View More View Less
  • 1 MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (MTA TAKI) 1022 Budapest Herman Ottó út 15.
  • | 2 Debreceni Egyetem AMTC Karcagi Kutató Intézet Karcag
Restricted access

Purchase article

USD  $25.00

1 year subscription (Individual Only)

USD  $184.00

A hidrológiai, a növénytermesztési és az ökológiai rendszermodellek egyik fontos bemenő paramétere a vízzel telített talaj vízvezető képessége (K S ). Mivel a rendszer működését „szimuláló” modellt paramétereinek megfelelő beállításával „igazítják” a modellezendő rendszerhez, a paraméterek értékeinek megadása, különösen a nagy variabilitású paraméterek jellemző értékének megválasztása, kiemelt jelentőségű. A telítési hidraulikus vezetőképesség a talajok egyik legnagyobb variabilitású paramétere. Ezért célszerű a modellezendő talajon mért érték használata. Gyakran megfogalmazódik az a kritika, hogy a szabványos, laboratóriumi, 100 cm³-es mintán mért vízvezető képesség eredménye nem reprezentálja a megmintázott talajréteg vízgazdálkodási tulajdonságát, mivel a minta térfogata túl kicsi. A telítési, illetve telítés közeli hidraulikus vezetőképesség-érték (K S , illetve K FS ) meghatározására több laboratóriumi és terepi módszert dolgoztak ki. Három fő módszertani csoport 11 eljárását hasonlítottuk össze az őrbottyáni karbonátos homoktalaj K S -, illetve K FS -értékének meghatározására: négy terepi, három laboratóriumi, valamint négy becslőeljárás eredményeit. A laboratóriumi mérések egyike a hazánkban újnak számító, ún. „kéreg módszer”, amellyel a kb. 5500 cm³-es talajminta K S -értékét határozzuk meg. Az öt ismétlésben végzett mérések és becslések vezetőképesség-értékeinek átlagértéke 26 és 126 cm·nap -1 között változott. Kilenc eljárás K S -értéke 68 és 94 cm·nap -1 közé esett, míg egy mérés és egy becslőeljárásé ennél jóval nagyobb, illetve jóval kisebb K S -értékű volt. Az új, „kéreg” módszer kimutatta, hogy a makropórus-áramlás nem jellemző erre a talajra. Feltételezve, hogy a talajgenetikai szint vastagságához közelebb álló 20 cm magas, 5500 cm³-es mintákon mért hidraulikus vezetőképesség a genetikai talajréteg vezetőképességét kisebb eltéréssel közelíti, mint az 5 cm magas, 100 cm 3 -es mintákon mértek, megállapíthatjuk, hogy a szabványos, kispatronos mintákon mért értékek az őrbottyáni homoktalajon jól reprezentálják a talaj K S -értékét abban az esetben, ha a mérési eredményt jelentősen befolyásoló falhatást kiküszöböljük. A vizsgált terepi mérési módszerek és az egyszerűen mérhető talajjellemzőkkel becslő eljárások – egy kivétellel – jól közelítették a homoktalaj nagypatronos telítési vízvezető képességét.

  • Aronovici , V. S., 1955.Model study of ring infiltrometer performance under low initial soil moisture. Soil Sci. Soc. Amer. Proc. 19. 1–6.

  • Booltink , H. W. G., Bouma , J. & Giménez , D., 1991. Suction crust infiltrometer for measuring hydraulic conductivity of unsaturated soil near saturation. Soil Sci. Soc. Am. J. 55. 566–568.

  • Bouma , J. et al., 1971. Field measurements of hydraulic conductivity by infiltration through artificial crusts. Soil Sci. Soc. Amer. Proc. 35. 362–364.

  • Campbell , G. S., 1985. Soil Physics with BASIC. Transport Models for Soil–Plant Systems. 53–54. Elsevier. Amsterdam.

  • Clothier , B. E. & White , I., 1981.Measurement of sorptivity and soil water diffusivity in the field. Soil Sci. Soc. Am. J. 45. 241–245.

  • Dirksen , C., 1975.Determination of soil water diffusivity by sorptivity measurements. Soil Sci. Soc. Amer. Proc. 39. 22–27.

  • Dixon , R. M., 1975. Design and use of closed-top infiltrometers. Soil Sci. Soc. Amer. Proc. 39. 755–763.

  • Farkas , Cs . & Rajkai , K., 2002.Moisture regime with respect to spatial variability of soil hydraulic properties. Agrokémia és Talajtan. 51. 7–16.

  • Gardner , W. R., 1958. Some steady state solutions of unsaturated moisture flow equations with application to evaporation from a water table. Soil Sci. 85. 228–232.

  • Green , R. E., Ahuja , L. R. & Chong , S. K., 1986. Hydraulic conductivity, diffusivity and sorptivity of soil: field methods. In: Methods of Soil Analysis (2nd ed.) (Ed.: Klute , A.) Part 1. 771–796. ASA–SSSA, Madison WI.

  • Gregory , J. H. et al., 2005. Analysis of double-ring infiltration techniques and development of a simple automatic water delivery system. Applied Turfgrass Science. doi:10.1094/ATS-2005-0531-01-MG.

  • Jabro , J. D., 1992. Estimation of saturated hydraulic conductivity of soils from particle size distribution and bulk density data. Trans. ASAE. 35. (2) 557–560.

  • Jarvis , N. J. et al., 2002. Indirect estimation of near-saturated hydraulic conductivity from readily available soil information. Geoderma. 108. 1–17.

  • Jones , A. J. & Wagenet , R. J., 1984. In-situ estimation of hydraulic conductivity using simplified methods. Water Resour. Res. 20. 1620–1626.

  • Mann , H. B. & Whitney , D. R., 1947. On a test of whether one of two random variables is stochastically larger than the other. Annals of Mathematical Statistics. 18. 50–60.

  • Mualem , Y., 1976.A new model for predicting the hydraulic conductivity of unsaturated porous media. Water Resour. Res. 12. 513–522.

  • Nielsen , D. R., Biggar , J. W. & Erh , K. T., 1983. Spatial variability of field-measured soil-water properties. Hilgardia. 42. 215–259.

  • Rajkai K., 1984. A talaj kapilláris vezetőképességének számítása a pF-görbe alapján. Agrokémia és Talajtan. 33. 50–62.

  • Rajkai , K. et al., 1993. Use of tension infiltrometer and water retention characteristics in the assessment of soil structure. Int. Agrophysics. 7. 141–154.

  • Rényi A., 1973. Valószínűségszámítás. (2. kiad.) Tankönyvkiadó. Budapest.

  • Reynolds , W. D. & Elrick , D. E., 1986. A method for simultaneous in-situ measurements in the vadose zone of field saturated hydraulic conductivity, sorptivity, and the conductivity pressure head relationship. Ground Water Monit. Rev. 6. 84–89.

  • Rose , C. W., Stern , W. R. & Drummond , J. E., 1965. Determination of hydraulic conductivity as a function of depth and water content for soil in situ. Water Resour. Res. 3. 1–9.

  • Sisson , J. B. & van Genuchten , M. Th ., 1991. An improved analysis of gravity drainage experiments for estimating the unsaturated hydraulic functions. Water Resour. Res. 27. 569–575.

  • Suleiman , A. A. & Ritchie , J. T., 2001. Estimating saturated hydraulic conductivity from soil porosity. Trans. ASAE. 44. 235–239.

  • Upchurch , D. R., Wilding , L. P. & Hartfield , J. L., 1988. Methods to evaluate spatial variability. In: Reclamation of Disturbed Lands. (Ed.: Hossner , L. R.) 201–229. CRC Press. Boca Raton, FL.

  • Vachaud , G., 1967. Determination of the hydraulic conductivity of unsaturated soils from an analysis of transient flow data. Water Resour. Res. 3. 697–705.

  • van Genuchten , M. Th ., 1980. A closed form equation for predicting the hydraulic conductivity of unsaturated soils. Soil Sci. Soc. Am. J. 44. 892–898.

  • van Grinsven , J. J. M., Dirksen , C. & Bouten , W., 1985. Evaluation of the hot-air method for measuring soil water diffusivity. Soil Sci. Soc. Am. J. 49. 1093–1099.

  • Várallyay Gy ., 1972. A Magyar Alföld szikes talajainak hidraulikus vezetőképessége. Agrokémia és Talajtan. 21. 57–88.

  • Várallyay Gy ., 1973a. Berendezés bolygatatlan szerkezetű talajoszlopok hidraulikus vezetőképességének meghatározására. Agrokémia és Talajtan. 22. 23–36.

  • Várallyay Gy ., 1973b. A talaj nedvességpotenciálja és új berendezés annak meghatározására az alacsony (atmoszféra alatti) tenziótartományban. Agrokémia és Talajtan. 22. 1–22.

  • Várallyay Gy ., 1993. Háromfázisú talaj kapilláris vezetőképességének (k) meghatározása. In: Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 1. A talaj fizikai, vízgazdálkodási és ásványtani vizsgálata. (Szerk.: Buzás I.) 205–219. INDA 4231 Kiadó. Budapest.

  • Watson , K. K., 1966. An instantaneous profile method for determining the hydraulic conductivity of unsaturated porous materials. Water Resour. Res. 2. 709–715.

  • Wooding , R. A., 1968. Steady infiltration from a shallow circular pond. Water Resour. Res. 4. 1259–1273.

  • Wösten , J. H. M. et al., 1999. Development and use of dataset of hydraulic properties of European soils. Geoderma. 90. 169–185.

  • Zhang , R., 1997. Determination of soil sorptivity and hydraulic conductivity from the disk infiltrometer. Soil Sci. Soc. Am. J. 61. 1024–1030.

All Time Past Year Past 30 Days
Abstract Views 94 94 7
Full Text Views 23 6 0
PDF Downloads 10 7 0