A Dunántúl vörösagyagos képződményeit nagyszámú mintagyűjteményből válogatott reprezentatív szelvények vizsgálati eredményeivel jellemeztük. A vörösagyagok jellemzéséhez a mechanikai összetétel adatait, a kicserélhető kationok, az adszorpciós kapacitás értékeit, valamint a röntgendiffrakciós és termoanalitikai vizsgálatokból megállapított ásványos összetételt használtuk fel. Vizsgálati eredményeink alapján a Dunántúl vörösagyagos képződményeit a következő csoportokra osztjuk.
1. Nyugat-magyarországi-peremvidék vörös talajai.
a) A Kőszegi-hegység vörös talajai. Néhány helyen fordulnak elő különböző palarétegek felett vagy között az igen kötött vörösagyagrétegek. Nagyobb része helyben maradt idős képződmény. A finom frakcióban kevés a kvarc, találunk benne földpátot, kaolinitet, illitet, kevés gibbsitet, hematitot és goethitet.
b) Őrségi vörös talajok. Több helyen előfordulnak, rendszerint különböző iszap-, homok- és kavicsrétegekkel váltakozva, ill. keveredve. Folyók vizei, felszíni vizek szállították kisebb-nagyobb távolságokra keletkezési helyükről, helyenként lösz is keveredett anyagukba. A teljes kémiai feltárás adatai és ásványos összetételük alapján van közöttük siallitos és igen idős ferrallitos mállástermék. Viszonylag nagy a kaolinit-tartalmuk.
2. Permi homokkövön képződött vörös talajok. Az ország legidősebb talajfélesége a permi vörös homokkőben sejthető. Színe élénk vörös, helyenként lilás árnyalatú. A permi homokkő trópusi vörösföldes üledékekből képződött kőzet. Természetesen a ma rajta található permi kőzetből kialakult talaj nem paleozoikus talajemlékek, hanem harmadidőszak végi talajmaradványok. Megtalálhatók a Balaton-felvidék egyes részein, így Balatonalmádiban, Balatonszepezden és Kővágóőrsön. Jellemzőjük a kaolinit-, illit-, montmorillonit- és hematittartalom. Hasonló talajféleség fordul elő a Mecsek-hegység permi homokköves területein is, pl. Kővágószőlősön. Ennek jellemzője, hogy nem találunk benne kaolinit agyagásványt és hematitot, de tartalmaz goethitet.
3. A Dunántúli-középhegység bauxitos képződményei. A magyarországi bauxit a középkori mészkő- és dolomittáblák felszínre került szárazulatán képződött. A bauxitösszlet erős lepusztulást szenvedett felső szintjeiben fellelhető vörösagyagok azonban óharmadkori trópusi és szubtrópusi talajok maradványai. Két csoportjukat lehet megkülönböztetni.
a) Uralkodóan allitos összetételű vörösagyagok. A teljes kémiai feltárás molekuláris viszonyszámai alapján a legidősebb trópusi talajokhoz hasonlítanak, a mállás jellege ferrallitos. Kvarctartalmuk néhány %, kaolinit-tartalmuk 30–40 %, illitet, montmorillonitot általában nem tartalmaznak. Boehmit- és gibbsittartalmuk jelentős, a vas-oxidok mennyisége kevés.
b) Allitos jelleget mutató bauxitos vörösagyagok: Vörösberény (64–66), Márkó (47), Szentgál (55) és Hárskút (53–54) jelű talajok. Ásványi összetételükben jelentkezik az allitos jelleg, a ferrallitos mállás kezdeti szakaszát mutatják. Kvarctartalmuk nagy, a kaolinit és klorit mennyisége jelentős. Illitet, csillámot vagy montmorillonitot is tartalmaznak. Kis mennyiségben előfordul bennük boehmit, gibbsit és hematit.
4. A Dunántúli-dombság vörösagyagai.
a) A pannóniai felszín mállása révén képződött vörösagyagok. Agyagtartalmuk közepes, az agyagásványok közül megtaláljuk az illitet, kloritot, montmorillonitot és a kaolinitet nagyobb mennyiségben. Ásványai között kimutatható gibbsit és hematit is, de vörös színük többnyire az amorf vasvegyületekből származik. A miocén végétől az alsó pleisztocénig tartó időszakban keletkeztek.
b) A Mecsek- és Villányi-hegység vörösagyagai. Mészkövek felszínén, mélyedéseiben, hasadékaiban találhatók. Agyagásványai a kaolinit, montmorillonit és illit. Előfordul bennük gibbsit, vasat csak amorf formában tartalmaznak. Mediterrán hatásokra keletkezett terra rossa képződmények.
Ádám, L. , 1969. A Tolnai-dombság kialakulása és felszínalaktana. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Ballengger, R. , 1917. A Tokaj-hegyaljai nyiroktalajokról. Földtani Közlöny. 47. (1–3) 20–24.
Ballengger, R. & DI Gléria, J., 1962. Talaj- és trágyavizsgálati módszerek. Mezogazdasági Kiadó. Budapest.
Bárdossy, G & Aleva, G. J. J., 1990. Lateritic Bauxites. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Bidló, G. , 1974. Thermal investigation of different types of Hungarian red clays. Thermal Analysis II. Proc. 4th ICTA Conf. Budapest. 599–600.
Bidló, G. , 1983. Az ásványos összetétel befolyása néhány felszínközeli mozgásra. Földtani Kutatás. 26. 47–50.
Bidló, G. , 1996. Vörösagyagok ásványtani értékelése röntgendiffrakciós és derivatográfos vizsgálatok alapján. Kutatási jelentés. BME Mérnökgeológiai Tanszék. Budapest.
Borsy, Z. & Szöor, G., 1981. A Tétel-halom és a dunaföldvári földcsuszamlások vörös talajainak (vörösagyagjainak) összehasonlító termoanalitikai és infravörös spektroszkópiás elemzése. Acta Georg. Debrecina. 18–19. 167–193.
Bulla, B. , 1962. Magyarország természeti földrajza. Tankönyvkiadó. Budapest.
Buzás, I. 1993. Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 1. INDA 4231 Kiadó. Budapest.
Fekete, J. , 1988. Trópusi talajok. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Fekete, J. , 1989. Examination of some physical properties of tropical soils. Bulletin of the University of Agricultural Sciences, Gödöllo. 51–58.
Fekete, J. , 1995. Comparative study of some physical and chemical properties of tropical soils. Bulletin of the University of Agricultural Sciences, Gödöllo. 75th Anniversary Edition. I. 65–76.
Fekete, J. , 1998. Water regime and porous system of red clays in Hungary. Acta Agronom. Hung. 49. 341–353.
Fekete, J. & Stefanovits, P., 2000. Észak-magyarországi vörösagyagok fizikai és kémiai tulajdonságai. Agrokémiai és Talajtan. 49. 331–356.
Fekete, J., Stefanovits, P. & Bidló, G., 1997. Comparative study of the mineral composition of red clays of Hungary. Acta Agronom Hung. 45. 427–441.
Jámbor, Á. , 1980. A pannóniai képzodmények rétegtanának alapvonatkozásai. Ált. Földtani Szemle. 14. 113–124.
Jánossy, D. , 1979. A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Juhász, Á. , 1987. Évmilliók emlékei. Magyarország földtörténete és ásványi kincsei. Gondolat Könyvkiadó. Budapest.
Kretzoi, M. , 1969. A magyarországi quarter és pliocén szárazföldi sztratigráfiájának vázlata. Földr. Közl. 17. 197–204.
Lóczy, L. , 1886. Jelentés az 1886. évben eszközölt földtani részletes felvételekrol. Földtani Intézet Évi Jelentés. 99–116.
Maul, F. , 1965. Gyorsmódszer a talajok ásványi részének elemzéséhez. Agrokémia és Talajtan. 17. 235–248.
Ötvös, E. , 1954. Szárazföldi vörösagyag a Budai-hegységben. Földtani Közlemények. 88. 221–227.
Pécsi, M. , 1985. The Neogene red clays of the Carpathian Basin. In: Problems of the Neogen and Quarternary. 89–98. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Scheuer, GY. & Schweitzer, F., 1973. The development of the Hungarian Trarvertine sequence in the Quertarnary. Földr. Közl. 21. 133–141.
Scheuer, GY. & Schweitzer F., 1981. A Gerecse hegység paleokarszt hidrológiai viszonyainak rekonstrukciója a felsopannontól napjainkig. Hidr. Közl. 61. 333–380.
Schweitzer, F. , 1993. Domborzatformálódás a Pannóniai-medence belsejében a fiatal újkorban és a negyedidoszak határán. Doktori értekezés.
Sigmond, E. , 1934. Általános talajtan. Vörösagyagok elofordulása és tulajdonságaik Magyarországon. MTA Agrártud. Oszt. Közlem. 16. 225–238.
Stefanovits, P. , 1963. Magyarország talajai. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Stefanovits, P. , 1967. A mediterrán talajképzodés jelei Magyarországon. Agrártudományi Egyetem Mezogazdaságtud. Karának Közleményei. 227–235.
Stefanovits, P. , 1975. Talajtan. Mezogazd. Kiadó. Budapest.
Sümeghy, J. , 1944. A Tiszántúl. Földtani Intézet. Budapest.
Sümeghy, J. , 1949. Az északi dombvidék agrogeológiai viszonyai. Földtani Intézet. Budapest.
Szabó, J. & Molnár, J., 1866. Tokaj-hegyalja talajának leírása és osztályozása. Matematikai és Természettud. Közlemények. 4. 1865–1866.
Treitz, P. , 1903. A Mecsek hegység és a Zengo hegycsoport déli részének agrogeológiai viszonyai. Földtani Intézet 1902. évi jelentése. 127–145.
Treitz, P. , 1912. Aradhegyalja és Arad megye síkvidékeirol szóló elozetes jelentés. Földtani Intézet 1910. évi jelentése. 195–216.
Vadász, E. , 1956. Bauxit és „terra rossa”. Földtani Közlemények. 86. 115–119.
Vadász, E. , 1960. Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Vendl, A. , 1957. Geológia I. Tankönyvkiadó. Budapest.