A hidrológiai, a növénytermesztési és az ökológiai rendszermodellek egyik fontos bemenő paramétere a vízzel telített talaj vízvezető képessége (K S ). Mivel a rendszer működését „szimuláló” modellt paramétereinek megfelelő beállításával „igazítják” a modellezendő rendszerhez, a paraméterek értékeinek megadása, különösen a nagy variabilitású paraméterek jellemző értékének megválasztása, kiemelt jelentőségű. A telítési hidraulikus vezetőképesség a talajok egyik legnagyobb variabilitású paramétere. Ezért célszerű a modellezendő talajon mért érték használata. Gyakran megfogalmazódik az a kritika, hogy a szabványos, laboratóriumi, 100 cm³-es mintán mért vízvezető képesség eredménye nem reprezentálja a megmintázott talajréteg vízgazdálkodási tulajdonságát, mivel a minta térfogata túl kicsi. A telítési, illetve telítés közeli hidraulikus vezetőképesség-érték (K S , illetve K FS ) meghatározására több laboratóriumi és terepi módszert dolgoztak ki. Három fő módszertani csoport 11 eljárását hasonlítottuk össze az őrbottyáni karbonátos homoktalaj K S -, illetve K FS -értékének meghatározására: négy terepi, három laboratóriumi, valamint négy becslőeljárás eredményeit. A laboratóriumi mérések egyike a hazánkban újnak számító, ún. „kéreg módszer”, amellyel a kb. 5500 cm³-es talajminta K S -értékét határozzuk meg. Az öt ismétlésben végzett mérések és becslések vezetőképesség-értékeinek átlagértéke 26 és 126 cm·nap -1 között változott. Kilenc eljárás K S -értéke 68 és 94 cm·nap -1 közé esett, míg egy mérés és egy becslőeljárásé ennél jóval nagyobb, illetve jóval kisebb K S -értékű volt. Az új, „kéreg” módszer kimutatta, hogy a makropórus-áramlás nem jellemző erre a talajra. Feltételezve, hogy a talajgenetikai szint vastagságához közelebb álló 20 cm magas, 5500 cm³-es mintákon mért hidraulikus vezetőképesség a genetikai talajréteg vezetőképességét kisebb eltéréssel közelíti, mint az 5 cm magas, 100 cm 3 -es mintákon mértek, megállapíthatjuk, hogy a szabványos, kispatronos mintákon mért értékek az őrbottyáni homoktalajon jól reprezentálják a talaj K S -értékét abban az esetben, ha a mérési eredményt jelentősen befolyásoló falhatást kiküszöböljük. A vizsgált terepi mérési módszerek és az egyszerűen mérhető talajjellemzőkkel becslő eljárások – egy kivétellel – jól közelítették a homoktalaj nagypatronos telítési vízvezető képességét.
Aronovici , V. S., 1955.Model study of ring infiltrometer performance under low initial soil moisture. Soil Sci. Soc. Amer. Proc. 19. 1–6.
Booltink , H. W. G., Bouma , J. & Giménez , D., 1991. Suction crust infiltrometer for measuring hydraulic conductivity of unsaturated soil near saturation. Soil Sci. Soc. Am. J. 55. 566–568.
Bouma , J. et al., 1971. Field measurements of hydraulic conductivity by infiltration through artificial crusts. Soil Sci. Soc. Amer. Proc. 35. 362–364.
Campbell , G. S., 1985. Soil Physics with BASIC. Transport Models for Soil–Plant Systems. 53–54. Elsevier. Amsterdam.
Clothier , B. E. & White , I., 1981.Measurement of sorptivity and soil water diffusivity in the field. Soil Sci. Soc. Am. J. 45. 241–245.
Dirksen , C., 1975.Determination of soil water diffusivity by sorptivity measurements. Soil Sci. Soc. Amer. Proc. 39. 22–27.
Dixon , R. M., 1975. Design and use of closed-top infiltrometers. Soil Sci. Soc. Amer. Proc. 39. 755–763.
Farkas , Cs . & Rajkai , K., 2002.Moisture regime with respect to spatial variability of soil hydraulic properties. Agrokémia és Talajtan. 51. 7–16.
Gardner , W. R., 1958. Some steady state solutions of unsaturated moisture flow equations with application to evaporation from a water table. Soil Sci. 85. 228–232.
Green , R. E., Ahuja , L. R. & Chong , S. K., 1986. Hydraulic conductivity, diffusivity and sorptivity of soil: field methods. In: Methods of Soil Analysis (2nd ed.) (Ed.: Klute , A.) Part 1. 771–796. ASA–SSSA, Madison WI.
Gregory , J. H. et al., 2005. Analysis of double-ring infiltration techniques and development of a simple automatic water delivery system. Applied Turfgrass Science. doi:10.1094/ATS-2005-0531-01-MG.
Jabro , J. D., 1992. Estimation of saturated hydraulic conductivity of soils from particle size distribution and bulk density data. Trans. ASAE. 35. (2) 557–560.
Jarvis , N. J. et al., 2002. Indirect estimation of near-saturated hydraulic conductivity from readily available soil information. Geoderma. 108. 1–17.
Jones , A. J. & Wagenet , R. J., 1984. In-situ estimation of hydraulic conductivity using simplified methods. Water Resour. Res. 20. 1620–1626.
Mann , H. B. & Whitney , D. R., 1947. On a test of whether one of two random variables is stochastically larger than the other. Annals of Mathematical Statistics. 18. 50–60.
Mualem , Y., 1976.A new model for predicting the hydraulic conductivity of unsaturated porous media. Water Resour. Res. 12. 513–522.
Nielsen , D. R., Biggar , J. W. & Erh , K. T., 1983. Spatial variability of field-measured soil-water properties. Hilgardia. 42. 215–259.
Rajkai K., 1984. A talaj kapilláris vezetőképességének számítása a pF-görbe alapján. Agrokémia és Talajtan. 33. 50–62.
Rajkai , K. et al., 1993. Use of tension infiltrometer and water retention characteristics in the assessment of soil structure. Int. Agrophysics. 7. 141–154.
Rényi A., 1973. Valószínűségszámítás. (2. kiad.) Tankönyvkiadó. Budapest.
Reynolds , W. D. & Elrick , D. E., 1986. A method for simultaneous in-situ measurements in the vadose zone of field saturated hydraulic conductivity, sorptivity, and the conductivity pressure head relationship. Ground Water Monit. Rev. 6. 84–89.
Rose , C. W., Stern , W. R. & Drummond , J. E., 1965. Determination of hydraulic conductivity as a function of depth and water content for soil in situ. Water Resour. Res. 3. 1–9.
Sisson , J. B. & van Genuchten , M. Th ., 1991. An improved analysis of gravity drainage experiments for estimating the unsaturated hydraulic functions. Water Resour. Res. 27. 569–575.
Suleiman , A. A. & Ritchie , J. T., 2001. Estimating saturated hydraulic conductivity from soil porosity. Trans. ASAE. 44. 235–239.
Upchurch , D. R., Wilding , L. P. & Hartfield , J. L., 1988. Methods to evaluate spatial variability. In: Reclamation of Disturbed Lands. (Ed.: Hossner , L. R.) 201–229. CRC Press. Boca Raton, FL.
Vachaud , G., 1967. Determination of the hydraulic conductivity of unsaturated soils from an analysis of transient flow data. Water Resour. Res. 3. 697–705.
van Genuchten , M. Th ., 1980. A closed form equation for predicting the hydraulic conductivity of unsaturated soils. Soil Sci. Soc. Am. J. 44. 892–898.
van Grinsven , J. J. M., Dirksen , C. & Bouten , W., 1985. Evaluation of the hot-air method for measuring soil water diffusivity. Soil Sci. Soc. Am. J. 49. 1093–1099.
Várallyay Gy ., 1972. A Magyar Alföld szikes talajainak hidraulikus vezetőképessége. Agrokémia és Talajtan. 21. 57–88.
Várallyay Gy ., 1973a. Berendezés bolygatatlan szerkezetű talajoszlopok hidraulikus vezetőképességének meghatározására. Agrokémia és Talajtan. 22. 23–36.
Várallyay Gy ., 1973b. A talaj nedvességpotenciálja és új berendezés annak meghatározására az alacsony (atmoszféra alatti) tenziótartományban. Agrokémia és Talajtan. 22. 1–22.
Várallyay Gy ., 1993. Háromfázisú talaj kapilláris vezetőképességének (k) meghatározása. In: Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 1. A talaj fizikai, vízgazdálkodási és ásványtani vizsgálata. (Szerk.: Buzás I.) 205–219. INDA 4231 Kiadó. Budapest.
Watson , K. K., 1966. An instantaneous profile method for determining the hydraulic conductivity of unsaturated porous materials. Water Resour. Res. 2. 709–715.
Wooding , R. A., 1968. Steady infiltration from a shallow circular pond. Water Resour. Res. 4. 1259–1273.
Wösten , J. H. M. et al., 1999. Development and use of dataset of hydraulic properties of European soils. Geoderma. 90. 169–185.
Zhang , R., 1997. Determination of soil sorptivity and hydraulic conductivity from the disk infiltrometer. Soil Sci. Soc. Am. J. 61. 1024–1030.