A UNEP által 1997-ben kiadott Sivatagosodási Világatlasz fontos és jelentos próbálkozás a száraz területeken jelentkezo sivatagosodás és területdegradáció folyamatáról rendelkezésre álló ismeretek összegzésére, az érintett területek bemutatására, valamint az emberek és a kormányok figyelmének felhívására a világ minden részén a sivatagosodással összefüggo problémákra. A pontos és megbízható adatok, továbbá a cél(ok) világos megfogalmazásának hiánya következtében, továbbá az eredetileg kiválasztott globális megközelítésbol fakadóan számos korlátozó tényezo van, amely az Atlasz használatát megnehezíti, és határozott igény mutatkozik a korszerusítése, ill. továbbfejlesztése iránt. Figyelembe véve a jelenlegi Atlaszt ért kritikákat, valamint az aszály és a sivatagosodás értékelésére és térképezésére vonatkozó szakértoi javaslatokat, a következoket szükséges megvitatni és elfogadni. - A korszerusítés megkezdése elott elso lépésben meg kell határozni a megcélzott közönséget, amelynek az Atlaszt szánják, valamint ki kell dolgozni terjesztésének mechanizmusát. Az elérhetoség nagyon fontos szempont. - A korszerusítési munka megkezdése elott egyértelmuen meg kell fogalmazni az Atlasz új kiadása szerkesztésének és összeállításának célját. A jól megválasztott cél befolyásolni fogja, sot meg is határozza az összeállítás megközelítését, méretarányát és módszerét, és egy jobban kimunkált, hatékonyabban használható kiadványt fog eredményezni. - Új és egymástól elkülönített térképezési módszertant kell kidolgozni az aszály és a sivatagosodás értékelése és illusztrálása számára, az eddigieknél pontosabb helyi adatbázisokra és nemzeti (országos) léptéku értékelésre alapozva, alulról felfelé építkezo szerkesztési módszert alkalmazva. - A téma komplex voltát és a sokféle szempont érvényesítésének igényét kell számításba venni, ezért olyan módszert kell találni, amely a különféle adatokat és tényezok kombinációját képes megvalósítani (pl. az egyes tényezoket ábrázoló térképeket felhasználva, ezeket egymásra illeszteni a GIS technika segítségével). - Sürgeto az alapveto koncepciók és fogalmak revíziója és lehetoség szerint új meghatározása, mindenképpen különbséget téve az aszály és a sivatagosodás jelensége között, és mindkét esetre az indikátorok (határértékek, indexek) olyan csoportját kell kiválasztani, amelyekkel a fo folyamatok és eredmények értékelését és kifejezését pontosabban el lehet végezni. - Az egyik legnagyobb hátránya a jelenlegi Atlasznak az, hogy a papír kartográfia általában statikus és gyorsan elavul, ezért eroteljesen javasolható a GIS-re (geographical information system) alapozott megközelítés alkalmazása. Több szakérto véleménye szerint a GIS-nek központi szerepet kell kapnia a térképezésben számos gyakorlati és adatkezelési szempontból egyaránt. - A sivatagosodás és az aszályérzékenység értékelése és térképi ábrázolása új koncepciójának és módszertanának kidolgozása érdekében egy kisebb ad hoc teamet célszeru létrehozni, amelyben a Szakértok Csoportja 1.1, 1.2, 1.4, 1.5, 1.6 és 1.8/1.9 számú témakörének koordinátorai vennének részt. Ennek az ad hoc teamnek kell kidolgoznia a második részjelentést, amely az összes elobb felvetett kérdésre megadná a választ, és javaslatot dolgozna ki a sivatagosodás és az aszály értékelésének és térképezésének fejlesztésére. Az ad hoc team konkrét munkaprogramját a Szakértok Csoportjának második, bonni ülése után lehetne kidolgozni. - A finanszírozás alapjaként összesen mintegy 30 szakértohónap és más szervezési költségek szükségesek az ad hoc team muködtetéséhez. - A Szakértok Csoportja támogatja egyes európai országok törekvését az Európai Aszályérzékenységi Térkép megszerkesztésére, és javasolja az ebbol a célból az Európai Unióhoz eljuttatott projekttervezet elfogadását az FP6 program keretében.