A talajfelszínen a csapadékvízzel elmozduló és algásodást okozó foszfor mérésére, bár számos módszer áll rendelkezésre, értelemszerűen mégis az algatesztek a legalkalmasabbak. Kérdés az, hogy van-e összefüggés a talajtanban használatos kémiai és biológiai módszerekkel mért mobilizálható/hozzáférhető foszfor és az algateszttel nyert BAP (BioAvailable Phosphorus) értékek között? Helyettesíthetők-e a hosszadalmas algatesztek valamely eddig használt eljárással? A kérdés eldöntésére különböző P-tartalmú, 20 talaj- és 3 balatoni mederüledék- mintán végeztünk összehasonlító vizsgálatokat. A minták alapvizsgálati adatait és összes-P koncentrációját az 1. táblázatban foglaltuk össze. Mértük a minták összes-P és ammónium-laktát oldható P-tartalmát (DI GLÉRIA, 1962), a forró vízzel mobilizálható P-koncentrációt (FÜLEKY & CZINKOTA, 1998), valamint a vas-oxid-papírral kimutatható foszfort (SHARPLEY, 1993a). Elvégeztük a Neubauer- és az Aspergillus-tesztet (BALLENEGGER, 1944), az Olsen-féle Pvizsgálatot (OLSEN & DEAN, 1965), továbbá két szervezettel háromféle algatesztet (ÖRDÖG & DOBOLYI, 1997).
Az 1. ábrán a talajminták ammónium-laktáttal (AL), a NaHCO3-tal (Ols.), vas-oxid-papírral (V.ox.) és forró vízzel mobilizálható foszfor koncentrációját mutatjuk be, ill. ugyanezen P formák arányát az összes foszforon belül. A 2. ábra a Neubauer módszerrel (Neub.), a N-mentes (C.-N) és N-tartalmú (C.+N) BG-11 tápoldatban Cylindrospermopsis raciborskii-val, valamint a Scenedesmus subspicatus-szal (Sc.) mérhető hozzáférhető foszfor koncentrációját mutatja, ill. ugyanezen P formák összes foszforon belüli arányát. A 3. ábrán a „C.-N” algateszt és az Aspergillus niger teszt, a 4. ábrán pedig a „C.-N” algateszt és az AL-P eredményeit hasonlítjuk össze.
Az eredményekből megállapítható, hogy az ammónium-laktátos és az Olsenféle módszerrel mért értékek között statisztikailag szoros összefüggés állapítható meg, tehát egymással helyettesíthetők.
A talajtanban használatos kémiai és biológiai módszerekkel mérhető hozzáférhető/mobilizálható foszfor egyike sem mutat statisztikailag igazolható összefüggést az algatesztekkel. Talajtani módszerekkel tehát nem helyettesíthetők az algatesztek, másrészről azoknak a jelen dolgozatban bemutatott módszerei és teszt szervezetei nem alkalmasak a címben jelzett klasszikus talajtani kérdés megválaszolására.
Ballenegger R. , 1944. Talajvizsgálati módszerkönyv. Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest
Boström, B., Persson, G. & Broberg, B., 1988. Bio-availability of different phosphorus forms in freshwater sediments. Hydrobiologia. 170. 133–155.
Chang, S. C. & Jackson, M. L., 1957. Fractionation of soil phosphorus. Soil Science. 84. 133–144.
De Pinto, J. V. , 1982. An experimental apparatus for evaluating kinetics of available phosphorus release from aquatic particulates. Wat. Res. 16. 1065–1070.
Di Gléria J. 1962. Talaj- és trágyavizsgálati módszerek. Mezogazdasági Kiadó. Budapest.
Füleky GY. , 1976. A talaj könnyen oldható P-tartalmának meghatározására használt kivonószerek vizsgálata I. Agrokémia és Talajtan. 25. 271–281.
Füleky GY. , 1983. Fontosabb hazai talajtípusok foszforállapota. Agrokémia és Talajtan. 32. 7–30.
Füleky GY. 1999. Tápanyaggazdálkodás. Mezogazda Kiadó Budapest.
Füleky, GY. & Czinkota, I., 1998. Hot water extraction of soil nutrient elements. Agrokémia és Talajtan. 47. 115–120.
Füleky GY. & Thamm F-NÉ, 1979. A jelenleg használt foszforvizsgálati módszerek értékelése különös tekintettel az AL-módszer hazai használhatóságára. In: Az intenzív mutrágyázás hatása a talaj termékenységére. 152–172. MTA TAKI. Budapest.
Hegemann, D. A., Johnson, A. H. & Keenan, J. D., 1983. Determination of algaeavailable phosphorus on soil and sediment. A review and analysis. J. Environ. Qual. 12. 12–16.
Hiltjes, A. H. M. & Lijklema, L., 1980. Fractionation of inorganic phosphates in calcareous sediments. J. Environ. Qual. 92. 491–500.
Máté F. , 1987. A Balaton meder recens üledékeinek térképezése. Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1985. évrol. 367–379. MÁFI. Budapest.
Menon, R. G. et al., 1990. Sorption of phosphorus by the iron-oxid-impregnated filter paper (P soil test) embedded in soil. Plant and Soil. 126. 287–294.
MSZ-ISO 10260, 1993. Vízminoség. A biokémiai paraméterek mérése. Az a-klorofillkoncentráció spektrofotometriás meghatározása. Magyar Szabványügyi Hivatal. Budapest
Olsen, S. R. & Dean, L. A., 1965. Phosphorus. In: Methods of Soil Analysis 2. 123–145. American Society of Agronomy Inc. Madison, Wisc.
Osztoics A.-NÉ & VARRÓ T., 1986. A talaj izotóposan kicserélheto foszfortartalmának meghatározása. Agrokémia és Talajtan. 35. 255–276.
Ördög V. , 1981. Adatok a laboratóriumi algatesztelés szabványosításához. Bot. Közlem. 68. 85–93.
Ördög V. & Dobolyi E., 1997. A BAP meghatározása balatoni üledékben kémiai frakcionálással és bioteszttel. Hidrol. Közl. 77. 5–7.
Sarkadi J. , 1975. A mutrágyaigény becslésének módszerei. Mezogazdasági Kiadó. Budapest.
Sarkadi J. , 1986. Az AL-oldható foszfor és kálium meghatározásának pontossága, illetve megbízhatósága. Agrokémia és Talajtan. 35. 249–254.
Schüller, H. , 1969. Die CAL-Methode eine neue Methode zur Bestimmung des Pflanzenverfügbaren Phosphates in Boden. Z. Pflanzenernähr. Bodenk. 123. 48–63.
Sharpley, A. N. , 1993a. Assessing phosphorus bioavailability in agricultural soils and runoff. Fertiliser Research. 36. 259–272.
Sharpley, A. N. , 1993b. An innovative approach to estimate bioavailable phosphorus in agricultural runoff using iron oxide-impregnated paper. J. Environ. Qual. 22. 597–601.
Skulberg, O. , 1964. Algal problems related to the eutrophication of European water supplies, and a bio-assay method to assess fertilizing influences of pollution on inland waters. In: Algae and Man (Ed.: JACKSON, D. F.) 262–299. Plenum Press. New York.
Szili-Kovács, T. et al., 1997. Application of some biological methods for the indication of the soil environmental quality. Acta Microbiol. Immunol. 44. 100–101.
Thamm F.-NÉ , 1996. A mutrágyák utóhatására ható tényezok és a P talajbeli átalakulásának modellezése. Agrokémia és Talajtan. 45. 175–202.