A vizsgálat háttere és céljai: az ember és a terek/tárgyak környezetpszichológiai tranzakciói során tudatosan és nem tudatosuló módon illeszkedés jön létre a környezet és használója között (személy–környezet összeillés). Az egész életen át tartó fejlődésben a személy–környezet tranzakció változásának fontos szerepe van (pszicho-bio kontextuális fejlődés). A helykötődés és a helyidentitás fejlődésmodellje szerint a pszichológiailag fontos helyek beépülnek a személyek (hely)identitásába. A környezetpszichológiai vizsgálatok szerint a gyerekek és a fi atalok számára – az otthon mellett – a kültéri környezeteknek fokozódóan nagy jelentősége van (tranzakcionális téri-idői társas kontinuum). Ehhez illeszkedik a szociofi zikai önállóság bel- és kültéri környezetekben egyaránt vizsgálható környezetpszichológiai, tranzakcionális fogalma, amelyet kutatásunkba környékhasználatra értelmezünk. A kutatások szerint a térhasználat gyerekkori emlékei nem térnek el építészek és nem építészek esetében, viszont a felnőtt építészek képzési tapasztalataik és vizualizációs módszereik segítségével másképp látják és ábrázolják a világot, mint a laikusok. Vizsgálatunk kérdése, hogy a szociofi zikai önállóság kezdetén használt fontos külterek mentális reprezentációját – közvetlenül a kamaszkor után – mi határozza meg inkább: az ezekhez a színterekhez kapcsolódó hétköznapi tapasztalatok vagy a kibontakozó szakmai tértudás?
Módszer: elsőéves építész (kezdő térszakértő) és tanulmányai elején járó nemépítész (kezdő humán szakértő, térlaikus) egyetemi hallgatók első önálló környezethasználatának retrospektív mentális térképeit vizsgáltuk transzdiszciplináris (TD), ötvözött kvalitatív és kvantitatív kutatási stratégiával. A rajzok feldolgozását kollaboratív transzdiszciplináris teammunkában végeztük.
Eredmények: az ábrázolás módja, elemei és relációik szerint két – megfelelően működő – főkategória (képszerű és térképszerű), és ezeken belül több alkategória formálódott meg. A térképszerű ábrázolás vártnál nagyobb arányú alkalmazása azt mutatja, hogy egy énközeli esemény szociofi zikai kontextusa képi kifejezésmódjának – térszakértelemtől függetlenül – inkább ez felel meg.
Következtetésünk, hogy a térszakértők és a térlaikusok térfelfogásának és -ábrázolásának sokszor igazolt eltéréseit érdemes és kívánatos a környezetpszichológiai szakirodalomban általában megszokottnál tágabb kontextusban kezelni és vizsgálni.
Altman, I., & Rogoff, B. (1987). World views in psychology: Trait, Interactional, Organismic, and Transactional Perspectives. In D. Stokols, & I. Altman (Eds), Handbook of Environmental Psychology (Vol. 1., pp. 7–40). New York: Wiley, Sons.
Brown, L. N., Lahar, C. J., & Mosley, J. L. (1998). Age and Gender-Related Differences in Strategy Use for Route Information: A „Map-Present” Direction-Giving Paradigm. Environment and Behavior, 30(2), 123–143.
Carew, A. L., & Wickson, F. (2010). The TD Wheel: A heuristic to shape, support and evaluate transdisciplinary research. Futures, 42, 1146–1155.
Churchman, A. (2003). Is there a Place for Children in the City? Journal of Urban Design, 8(2), 99–111.
Clark, A. (1999). Where Brain, Body, and World Collide. Journal of Cognitive Systems Research, 1, 5–17.
Cooper Marcus, C. (1978). Rememberance of Landscape Past. Landscape, 22(3), 34–43.
Cooper Marcus, C. (1979). Environmental Autobiography. Working paper. Berkeley: Institute of Urban and Regional Planning, University of California.
Downs, R. M., & Stea, D. (1973). Térképek az elmében – Gondolatok a kognitív térképezésről. (Részletek). In Letenyei L. (szerk.), (2004). Településkutatás (pp. 593–613). Budapest: L’Harmattan, Ráció.
Dúll A. (1995). Az otthon környezetpszichológiai aspektusai. Magyar Pszichológiai Szemle, 35(5–6), 345–377.
Dúll A. (1996). A helyidentitásról. Magyar Pszichológiai Szemle, 36(4–6), 363–391.
Dúll A. (2002). Ember és környezet affektív kapcsolata: a helykötődés. Alkalmazott Pszichológia, IV(2), 49–65.
Dúll A. (2009). A környezetpszichológia alapkérdései – Helyek, tárgyak, viselkedés. Budapest: L’Harmattan .
Dúll A. (2013). A környezeti kommunikáció vázlata. In Szász A., & Kirzsa F. (szerk.), A kultúra rejtelmei (pp. 162–173). Budapest: Makat – L’Harmattan.
Dúll A. (2014). Hol szeret lenni a serdülő? – a serdülőkori identitásalakulás a kedvenc kamaszkori helyek tükrében. Összebeszélünk – 1. Ifjúságügyi Kongresszus. Konferenciakötet (pp. 52–55). Budapest: ELTE.
Dúll A . (2015a). Az identitás környezetpszichológiai értelmezése: helyérzés, helykötődés és helyidentitás. In Bodor P. (szerk.), Emlékezés, identitás, diszkurzus (pp. 79–99). Budapest: L’Harmattan.
Dúll A. (2015b). Amikor messze van az „odakinn” az „idebenn”-től: a helyváltoztatás és az identitás összefüggései. In Keszei A. (szerk.), Hely, identitás, emlékezet (pp. 19–33). Budapest: L’Harmattan.
Dúll A. (2017). Épített környezet és pszichológia. A lokalitásélmény környezetpszichológiai vizsgálatai. Budapest: MTA doktori értekezés.
Dúll A. , Paksi B., & Demetrovics Zs. (2009). A helyfogyasztás színterei: bevásárlóközpontok környezetpszichológiai elemzése. In Demetrovics Zs., Paksi B., & Dúll A. (szerk.), Pláza, ifjúság, életmód. Egészséglélektani vizsgálatok a fiatalok körében (pp. 21–74). Budapest: L’Harmattan.
Erikson, E. H. (1968). Az életciklus: Az identitás epigenezise. In E. H. Erikson (Ed.) (1991), A fiatal Luther és más írások (pp. 437–497). Budapest: Gondolat.
Filipovitch, A. J., Juliar, K., & Ross, K. D. (1981). Children’s Drawing of their Home Environment. In A. E. Ostberg, C. P. Tiernan, & R. A. Findlay (Eds), Design Research Interactions (pp. 258–264). Washington: EDRA.
Hall, K. L., Vogel, A. L., Stipelman, B. A., Stokols, D., Morgan, G., & Gehlert, S. (2012). A Four-Phase Model Of Transdisciplinary Team-Based Research: Goals, Team Processes, and Strategies. Translational Behavioral Medicine, 2(4), 415–430.
Heft, H. (2013). Environment, Cognition, and Culture: Reconsidering the Cognitive Map. Journal of Environmental Psychology, 33, 14–25.
Hornyanszky, D. E., & Rydberg-Mitchell, B. (1992). Communicating with Laypeople. Architecture & Comportment / Architecture & Behaviour, 8(3), 241–252.
Korpela, K. M. (1992). Adolescents’ Favourite Places and Environmental Self-Regulation. Journal of Environmental Psychology, 12, 249–258.
Korpela, K. M. (2002). Children’s Environments. In R. B. Bechtel, & A. Churchman (Eds), Handbook of Environmental Psychology (pp. 363–373). New York: Wiley, Sons.
Lauria, M. (2000). The Limits to Communicative Planning Theory: A Brief Introduction. Journal of Planning Education and Research, 19(4), 331–332.
Letenyei L. (2005). Településkutatás. A települési és térségi tervezés társadalomtudományos alapozása. Budapest: L’Harmattan, Ráció.
Marcouyeux, A., & Fleury-Bahi, G. (2011). Place-Identity in a School Setting: Effects of the Place Image. Environment and Behavior, 43(3), 344–362.
Morgan, P. (2010). Towards a Developmental Theory of Place Attachment. Journal of Environmental Psychology, 30, 11–22.
Ohta, H. (2001). A Phenomenological Approach to Natural Landscape Cognition. Journal of Environmental Psychology, 21, 387–403.
O’Rourke, M., Crowley, S., Eigenbrode, S. D., & Wulfhorst, J. D. (2013). Enhancing Communication, Collaboration in Interdisciplinary Research. Los Angeles: Sage.
Prezza, M., Alparone, F. R., Cristallo, C., & Secchiano, L. (2005). Parental Perception of Social Risk and of Positive Potentiality of Outdoor Autonomy for Children: The Development of Two Instruments. Journal of Environmental Psychology, 25, 437–453.
Proshansky, H. M. (1978). The City and Self-Identity. Environment and Behavior, 10, 147–169.
Proshansky, H. M., Fabian, A. K., & Kaminoff, R. (1983). Place-Identity: Physical World Socialization of the Self. Journal of Environmental Psychology, 3, 57–83.
Proshansky, H. M., Ittelson, W. H., & Rivlin, L. G. (1970). Freedom of Choice and Behavior in a Physical Setting. In H. M. Proshansky, W. H. Ittelson, & L. G. Rivlin (Eds), Environmental Psychology: Man, and his Physical Setting (pp. 173–183). New York: Holt, Rinehart, and Winston.
Sadalla, E. K., Vershure, B., & Burroughs, J. (1987). Identity Symbolism in Housing. Environment and Behavior, 19(5), 569–587.
Sebba, R. (1991). The Landscapes of Childhood: The Reflection of Childhood’s Environment in Adult Memories and in Children’s Attitudes. Environment and Behavior, 23, 395–442.
Séra L. , Bakon I., & Stefanik K. (1993). Térismeret és kognitív készségek. Pszichológia, 13(1), 43–65.
Shepard, R. N. (1984). Ecological Constraints on Internal Representation: Resonant Kinematics of Perceiving, Imagining, Thinking, and Dreaming. Psychological Review, 91(4) 417–447.
Spencer, C. (1991). Life-span Changes in Activities, and Consequent Changes in the Cognition and Assessment of the Environment. In T. Gärling, & G. W. Evans (Eds), Environment, Cognition and Action. An Integrated Approach (pp. 395–308). New York: Oxford University Press.
Szokolszky Á. , & Kádár E. (1999). James J. Gibson ökológiai pszichológiája. Pszichológia, 19(3), 289–322.
Tashakkori, A., & Teddlie, C. (2010). Sage Handbook of Mixed Methods in Social, Behavioral Research. Los Angeles: Sage.
Unger, D. G., & Wandersman, A. (1985). The Importance of Neighbors: The Social, Cognitive and Affective Components of Neighboring. American Journal of Community Psychology, 13(2), 139–160.
van Vliet, W. (1983). Exploring the Fourth Environment: An Examination of the Home Range of City and Suburban Teenagers. Environment and Behavior, 15(5), 567–588.
Vass, Z. (2011). A képi kifejezéspszichológia alapkérdései – szemlélet és módszer. Budapest: L’Harmattan.
Weinreb, A.R., & Rofè, Y. (2013). Mapping Feeling: An Approach to the Study of Emotional Response to the Built Environment and Landscape. Journal of Architectural and Planning Research, 30(2), 127–145.