Duna–Tisza közi karbonátos homoktalajon 1970-ben beállított NPK-műtrágyázási kísérletünk 31–34. évében (2001–2004) vizsgáltuk a kezelések hatását a lucerna ásványi összetételére, szénahozamára, valamint a talaj szántott rétegének AL-oldható PK-tartalmára. A termőhely talaja 1% körüli CaCO 3 -ot és humuszt, valamint 5–10% agyagot tartalmaz a szántott rétegben, az altalaj erősen karbonátos. A talajvíz 5–10 m mélyen található, a terület aszályérzékeny, oldható tápelemekkel (N, P, K) gyengén ellátott. A kísérletből levonható főbb következtetések: – A vizsgált évek (8 kaszálás) szénahozamait tekintve a kontrolltalajon 6,8 t/ha, az N 1 P 1 -kezelésben 8,4 t/ha, az N 2 P 2 -kezelésben 9,5 t/ha, az N 2 P 2 K 4 -kezelésekben 12,5 t/ha termést kaptunk. Az NP-kezelések terméstöbbletei az első két évben jelentkeztek. A 3. és 4. évre a káliummal nem trágyázott talaj/altalaj felvehető K-készlete kimerült és így terméketlenné vált a lucerna számára. – A lucerna N-tartalma a kezelésektől, évektől és a kaszálásoktól függően tág határok között ingadozott. Az első kaszálás idején N-hiányos talajon 2% körüli, míg a 4. kaszáláskor NP-trágyázott talajon 7% körüli N-készletet találtunk. Az NP-kezelésben a N-tartalom megkétszereződött a kontrollhoz viszonyítva az 1. kaszálás idején. Később a trágyázatlan talajon is nőtt a széna N%-a, az NP-trágyázás hatása pedig mérséklődött. – A széna K-tartalma 0,9 és 3,6% között változott. Extrém K-hiány a kontroll- és az NP-kezelésekben alakult ki. A bőségesebb K-trágyázás nyomán a kontrollon mért 1,5% átlagos K-készlet 3,0%-ra emelkedett és helyreállt a kívánatos 1,0–1,5 körüli N/P arány a hajtásban. – A javuló K-kínálattal visszaesett a kontrollhoz, ill. az NP-kezeléshez képest a Ca, Mg, P, Sr, Mn, Na és B elemek koncentrációja a szénában. Az NP-trágyázás igazolhatóan javította ezzel szemben a P, S és Sr elemek beépülését a lucerna hajtásába. Utóbbi visszavezethető arra, hogy az alkalmazott szuperfoszfát 13% S, 8% P és közel 2% Sr átlagos készlettel rendelkezett, tehát S-, P- és Sr-forrásul szolgált a növény számára. – Az irodalomban közölt levéldiagnosztikai ellátottsági határértékek alkalmasak lehetnek a lucerna tápláltsági állapotának és közvetetten a talaj tápelem-szolgál-tatásának megítélésére, így a trágyaigényének becslésére is. Kísérletünkben a zöldbimbós korú szénában a kielégítő ellátottságot a 3,5% feletti N-; 2,5% feletti K- és a 0,3% feletti átlagos P-tartalom jelentette, összhangban az irodalomban fellelhető közlésekkel.
Antal J., 1987. Növénytermesztők zsebkönyve. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Bergmann , W., 1992. Nutritional Disorders of Plants. Gustav Fischer Verlag. Jena–Stuttgart–New York.
Csathó P., 1997. Összefüggés a talaj K-ellátottsága és a kukorica, őszi búza és a lucerna K-hatások között a hazai szabadföldi kísérletekben, 1960–1990. Agrokémia és Talajtan. 46. 327–346.
Csathó P., 2003. Lucerna N-hatásokat befolyásoló tényezők vizsgálata az 1960 és 2000 között publikált hazai szabadföldi kísérletek adatbázisán. Növénytermelés. 52. 243–253.
Csathó P., 2004. Lucerna P-hatásokat befolyásoló tényezők vizsgálata az 1960 és 2000 között publikált hazai szabadföldi kísérletek adatbázisán. Növénytermelés. 53. 141–156.
Csathó P. & Kádár I., 1987. A köles és a lucerna tápelemfelvételének vizsgálata tartamkísérletben. Növénytermelés. 36. 443–453.
Csathó P. & Kádár I., 1989. A lucerna tápelemfelvétele meszes csernozjom talajon. Agrokémia és Talajtan. 38. 381-394.
Cserháti S., 1901. Általános és különleges növénytermelés. II. köt. Czéh Sándor-féle Könyvnyomda. Magyar-Óvár.
Egnér , H., Riehm , H. & Domingo , W. R., 1960. Untersuchungen über die chemische Bodenanalyse als Grundlage für die Beurteilung des Nährstoffzustandes der Böden. II. K-Lantbr. Högsk. Ann. 26. 199–215.
Jakuskin , I. V., 1950. Növénytermelés. I. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Kádár I., 1992. A növénytáplálás alapelvei és módszerei. MTA TAKI. Budapest.
Kádár I., 2007a. Műtrágyázás hatása a sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius L.) termésére és fejlődésére. Növénytermelés. 56. 235–243.
Kádár I., 2007b. Műtrágyázás hatása a sáfrányos szeklice ( Carthamus tinctorius L.) elemfelvételére. Agrokémia és Talajtan. 56. 61–72.
Késmárki I., 2005. Lucerna. In: Növénytermesztéstan. (Szerk.: Antal J.) 357–385. Mezőgazda Kiadó. Budapest.
Kjeldahl , J., 1891. Neue Methode zur Bestimmung des Stickstoffs in organischen Körpern. Zeitschr. f. analyt. Chemie. 22. 366–382.
Kozák M., 1977. A kálium műtrágyázás hatása a búza, kukorica és takarmányborsó termésére és tápanyagtartalmára. Agrokémia és Talajtan. 26. 363–378.
Kozák M. & Szemes I., 1984. Összefüggések a lucerna tápanyag-ellátottsága, szénahozama és a karbonátos homoktalajok tulajdonságai között. Agrokémia és Talajtan. 33. 245–252.
Láng G., 1976. Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Liebig , J. V., 1840–1876. Kémia alkalmazása a mezőgazdaságban és a növényélettanban. (Szerk.: Kádár I.) MTA TAKI. Budapest. 1996.
Papp I., Pekáry K. & Mártonffy T., 1980. Ajánlások a lucerna műtrágyázásához. GATE Kutatóintézete. Kompolt.
Prjanisnyikov , D. N., 1931. Csasztnoe zemledelije. In: Izbrannüe szocsinenija. Tom. vtoroj. Izdatel’sztvo „Kolosz”. Moszkva. 1965.
Prohászka K., 1972. Microelement content in lucerna hays. Acta Agron. Hung. 21. 125–131.
Prohászka K. & Horváth R., 1970. Lucernalisztek mikroelem tartalma. Agrokémia és Talajtan. 19. 85–93.
Radics L., 1994. Szántóföldi növénytermesztéstan. KÉE Kertészeti Kar. Budapest.
Simkins , C. A., Overdahl , C. J. & Grava , J., 1970. Fertilizer for alfalfa. Univ. of Minnesota. Extension Folder 255. St. Paul, Minnesota, USA.