A három részből álló tanulmány kritikai áttekintést nyújt a konzervativizmus kutatásának hat évtizedéről, Adorno és munkatársai klasszikus munkájától eljutva a politikai orientációk genetikai és neurobiológiai hátterére irányuló mai vizsgálatokig. A kutatások mélyreható pszichológiai és biológiai különbségeket rajzolnak fel a konzervatív és a liberális politikai orientációt valló személyek között. A tanulmány arra keresi a választ, hogy mennyire megalapozottak és hogyan értelmezhetőek ezek a különbségek. A kritikai áttekintés arra mutat rá, hogy problémás előfeltevések, elfogultságok és leegyszerűsítő magyarázatok kísérik végig az egymást követő kutatási paradigmákat. A tartalmi és módszertani szempontok felvetése mellett a témakör tágabb összefüggésrendszerbe is helyeződik olyan tényezők szerepének elemzésével, mint az amerikai politika utóbbi évtizedben felerősödött polarizáltsága, a kutatók ideológiai beállítódása, valamint a média szerepe a tudományos eredmények közvetítésében. Az első rész az „autoriter személyiség” konstruktumának kialakulását és klasszikus kutatási paradigmáját állítja középpontba, és kíséri annak fejlődését az 1990-es évekig. A második rész egy újabb befolyásos paradigmájával: a konzervativizmus motivált kognícióként való megközelítésével foglalkozik. Ez az elmélet „megszüntetve — megőrizve” fogalmazta át a témát, és széles körű inspirációt adott az empirikus kutatások újabb hullámának — mindeközben tovább vitt számos kritizálható előfeltevést, értelmezést és módszertani problémát. A harmadik rész a genetika és az agykutatás hozzájárulásait vizsgálja meg. Miközben előremutató és ígéretes a biológia integrációja, az idevágó kutatásokban túlzó és indokolatlan értelmezések merültek fel, amelyek inkább hátráltatják, mintsem segítik a célt.