View More View Less
  • 1 MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (MTA TAKI) 1022 Budapest Herman Ottó út 15.
Restricted access

Purchase article

USD  $25.00

1 year subscription (Individual Only)

USD  $184.00

Karbonátos Duna–Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90 és 270 kg·ha–1 mikroelem-terhelés 4. évi utóhatását a napraforgóra. A mikroelemek sóit egy ízben a kísérlet indulásakor 1995 tavaszán szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3 és ZnSO4 formájában. A 6 elem×4 terhelés = 24 kezelés×3 ismétlés = 72 (egyenként 7×5 = 35 m² méretű) parcellát jelentett. A termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és a főbb tápelemekkel (NPK) gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100–100–100 kg·ha–1 N, P2O5 és K2O hatóanyagot alkalmazunk évente az egész kísérletben. A növényi sorrend sárgarépa, zöldborsó, őszi búza, napraforgó volt. A főbb eredmények: – A kedvező időjárás/csapadékviszonyok nyomán a szennyezetlen kontrolltalajon kereken 2,3 t·ha–1 kaszat, illetve összesen 7,1 t·ha–1 légszáraz föld feletti biomassza képződött. A kaszat olajtartalma 51% volt, az olajhozam 1,2 t·ha–1 mennyiséget tett ki. A kísérlet 4. évében a Se-terhelés bizonyult toxikusnak. Terméscsökkenés már a 30 kg·ha–1 adagnál igazolható volt, míg a 270 kg·ha–1 terhelésnél a napraforgó gyakorlatilag kipusztult, a föld feletti biomassza 1/10-ére zuhant. A melléktermés/főtermés aránya betakarításkor a kontrollon mért 2,1-ről 5,0-re nőtt, a toxicitás a generatív fázisban volt a kifejezettebb. – A napraforgó szerveinek Cr-tartalma egy nagyságrenddel dúsult a kontrollhoz viszonyítva. A koncentrációemelkedés a Cr(VI)-kezelésben átlagosan kétszerese volt a Cr(III)-kezelésben mértnek. A koncentrációk a hajtás, szár, levél, tányér, kaszat sorrendben csökkentek. Hasonló sorrendben mérséklődött az Pb-koncentráció is, mely a kaszatban már minden esetben a 0,1 mg·kg–1 kimutatási határ alatt maradt. Mérsékelten emelkedett szennyezett talajon a Cu-tartalom, mely a kaszatban már igazolhatóan nem is változott. A Zn-koncentráció maximálisan 2–3-szorosára nőtt. Hiperakkumulációt mutatott a Se minden növényi részben, ezres nagyságrendbeli dúsulással. A szelénnel kezelt talajon termett napraforgó magja emberi fogyasztásra, illetve a hajtása, szára takarmányozási célokra egyaránt alkalmatlanná vált. – A terméscsökkenés miatt a maximális Se-felvétel a 30 és 90 kg·ha–1 terhelésnél jelentkezett és 450 g·ha–1 mennyiséget tett ki. Változatlan körülményeket feltételezve a 30 kg·ha–1 felvétele 66 évet, a 90 kg·ha–1 fitoremediációja mintegy 200 évet venne igénybe. A napraforgó föld feletti termése szennyezett talajon maximálisan kb. 10 g Pb, 24 g Cr, 100 g Cu és 330 g Zn elemet vont ki a talajból ha-onként. A 270 kg·ha–1 talajtisztítás tehát 27 ezer Pb-évet, 11 ezer Cr-évet a Cr (VI)-kezelésben, 2700 Cu-évet, illetve 818 Zn-évet igényelne. – A levéldiagnosztikai adatok alapján a napraforgó Ca- és Mg-túlsúlyt; enyhe N- K-, P- és Cu-, illetve kifejezett Zn-hiányt jelzett. Az abszolút Zn-hiány nem okozott terméscsökkenést azonban, mivel a P/Zn arány az optimális 50–150 körüli tartomány közelében maradt. Az 1 t kaszat + a hozzátartozó tányér és szár ún. fajlagos elemtartalma az alábbi volt: 34 kg N, 7 kg P (16 kg P2O5), 32 kg K (38 kg K2O), 66 kg Ca (92 kg CaO), 15 kg Mg (25 kg MgO) és 4–5 kg S. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a növény elemigényeinek becslésekor. A hazai szaktanácsadásban ajánlott 30 kg P2O5 fajlagos mutató kifogásolható, túltrágyázásra ösztönöz. – A kísérlet 4. éve után NH4-acetát+EDTA-oldható formában találtuk a karbonátos homoktalaj szántott rétegében a Cr átlagosan 0,5%-át a Cr(III)-kezelésben, illetve mintegy 1%-át a Cr(VI)-kezelésben, a Se 1,5%-át. A Cr(VI) és a Se az altalajba mosódhatott, illetve részben megkötődhetett. A Cu, Pb és Zn elemek bevitt mennyiségének átlagosan 1/3-át találtuk oldható formában.

  • Antal J., 1987. Növénytermesztők zsebkönyve. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest

  • Baranyai F., Fekete A. & Kovács I., 1987. A magyarországi talaj tápanyagvizsgálatok eredményei. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.

  • Bergmann, W., 1992. Nutritional Disorders of Plants. Gustav Fischer Verlag. Jena–Stuttgart–New York.

  • Borbélyné, H. É., Csajbók, J. & Lesznyák M.-né, 2007. Relations between the yield of sunflower and the characteristics of the cropyear. Cereal Res. Comm. 35. (2) 285–288.

  • Chaney, R. L., 1982. Fate of toxic substances in sludge applied to cropland. In: Proc. Int. Symp. Land Application of Sewage Sludge. Tokyo. Japan. 259–324.

  • Dani, M. & Pepó, P., 2005. The yield potential utilization of some sunflower hybrids in different cropyears. Cereal Res. Comm. 33. (1) 193–196.

  • Kádár I., 1992. A növénytáplálás alapelvei és módszerei. MTA TAKI. Budapest.

  • Kádár I., 2001. A napraforgó (Helianthus annuus L.) tápelemfelvétele mészlepedékes vályog csernozjom talajon. Növénytermelés. 50. 285–295.

  • Kádár I., 2009. Mikroelem-terhelés hatása a borsóra (Pisum sativum L.) karbonátos homoktalajon. Agrokémia és Talajtan. 58. 281–296.

  • Kádár I., 2010a. Mikroelem-terhelés a sárgarépára (Daucus carota L.) karbonátos homoktalajon. Növénytermelés. 59. 27–46.

  • Kádár I., 2010b. Mikroelem-terhelés hatása a búzára (Triticum aestivum L.) karbonátos homoktalajon. Növénytermelés. 59. (Megjelenés alatt)

  • Kádár I. & Pálvölgyi L., 2003. Mikroelem-terhelés hatása a napraforgóra karbonátos csernozjom talajon. Agrokémia és Talajtan. 52. 79–92.

  • Kádár I. & Shalaby, M. H., 1985. A K- és B-trágyázás hatása a talaj és a növény tápelemtartalmára. Növénytermelés. 34. 321–327.

  • Kádár I. & Vass E., 1988. Napraforgó műtrágyázása és meszezése savanyú homoktalajon. Növénytermelés. 37. 541–547.

  • Kádár I. et al., 2001. A napraforgó (Helianthus annuus L.) műtrágyázása mészlepedékes vályog csernozjom talajon. Növénytermelés. 50. 297–308.

  • Kjeldahl, J., 1891. Neue Methode zur Bestimmung des Stickstoffs in organischen Körpern. Zeitschr. F. analyt. Chemie. 22. 366–382.

  • Lakanen, E. & Erviö, R., 1971. A comparison of eight extractants for the deter-mination of plant available microelements in soils. Acta Agr. Fenn. 123. 223–232.

  • MÉM NAK, 1978. A TVG tápanyagvizsgáló laboratórium módszerfüzete. MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ. Budapest.

  • Pepó, P. & Szabó A., 2005. Effect of agrotechnical and meteorological factors on yield formation in sunflower production. Cereal Res. Comm. 33. (1) 49–52.

  • Shalaby, M. H. & Kádár I., 1984. A kálium és bór közötti kölcsönhatások vizsgálata napraforgó jelzőnövénnyel meszes homoktalajon. Agrokémia és Talajtan. 33. 275–280.

  • Simon, L., 1998. Cadmium accumulation and distribution in sunflower plant. J. Plant Nutrition. 2. 341–352.

  • Simon L., Vágvölgyi S. & Győri Z., 1999. Kadmium akkumuláció vizsgálata napra-forgó (Helianthus annuus L.) növényben. Agrokémia és Talajtan. 48. 99–108.

  • Szabó A., 2008. Az állománysűrűség hatása a napraforgóra eltérő évjáratokban. Növénytemelés. 57. 359–366.

  • Szabó, A. & Pepó, P., 2007. Effect of plant density on yield and oil content of different sunflower genotypes. Cereal Res. Comm. 35. (2) 1121–1124.

  • Zsombik, L., 2006. Effect of sowing time on the oil content of different sunflower hybrids. Cereal Res. Comm. 34. (1) 725–728.

Monthly Content Usage

Abstract Views Full Text Views PDF Downloads
Jun 2020 0 5 0
Jul 2020 3 0 0
Aug 2020 1 0 0
Sep 2020 1 0 0
Oct 2020 3 0 0
Nov 2020 0 11 4
Dec 2020 0 0 0