A rendelkezésre álló hazai irodalom, terepi jegyzőkönyvek és térképi adatbázisok alapján a nagy agyagtartalmú talajok elkülönítése, és az ezzel kapcsolatban felmerülő problémák már a hazai talajtani tudomány korai szakaszában megjelentek. A nemzetközi talajkorrelációs rendszer (WRB) Vertisol kategóriájával korreláló duzzadó agyagos talajaink speciális morfológiai és művelhetőségi tulajdonságairól pontos leírásokat találhatunk Szabó József munkásságától a Kreybig térképek elkészültéig az összes jelentős hazai talajtani felvételezés dokumentációiban és publikációiban, kiemelve ezen talajok jelentősen eltérő jellemzőit és elsősorban az Alföldön jelentős területei elterjedését. A jelenlegi, genetikus szemléletű talajosztályozásunk kialakításánál is javaslat született az ún. „réti agyagok” önálló típusként történő elkülönítésére, de ez a megközelítés végül háttérbe szorult. Ennek eredményeképpen a nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajaink – meghatározó tulajdonságaik hasonlósága ellenére – jelenleg különböző taxonómiai egységekbe tartoznak. Az utóbbi évtized megváltozott felhasználói igényei és környezetpolitikája szükségessé tették hazánk talajosztályozási rendszerének diagnosztikai szemléletű megújítását, melynek munkálatai során a hazai nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajok újra dokumentálásra kerültek. Jelen dolgozat keretében egy, a nemzetközi osztályozási rendszerek “Vertisols” kategóriáját kielégítő talaj példáján keresztül mutatjuk be a hazai duzzadó agyagtalajokra jellemző morfológiai, fizikai és kémiai tulajdonságokat. A sziráki – jelenlegi osztályozási rendszerünkben – típusos réti talaj, a teljes szelvényben 40–60% közötti, a röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján dominánsan szmektites összetételű agyagtartalommal rendelkezik, jellemzője hogy szárazon kemény, erősen repedező, míg nedvesen képlékeny, könnyen formázható, tapadós. A talaj mutatja a jól fejlett Vertisolokra jellemző ciklikus felszín alatti talajszintek rendszerét, és a szerves anyagban gazdag talajszintek „üst” formában történő megjelenését. A talaj morfológiai és laboratóriumi vizsgálatának eredményei is alátámasztják az üst forma kialakulásához szükséges egykori mikrodomborzat, a mikromélyedések (MM) és mikrokiemelkedések (MK) jelenlétét, bár a „gilgai” felszín a terület művelése miatt ma már nem megtalálható. A MM-ek, a nedves évszakban bennük összegyűlő nedvességtöbblet hatására mélyebb, nagyobb szervesanyag-tartalmú felszíni szinttel, intenzívebb kilúgzási és mállási folyamatokkal jellemezhetőek. A MK felszín közeli szintjeinek tulajdonságai, a mélyebb talajszintekből származó, redukált és másodlagos karbonátban gazdag talajanyagok jelenléte alátámasztja a mélyebben fekvő talajanyagok csúszási tükrök mentén a felszín irányába történő szállítódásának folyamatát. Eredményeink alapján megalapozottnak tartjuk a nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajok önálló talajtípusként történő meghatározását, és továbbra is javasoljuk a „Duzzadó agyag” talajok elkülönítését az osztályozás legmagasabb szintjén.
A hazai talajosztályozás korszerűsítése és nemzetközi megfeleltetése, 2008. OTKA T 046513 Projekt zárójelentése.
Ballenegger R., 1912. Felvételi jelentés az 1910. év nyarán Békés környékén végzett agrogeológiai részletes felvételről. Földtudományi Int. 1910. évi jelentése. Bpest.
Ballenegger R., 1921. A termőföld. Ethika Tudományterjesztő és Könyvkiadó K.t. Hungária könyvnyomda és kiadóüzlet, Budapest.
Ballenegger R. & Finály I., 1963. A magyar talajtani kutatás története 1944-ig. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Baranyai F. (szerk.), 1989. Melioráció-öntözés és talajvédelem. Útmutató a nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához. ’88 melléklet, Agroinform.
Csiki J., 1936. Mezőgazdasági talajosztályozás ’Sigmond általános talajrendszere alapján. I., II. Mezőgazdasági kutatások. Vol. 9.
Eswaran H. et al., 1999. Vertisols: Their Properties, Classification, Distribution and Management. Guy D. Smith Memorial Slide Collection.USDA–NRCS, World Soil Resources. Washington, D. C.
FAO, 2006. Guidelines for Soil Description. FAO. Rome.
Fuchs M., 2010. Vertisols – a duzzadó–zsugorodó agyagtalajok. Agrokémia és Talajtan. 59. 369–378.
Fuchs M., Michéli E. & Waltner I., 2006. Javaslat új talajtípusra a magyar talajosztályozásban. III. Magyar Földrajzi Konferecia Budapest, 2006. szeptember 6–7. 78.
Fuchs, M., Szegi, T. & Micheli, E., 2005. Genesis and classification problems of Vertisols in Hungary. In: 2005 ASA–CSSA–SSSA International Annual Meetings, Salt Lake City, USA. 195.
Fuchs M., Waltner I. & Michéli E., 2007. A hazai hidromorf talajok osztályozásának és nemzetközi megfeleltetésének kérdései. In: Talajvédelem különszám. Talajtani Vándorgyűlés, Sopron, 2006. augusztus 23–25. 184–192. Talajvédelmi Alapítvány. Budapest.
Fuchs M. et al., 2008. A Bodrogköz vízhatás alatt álló talajainak osztályozási problémái. In: Talajvédelem különszám. Talajtani Vándorgyűlés, Nyíregyháza, 2008. május 28–29. 595–601. Talajvédelmi Alapítvány, Bessenyei György Könyvkiadó. Nyíregyháza.
Inkey B., 1892. Jelentés a németországi agronom-geologiai felvételek szervezetéről. Földtudományi Intézet 1891. évi jelentése. Budapest.
IUSS Working Group WRB, 2006. World Reference Base for Soil Resources 2006. World Soil Resources Reports. No. 103. FAO. Rome.
Kálmán A., 1965. Általános módszer többkomponensű kristályos rendszerek kvantitatív röntgendiffrakciós elemzésére. Magyar Kémiai Folyóirat. 71. 257–260.
Kreybig L., 1944. Magyar tájak talajismereti és termeléstechnikai leírása. I. rész: A Tiszántúl. Magyar Királyi Földtani Intézet. Budapest.
Máté F., 1955. Adatok tiszántúli réti talajaink genetikájához. Agrokémia és Talajtan. 4. 133–143.
Máté F., 1960. Javaslat a hazai réti talajok osztályozására. Agrokémia és Talajtan. 9. 121–131.
Máté F., 1962. Talajtérképezési kérdések a Nagykunságban. I. A Nagykunság talajainak leírása. Genetikus talajtérképek. 1. sor., 3. szám. OMMI. Budapest.
Michéli E. et al., 2005. A nagy agyagtartalmú talajok osztályozási problémái. Talajvédelem különszám. 278–281. Talajvédelmi Alapítvány. Budapest.
Náray-Szabó, I. & Péterné, É., 1964. Eine Röntgenkartei zur quantitativen Bestimmung von kristallinen Phasen mit dem Diffraktometer. Tschermaks Mineralogische und Petrographische Mitteilungen. 10. 120–124.
Sigmond E., 1934. Általános talajtan. A szerző kiadása. Budapest.
Stefanovits P., 1963. Magyarország talajai. 2. bőv. kiadás. Akadémiai Kiadó. Bpest.
Stefanovits P., 1972. Talajtan. Mezőgazda Kiadó. Budapest.
Stefanovits P., 1999. A talajtan hazai fejlődése. In: Stefanovits P., Filep Gy. & Füleky Gy.: Talajtan. 445–456. Mezőgazda Kiadó. Budapest.
Sümeghy J., 1944. A Tiszántúl. Magyar Tájak 6. Földtudományi Intézet kiadványa. Budapest.
Szabó J., 1861. Békés- és Csanádmegye. Geológiai viszonyok és talajnemek ismertetése, egy színezett földtani térképpel. Magyar Gazdasági Egyesület. Pest.
Szabó J. & Molnár J., 1866. Tokaj-Hegyalja talajának leírása és osztályozása. Mathematikai és Természettudományi Közlemények. IV.
Szabolcs I. (szerk.), 1966. A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve. OMMI. Budapest.
Timkó I., 1912. Békés vármegye déli felének talajviszonyai. Földtudományi Intézet 1910. évi jelentése. Budapest.
Treitz P., 1893. Jelentés az 1893. évben végzett agronom-geológiai felvételről. Földtudományi Intézet 1893. évi jelentése. Budapest.
Treitz P., 1912. Aradhegyalja és Aradmegye síkvidékéről szóló előzetes jelentés. Földtudományi Intézet 1910. évi jelentése. Budapest.
Treitz P., 1924. Magyarázó az országos átnézetes klimazonális talajtérképhez. Földtudományi Intézet kiadv. térképpel. Budapest.
Van Reeuwijk, L. P., 1995. Procedures for Soil Analysis. 5th edition. ISRIC. Techn. Paper No. 9. Wageningen. The Netherlands.
Wilding, L. P. & Puentes, R. (Eds.), 1988. Vertisols: Their Distribution, Properties, Classification and Management. Tech. Mono. No. 18. Texas A & M Printing Center. College Station, TX.