A nemzetközi szakirodalomban sokféle kifejezéssel jelölik a fogalmat — dual, double, twice, multiple exceptional. A hazai szakirodalomban még egyáltalán nem honosodott meg a kettős/többszörös különlegességű tehetség elnevezése. Ennek oka elsősorban az, hogy a hazai tehetséggondozásban a fogalomhoz szükséges szemléleti háttér épp csak kezd formálódni. A jelenlegi képesség- és teljesítménycentrikus tehetségszemlélet nem épít az egyén és környezete folyamatos, finom interakciójára. Ezzel leszűkül a tehetség fogalma, és így megjelenésének valószínűsége is kisebb a lehetségesnél. A különleges vagy hátrányos helyzetű tehetségek felhívják a figyelmet a jelenlegi tehetségfogalomnak és a tehetségesek ellátásának gyenge pontjaira. A tanulmány a szemléletváltás szükségszerűségét mutatja be a váltás lehetséges irányainak és hatásainak elemzésével együtt.
BIRD, A. (2007). Perceptions of epigenetics. Nature, 447(24) . doi:10.1038/nature05913
BLOOM, B. S. (1956). Taxonomy of Educational Objectives: The Classification of Educational Goals. White Plains: Longman Publishing Group.
CSIKSZENTMIHALYI, M. (1996). Creativity: Flow and the Psychology of Discovery and Invention. New York: Harper.
COMFORD BOYES, L., REID, I., BRAIN, K., & WILSON, J. (2004). Accelerated learning: A literature survey. UK. Department for Education and Skills.
FREEMAN, J. (2006). ‘Giftedness in the Long Term’. Journal for the Education of the Gifted, 29, 384–403.
GAGNÉ, F. (2003). Transforming Gifts into Talents: The DMGT as a Developmental Theory. In N. Colangelo & G. A. Davis (Eds.) Handbook of gifted education (3rd ed.) Boston: Allyn and Bacon, 60–74.
GARDNER, H. (1983). Frames of mind: The theory of multiple intelligences. New York: Basic Books.
GETZELS, J. W., & CSIKSZENTMIHALYI, M. (1975). From problem solving to problem finding. In I. A. TAYLOR, & J. W. GETZELS (Eds.), Perspectives in Creativity (90–116). Chicago: Aldine Publishing Company.
GYARMATHY É. (2007). A tehetség — Háttere és gondozásának gyakorlata. Budapest: ELTE Kiadó.
GYARMATHY É. (2009). Atipikus agy és a tehetség I. — Tehetség és a neurológia hátterű teljesítményzavarok valamint az Asperger szindróma. Pszichológia, 29(4), 377–390.
GYARMATHY É. (2010). Atipikus agy és a tehetség II. — Az átütő tehetség és a tehetségvizsgálatok ma. Pszichológia , 30(1), 31–41.
GYARMATHY É. (2012). Diszlexia a digitális korszakban. Budapest: Műszaki Könyvkiadó.
GYARMATHY É. (2013a). Atipikus hiperaktívak és a tipikus tehetségesek mítosza. Tehetség, 21(1), 11–12.
GYARMATHY É. (2013b). Tehetséghálózat a különleges tehetségekért. Inspiráció, 20(3), http://www.isze.hu/download/inspiracio/NTP-TTM-12-P-0018.pdf
GYARMATHY É. és KUCSÁK J. (2012). A digitális bennszülöttek képességprofilja. A mérési eljárások, a linearitás és a hagyományos iskolai tanítás alkonya. Iskolakultúra, 6, 43–53.
HAMVAI CS. és PIKÓ B. (2008). Pozitív pszichológiai szempontok az iskola világában. Magyar Pedagógia, 108(1), 71–92.
HANDEL, A. E., & RAMAGOPALAN, S. V. (2010). Is Lamarckian evolution relevant to medicine? BMC Medical Genetics, 11, 73. http://www.biomedcentral.com/1471-2350/11/73
HARMATINÉ OLAJOS T. (2012). Tehetség és/vagy hiperaktivitás. Tehetség, 20(4), 6–7.
HELLER, K. A., & PERLETH, C. (2007a). Münchner Hochbegabungstestbatterie für die Primarstufe (MHBT-P). Goettingen, Germany: Hogrefe.
HELLER, K. A., & PERLETH, C. (2007b). Münchner Hochbegabungstestbatterie für die Sekundarstufe (MHBTS). Goettingen, Germany: Hogrefe.
KOSZTOLÁNYI GY. (2010). A gyermekfejlődés epigenetikája. Magyar Tudomány, 9, 1083–1089.
KOVÁCSNÉ NAGY E. (2000). Komplex Instrukciós Program. In KLEIN S. és SOPONYI D. (szerk.) A tanulás szabadsága Magyarországon (357–367). Budapest: EDGE.
KOVÁCSNÉ NAGY E. (2001). Konkrét helyzet — konkrét elemzése. In TRENCSÉNYI L. (szerk.) Példák és példaképek (103–117). Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Intézet.
KOVÁCSNÉ NAGY E. (2004a). Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása a Komplex Instrukciós Program segítségével. Új Katedra, 13(11), 21–24.
KOVÁCSNÉ NAGY E. (2004b). Társadalmi együttélés — interkulturális nevelés. Zempléni Múzsa, 4(2), 29–38.
KOVÁCSNÉ NAGY E. (2005). A társas interakció mint tudásgyarapító tényező a heterogén osztályokban. Iskolakultúra, 15(5), 16–25.
KOVÁCSNÉ NAGY E. (2006). A tanulói státus hatása a tanulók órai szereplésére. Új Pedagógiai Szemle, 55(5), 35–46.
KOVÁCSNÉ NAGY E. (2007a). A logikai és táblajáték-foglalkozások szerepe a matematikatanításban. Új Pedagógiai Szemle, 57(6), 88–93.
KOVÁCSNÉ NAGY E. (2007b). Integrációs modell. Fókusz, 9(1), 36–56.
KOVÁCSNÉ NAGY E. (2009). Siker az osztályteremben. Mérföldkő: Új kihívások a korszerű együttnevelésben. Budapest: Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.
KOVÁCSNÉ NAGY E. (2010). Lehet egy lépéssel több? In CHRAPPÁN M. (szerk.), Az iskolakezdés pedagógiai kihívásai (85–89). Debrecen: Debreceni Egyetem.
KOVÁCSNÉ NAGY E. (2010). A hejőkeresztúri IV. Béla Körzeti Általános Iskola és Napközi Otthonos Óvoda tevékenységének bemutatása. Tények-Esélyek-Utak az oktatásban. Budapest: Nemzeti Erőforrás Minisztérium.
KOVÁCSNÉ NAGY E. (2011). Tanuló-központúság. In RÉTI M. (szerk.), Tanító Tér. Oktatási épületek infrastruktúrája: fenntarthatóság és más minőségi kritériumok (88–116).
KOVÁCSNÉ NAGY E. (2012). Több mint csoportmunka. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
KOZMA SZ. (2013). Tevékenység-motiváció-(tehetség)rehabilitáció vagy tehetségre habilitáció. XVIII. Komáromi Pedagógiai Napok, február 27. Komarno.
LIPSEY, M. W., & WILSON, D. B. (1993). The efficacy of psychological, educational, and behavioral treatment. American Psychologist, 48, 1181–1201.
ODEN, M. H. (1968). The fulfillment of promise: 40-year follow-up of the Term an gifted group. Genetic Psychology Monographs, 77, 3–93.
MONTGOMERY, D. (2004). Double exceptionality: gifted children with special educational needs. Vision, 14(1), 18–34.
M. NÁDASI M. (2007). Adaptivitás az oktatásban. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.
PAPPNÉ GYULAI K. és PAKURÁR M. (szerk.) (2011). A debreceni példa. Tehetségazonosítás éstehetséggondozás a város közoktatási intézményeiben. Géniusz könyvek 23. Budapest: Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége.
PÁSKU J. (2011). A tehetség értelmezései a nemzetközi és a hazai szakirodalomban. Fordulópont, 13/1/51., Budapest: Pont Kiadó, 1585–2474.
PÉTER-SZARKA SZ. (2011). Az „ismeretlen ismerős”: Gagné tehetségmodelljének átdolgozott változata. Tehetség, 18(3), 5–7.
PÉTER-SZARKA SZ. (2012a). Kreatív klíma az iskolában. Tehetség, 19(2), 5–7.
PÉTER-SZARKA, SZ. (2012b). Creative climate as a means to promote creativity in the classroom. Electronic Journal of Research in Educational Psychology, 10(3), 1011–1034.
PLÉH CS. (2004). A pozitív pszichológiai hagyományok Európában. Iskolakultúra, 5, 57–61.
PLÉH CS. (2010). Kreativitás, tehetség és gyakorlás: hangsúlyváltások a kutatásban. Magyar Pszichológiai Szemle, 65(2), 199–220.
PLÉH CS. (2013). A pszichológia és a pedagógia klasszikus és új kapcsolatai. Iskolakultúra, 5–6, 76–81.
REIS, S. M. & RENZULLI, J. S. (1982). A case for a broadened conception of giftedness. Phi Delta Kappan, 63(9), 619–620.
RENZULLI, J. (1977). The Enrichment Triad Model: A guide for developing defensible programs for the gifted and talented. Wethersfield: Creative Learning Press Inc.
RENZULLI, J., REIS, S. M., & SMITH, L. H. (1981). The revolving door identification model. Mansfield Center: Creative Learning Press.
SCHOBER, B., & ZIEGLER, A. (2002). Theoretical levels in the evaluation of motivational trainings. European Journal of Psychological Assessment, 18(3), 204–213. doi: 10.1027//1015-5759.18.3.204.
SEARS, W., & THOMPSON, L. (1998). The A.D.D. Book: New Understandings, New Approaches to Parenting Your Child. Boston: Little, Brown and Company.
SIMKIN, B. (1999). Was PANDAS Associated with Mozart’s Personality Idiosyncrasies? Medical problems of performing artists, 14(3), 113–116.
SOLANO, C. H. (1979). The First D: Discovery of Talent, or Needles in a Haystack: Mathematically Gifted Child. In N. COLANGELO, & R. T. ZAFFRANN (Eds.), New Voices in Counselingthe Gifted (93). Iowa: Kendall & Hunt.
SOSNIAK, L. A. (2006). Retrospective interviews in the study of expertise and expert performance. In K. A. ERICSSON, N. CHARNESS, P. J. FELTOVICH, & R. R. HOFFMAN (Eds.), The Cambridge handbook of expertise and expert performance (287–301). Cambridge: Cambridge University Press.
STEENBERGEN-HU, S. & MOON, S. M. (2011). The effects of acceleration on high-ability learners: A meta-analysis. Gifted Child Quarterly, 55, 39–53.
STERNBERG, R. J. (1992). Ability tests, measurements and markets. Journal of Educational Psychology, 84(2), 134–140.
STERNBERG, R. J., & DAVIDSON, J. E. (1990). Conception of Giftedness New York: Cambridge University Press.
TERMAN, L. M. (1925). Genetic studies of genius. Vol. 1. Mental and physical traits of a thousand gifted children. Stanford, CA: Stanford University Press.
TANNOCK, R. (1998). ADHD: advances in cognitive, neurobiological and genetic research. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 39(1), 65–99.
WALLACE, B. (1983). Teaching the Very Able Child. London: Ward Lock Educational.
WATKINS, C. (1999). The Gifted AD/HD Child and Adolescent: Between Two Worlds. Hypertalk, Fall and Winter.
WEBB, J. T., & LATIMER, D. (1993). ADHD and children who are gifted (ERIC Document No. EDO-EC-93-5). VA: Reston: Council for Exceptional Children.
WINNER, E. (1996). Gifted children: Myths and realities. New York: Basic Books.
WINNER, E. (2000). The origins and ends of giftedness. American Psychologist, 55(1), 159–169.
ZIEGLER, A., & STOEGER, H. (2004). Identification based on ENTER within the conceptual frame of the Actiotope Model of Giftedness. Psychology Science, 46, 324–342.
ZIEGLER, A. (2005). The actiotope model of giftedness. In R. J. STERNBERG, & J. E. DAVIDSON (Eds.), Conceptions of giftedness (2 nd ed.) (411–436). New York, NY: Cambridge University Press.
ZIEGLER, A , & PHILLIPSON, S. N. (2012). Towards a systemic theory of gifted education. High Ability Studies, 23(1), 3–30.
ZIEGLER, A. (2013) Gifted Education from a Systemic Perspective: The Importance of Educational Capital and Learning Capital. In S. N. PHILLIPSON, H. STOEGER, & A. ZIEGLER (Eds.), Exceptionality in East-Asia: Explorations in the actiotope model of giftedness. London: Routledge.
Zöld Kakas Líceum (2013). Zöld Kakas Program. http://www.zoldkakas.hu/kuldetes.html