60 reprezentatív minta használatával olyan terepi módszereket hasonlítottunk össze laboratóriumban, amelyek alkalmasak a talaj szerves-C-tartalmának meghatározására. A módszereket a szabvány szerinti Tyurin-módszerrel összevetve értékeltük. A talajminták színe, elsosorban a Munsell-féle színmélység (Value) szoros korrelációt (R = 0,73**) mutatott a talajok humusztartalmának logaritmusával. Ez az összefüggés rámutat, hogy további vizsgálatokat érdemes folytatni a talajok szerves-C-tartalma és színe közötti részletes összefüggések feltárására. A terepi Walkley-Black módszer a laboratóriumi meghatározástól csak a szükséges reagensek mennyiségében tér el, így a vizsgálat során tömény kénsavas kálium-bikromáttal oxidáljuk el a szerves anyagot. A kénsav hozzáadásakor az oldat nagyon felmelegszik, ezért csak hulés után öntheto át kémcsobe, ami az oldatok színének összehasonlítása miatt szükséges. A vizsgálat veszélyessége miatt a módszer nem alkalmas terepi alkalmazásra. Mind a terepi módszerrel meghatározott abszorbancia (R = 0,73**), mind a minták abszorbancia szerinti sorrendje (R = 0,87**) szoros korrelációt mutatott a Tyurin-módszerrel kapott humusztartalommal. A humusztartalom logaritmusa és a lúgos EDTA transzmittancia között 0,78** volt a korrelációs koefficiens értéke. A vizsgálatok során kitunt, hogy egyes talajalkotók (CaCO3, vas- és alumínium-oxidok) megváltoztatják az oldat színét és így zavarják a szervesanyag-becslést. Az újonnan kidolgozott kálium-permanganátos szén-dioxid-fejlesztéses módszer lényege a talaj savas kálium-permanganát oldattal történo kezelése, majd a lefedett edényben három perc elteltével a képzodött szén-dioxid-koncentráció muszeres mérése. A helyszíni szén-dioxid-mérést infravörös érzékelovel muködo hordozható berendezéssel végezzük. A talaj szervetlen karbonáttartalmának hatását párhuzamos, kálium-permanganát hozzáadása nélkül végzett reakcióval vesszük figyelembe. A Tyurin-módszerrel kapott humusztartalom és a módszer alkalmazása során képzodött CO2-tartalom közötti korrelációs koefficiens 0,76** volt, a 20 %-nál kisebb karbonáttartalmú minták esetén pedig 0,81**. Az új módszer továbbfejlesztéséhez tervezzük a talajhoz adott kénsav és víz mennyiségének olyan megválasztását, hogy a karbonát- és szervesanyag-meghatározás esetén a végeredmény ugyanolyan kénsavkon-centráció legyen. A 12,5 %-os karbonát- és 0,7 %-os szerves-C-visszanyerést szintén javítani kell, hogy a minták heterogenitása esetén a két szénforrás nagyon különbözo hatása kevésbé érvényesüljön a meghatározás folyamán. A módszerek megbízhatóságát 12 kiválasztott minta négy ismétlésben történt vizsgálata alapján, a variációs koefficiens alkalmazásával értékeltük. A sorrenden alapuló módszerek mutatták a legkisebb variációs koefficienst, majd a terepi Walkley-Black, Tyurin szerinti humusz, lúgos EDTA transzmittancia és a kálium-permanganátos CO2-fejlesztéses módszer egyre nagyobbat. A laboratóriumban összehasonlított módszerek alkalmazhatóságát a terepen fogjuk véglegesen tesztelni.
Bowman, R. A., 1997. Field Methods to Estimate Soil Organic Matter. Conservation Tillage Fact Sheet#5. USDA—ARS and USDA—NRCS. Akron, CO.
Field Methods to Estimate Soil Organic Matter. Conservation Tillage Fact Sheet#5 , ().
Orlov, D. S., 1985. Humus Acids of Soils. Russian Translation Series, A.A. Balkema. Rotterdam.
Szabolcs I., 1966. A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve. Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet. Budapest.
Szerényi G., 1982. Biológiai terepgyakorlatok a gimnázium III. és IV. osztálya számára. Tankönyvkiadó. Budapest.
USDA, 1996. Soil Survey Laboratory Methods Manual. Soil Survey Investigations Report No. 42. Version 3. USDA. Washington, D. C.
Ballenegger R., 1958. Talajvizsgálati módszerkönyv. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Talajvizsgálati módszerkönyv , ().
Barabančíková, G., Senesi, N. & Brunetti, G., 1997. Chemical and spectroscopic characterization of humic acids isolated from different Slovak soil types. Geoderma. 78. 251--266.
'Chemical and spectroscopic characterization of humic acids isolated from different Slovak soil types. ' () 78 Geoderma. : 251 -266 .
Blume, H. P. & Helsper, M., 1987. Schätzung des Humusgehaltes nach der Munsell-Farbhelligkeit. Z. Pflanzenernähr. Bodenk. 150. 354--356.
'Schätzung des Humusgehaltes nach der Munsell-Farbhelligkeit. ' () 150 Z. Pflanzenernähr. Bodenk. : 354 -356 .
Bowman, R. A., Guenzi, W. D. & Savory, D. J., 1991. Spectroscopic method for estimation of soil organic matter. Soil Sci. Soc. Am. J. 55. 563--566.
'Spectroscopic method for estimation of soil organic matter. ' () 55 Soil Sci. Soc. Am. J. : 563 -566 .
Buzás I. (szerk.), 1988. Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv. 2. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Csapó M. J. & Csapó I. J., 1980. Talaj és termelés. Ceres. Bukarest.
Talaj és termelés , ().
Environmental Instruments, 1988. Anagas CD 98 Operating Instructions. Environmental Instruments. Leamington, UK.
Gieseking, J. E., 1975. Soil Components. Volume 1. Organic Components. Springer-Verlag. New York
Soil Components. Volume 1. Organic Components , ().
Hodgson, J. M., 1974. Soil Survey Field Handbook. Rothamsted Experimental Station. Harpenden, Herts.
Soil Survey Field Handbook. Rothamsted Experimental Station , ().
Michéli, E., 2003. Carbon sequestration in agricultural ecosystems. In: Workshop Abstracts, 2--6 June, 2003. 1--41. SZIE. Gödöllő.
Workshop Abstracts, 2-6 June, 2003 , () 1 -41 .
Németh T., 1996. Talajaink szervesanyag-tartalma és nitrogénforgalma. MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete. Budapest.
Walkley, A. & Black, I. A., 1934. An examination of the Degiareff method for determing SOM and a proposed modification of the chromic acid titration method. Soil Sci. 37. 29--38.
'An examination of the Degiareff method for determing SOM and a proposed modification of the chromic acid titration method. ' () 37 Soil Sci. : 29 -38 .
Stevenson, F. J., 1982. Humus Chemistry. John Wiley & Sons. New York.
Humus Chemistry , ().
Pataki L. & Zapp E., 1972. Analitikai kémia. Tankönyvkiadó. Budapest.
Scheffer, F. & Schachtschabel, P., 1976. Lehrbuch der Bodenkunde. Ferdinand Enke Verlag. Stuttgart.
Lehrbuch der Bodenkunde , ().