Karbonátos vályog csernozjom talajon, egy műtrágyázási tartamkísérlet 11. évében vizsgáltuk az eltérő N-, P-és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását az őszi káposztarepce (Yet Neuf fajta) szerveinek elemösszetételére és főbb tápelemarányainak változására. Emellett összefüggést keresünk a talaj 0–60 cm-es rétegének NO3-N-készlete és a tőrózsás hajtás N %-a, ill. a növényi N % és a magtermés/olaj % között. Ellenőriztük a repce tápláltsági állapotának megítélésére szolgáló diagnosztikai határértékeket, valamint új javaslatokat dolgoztunk ki a szaktanácsadás számára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3 % humuszt, 5 % CaCO3-ot, 20 % agyagot tartalmazott, P és Zn elemekben gyengén, N és K elemekben közepesen ellátottnak minősült. A kísérlet 4N x 4P x 4K = 64 kezelést és 2 ismétlést foglal magában, összesen 128 parcellával. A műtrágyákat 25 %-os pétisó, szuperfoszfát és kálisó formájában alkalmaztuk. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. Főbb eredményeink:
A repce kielégítő N-ellátottságát az irodalmi optimumnak megfelelő 4–5% közötti N-tartalom jellemezheti a tőrózsás korú/levélváltás utáni hajtásban és a virágzás elején vett kifejlett levélben egyaránt. A javuló N-kínálattal nőtt a növényi szervek kationtartalma (Ca, Mg, Na) is.
A tőrózsás korú hajtás NO3-N-készlete egy nagyságrenddel változik a kínálat függvényében és kiválóan megfelelhet diagnosztikai célokra. Optimális Nellátottsági tartományt az 5–10 mg/g, azaz 5–10 ezrelék NO3-N-koncentráció képezheti a szárazanyagban. A növényi N-tartalomban a NO3-N részaránya a kontrollhoz viszonyítva 4-ről 20 %-ra emelkedett a N-túltrágyázás nyomán.
A repce kielégítő P-ellátottságát a tőrózsás korú hajtásban 0,6–0,7 %, a virágzáskori levélben 0,4–0,5 % P-tartalom tükrözheti. A javuló P-kínálattal jelentősen és igazolhatóan nőtt a Na-, valamint csökkent a Zn- és Cu-koncentráció a növényi részekben. A P-Zn antagonizmus latens Zn-hiányhoz vezethetett a foszforral jobban ellátott talajon, irodalmi határértékek alapján.
A tápelemarányok némelyike tág határok között változva érzékenyen képes jellemezni a tápláltság kiegyensúlyozottságát, minőségét, harmóniáját, így biztonságosabbá teheti a szaktanácsadást. A meghatározó N/P arány tekintetében a tőrózsás hajtásban 8–10, a virágzáskori levélben 10–12 N/P arány lehet iránymutató. Az optimális P/Zn hányados – irodalmi adatokkal összhangban – az 50–150 közötti tartományban található mind a tőrózsás hajtásban, mind a virágzáskori levélben.
A P/Cu hányadosra ilyen közös optimum nem adható meg, mivel a P/Cu aránya közel 1/3-ára szűkül a virágzáskori levélben a tőrózsás korú hajtáshoz viszonyítva. A levélben 500–1500, a tőrózsás hajtásban 2000–3000 P/Cu arány lehet irányadó. Kísérletünk nem alkalmas azonban a P/Cu arány optimumának szabatos megállapítására.
A N/K optimuma tőrózsás hajtásban 0,8–1,2, a virágzáskori levélben 1,2–1,6 értékre tehető a kiegyensúlyozott N- és K-ellátottság becslésénél. A K/P arány optimuma gyakorlatilag minden föld feletti vegetatív növényi részben 6–8 körül alakult.
Tavasszal mintegy 100–150 kg/ha NO3-N-készlettel kell rendelkeznie a vizsgált talajnak ahhoz, hogy a tőrózsás korú hajtás a kívánatos 5 % körüli N-tartalmat elérje, mely biztosíthatja a maximális maghozamokat. A tőrózsás hajtás N %-a és a magtermés olajtartalma lineáris, negatív összefüggést mutatott. A N-bőség a fehérjetartalmat növeli az olajhozam rovására. Korai növényelemzéssel a minőség is előre jelezhető.
A repce optimális PK-ellátottságát a 150–200 mg/kg ammónium-laktát-(AL-) oldható P2O5-, ill. K2O-tartomány jelentheti a szántott rétegben ezen a talajon. Kielégítő N-ellátottságot a 100 kg/ha körüli N, ill. a 0–60 cm talajréteg 100–150 NO3-N-készlete vetés előtt vagy tavasszal. Adatainak iránymutatóul szolgálhatnak a hazai szaktanácsadás számára.
Antal, J. , 1987. Növénytermesztok zsebkönyve. Mezogazdasági Kiadó. Budapest.
Bergmann, W. , 1992. Nutritional Disorders of Plants. Gustav Fischer Verlag. Jena–Stuttgart–New York.
Biczók, GY. & Németh, T., 1984. Az oszi káposztarepce tápelem-fenodinamikája hazánk két nyugati agroökológiai körzetében. MTA TAKI. Budapest.
Eöry, T. , 1984. A repce fejtrágyázása. Magyar Mezogazdaság. 39. (11) 6.
Eöry, T. , 1986. A repce termesztése. Mezogazdasági Kiadó. Budapest.
Geisler, G. , 1988. Planzenbau. Verlag Paul Parey. Berlin–Hamburg.
Kádár, I. et al., 2000. A kukorica (Zea mays L.) ásványi táplálása meszes csernozjom talajon. Növénytermelés. 49. 371–388.
Kádár, I. et al., 2001. A repce (Brassica napus L.) mutrágyázása karbonátos vályog csernozjom talajon. Növénytermelés. 50. (In print)
Mém, NAK , 1982. Jelentés a repce tápanyagfelvételi görbéjének kimérésérol. MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ. Budapest.
Németh, T. , 1988. Az oszi káposztarepce tápelemfelvétele és trágyázása. Agrokémia és Talajtan. 36–37. 294–312.
Németh, T. & Karamán, J., 1986. A N-trágyázás hatása az oszi káposztarepce termésére és tápelemtartalmára. Agrokémia és Talajtan. 35. 95–104.