DOI: 10.1007/s12144–014-9262–1.
Tversky, A., & Kahneman, D. (1983). The framing of decisions and the psychology of choice. Science, 211, 453–458.
Vangelisity, A. L., Daly, J. A., & Rudnick, J. R. (1991). Making people feel guilty in conversations: Techniques and correlates. Human Communication Research, 18, 3–39.
Wai, M., & TILIOPULOUS, N. (2012). The affective and cognitive empathic nature of the dark triad personality. Personality and Individual Differences, 52, 794–799.
Whiten, A., & Byrne, R. (Eds.) (1997). Machiavellian Intelligence II. Extensions and Evaluations. Cambridge: Cambridge University Press.
Wilson, D. S., Near, D., & Miller, R. R. (1996). Machiavellianism: A synthesis of the evolutionary and psychological literatures. Psychological Bulletin, 119, 285–299.
Zajonc, R. B. (1965). Social facilitation. Science, 149, 269–274.