Karbonátos Duna–Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90 és 270 kg/ha mikroelem-terhelés hatását a borsóra. A mikroelemek sóit egy ízben, a kísérlet indulásakor (1995 tavaszán) szórtuk ki Cr 2 (SO 4 ) 3 , K 2 Cr 2 O 7 , CuSO 4 , Pb(NO 3 ) 2 , Na 2 SeO 3 , ill. ZnSO 4 formájában. A 6 elem×4 terhelés = 24 kezelés×3 ismétlés = 72 (egyenként 7×5 = 35 m²-es alapterületű) parcellát jelentett. A termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és a főbb tápelemekkel (NPK) gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO 3 -ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100–100–100 kg/ha N, P 2 O 5 és K 2 O hatóanyagot alkalmazunk évente az egész kísérletben. A főbb eredmények: – A zöldborsó 2 hónapos tenyészideje alatt mindössze 93 mm csapadékot kapott. Szennyezetlen talajon átlagosan 0,7 t/ha hüvely-, 1,0 t/ha mag- és 2,9 t/ha szártermést kaptunk. A szár 46%, mag 32%, hüvely 28% légszáraz anyagot tartalmazott. Fitotoxikus volt a Se- és Zn-kezelés. A 270 kg/ha Se-terhelésű parcellán a borsó gyakorlatilag kipusztult. A maximális Zn-terhelés a hüvely- és a maghozamát mintegy a felére, a szárét 1/3-dal csökkentette. A Cr(III), Cr(VI), Cu és Pb nem mutatott igazolható depressziót. A vízoldható – az 1. évben még erősen toxikus – Cr(VI) a 2. évben már a mélyebb talajrétegbe távozott. – Szennyezett talajon az elemdúsulások főként a vegetatív szárban voltak kifejezettek. A mag genetikailag védettebb, a Cr(III)-, Cr(VI)-, Pb- és Cu-terhelések hatása nem volt igazolható az elemtartalmak emelkedésében. A Zn-tartalom a kontrollhoz viszonyítva 1,7-szeresére nőtt maximálisan, míg a Se 283-szorosára. A szelén a tömegárammal bejut a gyökérbe és mozgása a növényen belül sem gátolt. A borsó magtermése humán fogyasztásra alkalmatlanná vált a megnőtt Pb- és Se-tartalma, míg takarmányozásra a mag- és melléktermés egyaránt az extrém Se-szennyeződése miatt. – Szennyezett talajon a borsó föld feletti termésébe maximálisan 7 g Cr, 12 g Pb és Cu, 80–90 g Se és Zn épült be ha-onként. A fitoremediáció időigénye – változatlan feltételeket feltételezve – a 270 kg/ha kezelésben közelítően 38–40 ezer év a Cr, 22–23 ezer év a Pb és a Cu, 800–1000 esztendő lehetne a Se és a Zn esetén. A fitoremediáció módszere a kismérvű diszperz szennyeződés alkalmával jelenthet reális alternatívát, amennyiben hiperakkumulátor nagytestű növényfajjal rendelkezünk. – A szennyezetlen talajon fejlődött zöldborsó fajlagos, azaz 1 t magtermés + a hozzátartozó melléktermés elemtartalma 32 kg N, 29 kg Ca, 17 kg K, 5 kg Mg, 4 kg P és 2 kg S volt. A kis termés töményedési effektust tükröz. A fajlagos tartalom felfelé torzít, nem ajánlható a szaktanácsadásnak, mert túltrágyázásra ösztönözhet. Valójában pedig a jövő évi trágyaigény hasonló szituációban csökkenhet a nagyobb utóhatások miatt (a fel nem vett és ki nem mosódott tápelemek a feltalajban maradhatnak). – A 2. év végén végzett talajelemzések szerint a maximálisan adott 270 kg/ha Cr(III) alig 1%-a, Cr(VI) 1,6%-a, Se 16%-a, Pb 30%-a, Zn 56%-a, ill. Cu 100%-a volt kimutatható a szántott rétegben NH 4 -acetát+EDTA-oldható formában, a kontrollhoz viszonyított elemdúsulásokat figyelembe véve. A réz jó kémiai oldhatósága fordított arányban állt felvehetőségével. A vízoldható Cr(VI) és Se részben már kimosódhatott a feltalajból. A Cr(III), Pb és Zn e módszerrel már jelentős részben ki nem mutatható formákká alakulhatott a talajban.
10/2000. (VI. 2.) KÖM–EüM–FVM–KHVM együttes rendelete a felszín alatti víz és földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről. Magyar Közlöny. 2000. 53. 3156–3167.
47/2001. (VI. 25.) FVM rendelete a nemkívánatos anyagok és termékek megengedett mennyiségéről takarmányokban. Magyar Közlöny. 2001. 71. 5049–5107.
Az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter 9/2003. (III. 13.) ESzCSM rendelete az élelmiszerek vegyi szennyezettségének megengedhető mértékéről szóló 17/1999. (VI. 16.) EüM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny. 2003. 25. 1960–1966.
Baranyai F., Fekete A. & Kovács I., 1987. A magyarországi talaj tápanyag-vizsgálatok eredményei. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Bartlett , R. J., 1997. Chromium redox mechanismus in soils: should we worry about Cr(VI)? In: Chromium Environmental Issues. (Eds.: Canali , St . et al.) 3–20. Italian Society of Soil Science. Milano.
Bartlett , R. J. & James , B. R., 1979. Behavior of chromium in soils. III. Oxidation. J. Environ. Qual. 8. 31–35.
Chaney , R. L., 1982. Fate of toxic substances in sludge applied to cropland. In: Proc. Int. Symp. Land Application of Sewage Sludge. 259–324. Tokyo. Japan.
Chaney , R. L., 1989. Scientific analysis of proposed sludge rule. BioCycke. 30. (7) 80–85.
Chaney , R. L., Ryan , J. A. & Brown , S. L., 1997. Development of the US-EPA limits for Cr in land-applied biosolids and applicability of these limits to tannery by-product derived fertilizers and other Cr-rich soil amendments. In: Chromium Environmental Issues. (Eds.: Canali , St . et al.) 229–273. Italian Society of Soil Science. Milano.
Chang , A. C., Granato , T. C. & Page , A. L., 1992. A methodology for establishing phytotoxicity criteria for Cr. Cu, Ni and Zn in agricultural land application of municipal sewage sludges. J. Environ. Quality. 21. 521–536.
Csathó P., 1994. A környezet nehézfém-szennyezettsége és az agrártermelés. MTA TaKI. Budapest.
ISO 11261, l995. Soil Quality. Determination of total nitrogen. Modified Kjeldahl method.
Kádár I., 2001. Mikroelem-terhelés hatása a borsóra karbonátos csernozjom talajon. I. Termés és ásványi összetétel. Agrokémia és Talajtan. 50. 63–82.
Kádár I., 2005. Műtrágyázás hatása a borsó (Pisum sativum L.) elemfelvételére. Agrokémia és Talajtan. 54. 359–374.
Kádár I., 2008. A talajszennyezés megítélése kutatói szemmel. 2. Agrokémia és Talajtan. 57. 177–190.
Kádár I. & Radics L., 2009. Mikroelem-terhelés hatása a sárgarépára karbonátos homoktalajon. Növénytermelés. 58. (Megjelenés alatt)
Kádár I. et al., 2001. Mikrelem-terhelés hatása a borsóra karbonátos csernozjom talajon II. Elemfelvétel, minőség és gyökérszimbiózis. Agrokémia és Talajtan. 50. 83–101.
Kjeldahl , J., 1891. Neue Methode zur Bestimmung des Stickstoffs in organischen Körpern. Zeitschr. F. analyt. Chemie. 22. 366–382.
Lakanen , E. & Erviö , R., 1971. A comparison of eight extractants for the deter-mination of plant available microelements in soils. Acta Agr. Fenn. 123. 223–232.
Magyar Vegyipari Szövetség (MAVESz) & Magyarországi Gyógyszergyártók Szövet-sége (MAGYOSz), 1996. Állásfoglalás a talajszennyezettséggel kapcsolatos kormányrendelet tervezetéről. Kézirat. MTA TAKI–KöM. Budapest.
McBride , M. B., 1995. Toxic metal accumulation from agricultural use of sludge: are US EPA regulations protective? J. Environ. Quality. 24. 5–18.
McGrath , S. P., Chang , A. C. & Page , A. L., 1994. Land application of sewage sludge: scientific perspectives of heavy metal loading limits in Europe and the United States. Environ. Reviews. 2. 1–11.
MÉM NAK, 1978. A TVG tápanyagvizsgáló laboratórium módszerfüzete. MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ. Budapest.
MSz 21470-50, 2006. Környezetvédelmi talajvizsgálatok. Az összes és oldható toxikus elem, nehézfém- és Cr(VI)-tartalmának meghatározása. Magyar Szabványügyi Testület. Budapest.
Prokisch J., 2007. A nagy Öt. Az öt legveszélyesebb mérgező fém a környezetünkben: arzén, ólom, higany, kadmium és króm(VI). EgészségPorta Egyesület. Debrecen.
Széles É. et al., 2006. Szelén-speciációs vizsgálatok talajmintákból ionkromatográffal összekapcsolt induktív csatolású ICP-MS alkalmazásával. DATE Agrártud. Közl. 23. 106–111.