Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.
Barcsák Z., 1999. A gyepek tápanyagellátása. In: Tápanyaggazdálkodás. (Szerk.: Füleky Gy.) 522–535. Mezőgazda Kiadó. Budapest.
Barcsák Z., 2004. Biogyepgazdálkodás. Mezőgazda Kiadó. Budapest.
Baskay T. B., 1962. Legelő- és rétművelés. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Bánszky T., 1988. NPK műtrágya mennyiségi és aránykísérlet intenzív telepített gyepen. Növénytermelés. 37. 247–257.
Bánszky T., 1991. Fű- és gyepkeverék műtrágyázásának értékelése. In: Legelő az emberiség szolgálatában. (Szerk.: Vinczeffy I.) 18–117. DATE. Debrecen.
Bánszky T., 1997. Telepített gyep NPK műtrágyázása csernozjom talajon. Növénytermelés. 46. 499–508.
Bíró J., 1928. A legelőgazda könyve. Földművelésügyi Minisztérium. Budapest.
Egnér, H., Riehm, H. & Domingo, W. R., 1960. Untersuchungen über die chemische Bodenanalyse als Grundlage für die Beurteilung des Nährstoffzustandes der Böden. II. K. Lantbr. Högsk. Ann. 26. 199–215.
Finck, A., 1982. Fertilizers and Fertilization. Verlag Chemie. Deerfield Beach–Florida– Basel.
Geisler, G., 1988. Pflanzenbau. 2. Auflage. Paul Parey. Berlin–Hamburg.
Gericke S., 1957. Zehn Fragen der Wiesendüngung. 3. Aufl. Tellus. Essen.
Gericke, S., 1965. Die Wirkung langjähriger PK-Düngung auf den Wiesen. Die Phosphorsäure. 25. 12–13.
Gruber F., 1960. Rét és legelő. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Gyarmathy Gy., 1980. A gyepnövények műtrágyázási irányelvei. MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ. Budapest.
Harmati I., 1981. A Duna–Tisza közi sós, lúgos szikesek hasznosítása és javítása gyepgazdálkodással. Agrokémia és Talajtan. 30. 186–199.
Harmati I., 1997. Intenzív telepített gyep létesítése és műtrágyázása karbonátos szoloncsák–szolonyec szikesen. Növénytermelés. 46. 191–202.
Horváth R. & Prohászka K., 1976. Adatok a rét-legelő növényzetének tápelem-tartalmáról. Növénytermelés. 23. 51–56.
Kádár I., 1992. A növénytáplálás alapelvei és módszerei. MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete. Budapest.
Kádár I., 2007. Műtrágyahatások vizsgálata a 4. éves telepített gyepen. Termés, elemösszetétel. Növénytermelés. 56. 363–376.
Kádár I., 2008. Műtrágyahatások vizsgálata a 4. éves telepített gyepen. Elemfelvétel, elemforgalom. Növénytermelés. 57. 9–19.
Kádár I. & Németh T., 1993. Nitrát bemosódásának vizsgálata műtrágyázási kísérletben. Növénytermelés. 42. 331–338.
Kátai J. & Veres E., 2003. Gyepek talajának és rizoplánjának összehasonlítása. Gyepgazd. Közlemények. 1. 13–17.
Klapp, E., 1951. Einfluss der Schnitthäufigkeit auf die Wurzeltrockenmasse. Leistung. Bewurzelung und Nachwuchs einer Grassnarbe unter verschieden häufiger Mahd und Beweidung. Z. Acker- und Pflbau. 90. 269–286.
Klapp, E., 1965. Die Düngung der Wiesen und Weiden. In: Handbuch der Pflanzenernährung und Düngung. III. Band. (Ed.: Linser, H.) 764–795. Springer Verlag. Wien–New York.
Klapp, E., 1971. Wiesen und Weiden. Paul Parey. 4. Auflage. Berlin.
Kovács, B. et al., 1996. A study of plant sample preparation and ICP-ES parameters. Comm. Soil. Sci. Plant Anal. 27. 1177–1198.
Lakanen, E. & Erviö, R., 1971. A comparison of eight extractants for the deter-mination of plant available microelements in soils. Acta Agr. Fenn. 123. 223–232.
NAAS, 1967. Fertilizer Recommendation for Agricultural and Horticultural Crops. National Agricultural Advisory Service. Advis. Paper No. 4. Ministry of Agriculture, Fishery and Food. London, UK.
McLean, E. O., Adams, D. & Franklin, R. E., 1956. Cation exchange capacities of plant roots as related to their nitrogen contents. Proc. Soil Sci. Soc. Amer. 20. 345–347.
Németh T. & Kádár I., 1999. Nitrát bemosódásának vizsgálata és a N-mérlegek alakulása egy műtrágyázási tartamkísérletben. Növénytermelés. 48. 377–386.
Raymond, W. F. & Spedding, C. R. W., 1965. The effect of fertilizers on the nutritive value and production potential of forages. Proc. Fertil. Soc. No. 88. London, UK.
Richardson, H. L., 1938. The nitrogen cycle in grassland with special reference to the Rothamsted Park Grass Experiment. J. Agric. Sci. Camb. 28. 73–121.
Romasev, P. I., 1960. Luga i pasztviscsa. In. Szpravocsnyik po mineral’nüm udobrenijam. (Ed.: Katalümov, M. V.) 331–336. Gosz. Izd. Sz/h. Literaturü. Moszkva.
Schechtner, G., 1972. Das 1×1 der Grünlandwirtschaft. Beratungsschrift N. 31. Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft. Wien. Austria.
Szabó J., 1977. Gyepgazdálkodás. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Thamm F.-né, 1990. Növényminták nitráttartalmának meghatározását befolyásoló tényezők vizsgálata. Agrokémia és Talajtan. 39. 191–206.
Vinczeffy I., 1964. A természetes gyepek értéknövelésének lehetőségei. Magyar Mezőgazdaság. 19. (8) 9–10.
Vinczeffy I., 1998. Lehetőségeink a legeltetéses állattartásban. Tanulmány. Debreceni Gyepgazdálkodási Napok. 16. DATE kiadvány. Debrecen.
Voisin, A., 1961. Lebendige Grasnarbe. BLV Verlagsgesellschaft. München.
Voisin, A., 1964. A talaj és a növényzet, az állat és az ember sorsa. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Voisin, A., 1965. Fertilizer Application. Soil, Plant, Animal. Crosby Lockwood. London.
Whitehead, D. C., 1970. The role of nitrogen in grassland productivity. Bulletin No. 48. Commonwealth Bureau of Pastures and Field Crops. Hurley, Berkshire.
Wagner, P., 1909. Versuche über Wiesendüngung. Arbeiten der DLG. N. 162. Berlin.
Wagner, P., 1921. Die Düngung der Wiesen nach den Ergebnissen von 4-14. jährigen Versuchen. Arbeiten der DLG. N. 318. Berlin.