Összefoglalva megállapítható, hogy nagyobb szélsebesség hatására több talajanyag erodálódott, és ezzel együtt megnőtt az áthalmozott tápanyag mennyisége is. Minden vizsgált szélsebesség esetében a szélerózió következtében 3–7%-kal megnőtt az 1 mm és annál nagyobb szemcsék, illetve aggregátumok aránya a kiindulási talajanyag felső 0–1 cm-es rétegében. A finomabb szemcse-, illetve aggregátum-átmérők esetén a fújatást követően csökkenést tapasztaltunk. A leginkább a 315 μm és az annál kisebb szemcsék aránya csökkent, átlagosan 1–2%-kal. A minták kémiai és fizikai elemzéseiből megállapítható, hogy a láda utáni humuszosabb, aggregátumosabb szerkezetű minták N-tartalma nagyobb, mint az alapmintáé. A fogók mintáiban nem tapasztaltunk feldúsulást egy vizsgált elem esetében sem, a fogókban összegyűlt talajanyag kálium- és foszfortartalma is kisebb volt, mint az alapmintáé. Ennek oka, hogy az itt csapdázódott üledékben kisebb a tápanyag-megkötődés helyéül szolgáló leiszapolható rész aránya, mint a kiindulási talajanyagban. A vizsgálatainkból látszik, hogy a szélerózió hatására a lebegtetve, illetve ugráltatva áthalmozott talajszemcsékkel és aggregátumokkal szállított humusz 500–3500 kg/ha nagyságrendben mozoghat a vizsgált csernozjom területen akár egyetlen szélesemény hatására is. A kálium-áthalmozódás mértéke elérheti a 100 kg/ha értéket, a foszforé a 70 kg/ha-t, a nitrogénveszteség mértéke pedig akár 200–300 kg/ha is lehet egy szélesemény alkalmával. E tápanyagmennyiség nagy része több száz méter, de akár kilométeres távolságokra is távozhat a területről. Az általunk végzett szélcsatornás vizsgálatok eredményei becslésnek tekinthetők, hiszen vizsgálatunk során növénymaradvány-mentes, szitált és légszáraz talajanyaggal dolgoztunk. A szitálás eredményeként csupán a 2 mm-es és annál kisebb aggregátumok maradtak meg, ami azonban az intenzív művelés alá vont, porosodott, leromlott szerkezetű talajfelszín körülményeit jól közelíti. Ugyanakkor a természetben zajló széleróziós eseményeknek a szélcsatorna-kísérlet csak leegyszerűsített modellváltozata, hiszen az általunk szimulált szélesemények 15 percig tartottak, s nem tudtunk széllökéseket előállítani, melyek a széleróziós események alakulásában nagy jelentőségűek. Ennek tudatában kell a kapott eredményeket értékelni, mégis érdemes velük foglalkozni. A terepi mérésekkel szemben a szélcsatornában végzett vizsgálatoknak éppen az a legfontosabb előnye, hogy ellenőrzött, kontrollált körülmények között végezzük a méréseket, így rengeteg olyan szempontot meg tudunk vizsgálni, amit terepi mérésekkel lehetetlen lenne. Ilyen szempontok a pontos szélsebesség és szélirány hatása, az erodált felület nagysága és tulajdonságai. Kutatásunk következő lépése a szélcsatornás kísérletekkel vizsgált mintaterületeken terepi, mobil szélcsatornás vizsgálatok végzése, valamint terepi üledékcsapdák elhelyezésével a valós szélesemények által elszállított talaj mennyiségének és minőségének meghatározása. Célunk mind pontosabb képet alkotni a hazai jó minőségű csernozjom talajok szélerózió okozta tápanyagveszteségének mértékéről. A mezőgazdasági művelés alatt álló csernozjom területek feltalajában a tápanyag és szerves anyag szélerózió útján történő mozgási törvényszerűségeinek feltárása több szempontból is hasznos: segítséget jelent a területi tervezésben, a defláció szempontjából optimális területhasználat és művelési módok meghatározásában. Képet kapunk arról, hogy a legnagyobb gazdasági potenciállal rendelkező termőtalajunk milyen veszélyeknek van kitéve, s hogy a nem megfelelő időben, nem megfelelő nedvességviszonyok mellett történő talajművelés következtében kialakuló szerkezetromlás (porosodás) miatti deflációs károk milyen tápanyagveszteséggel járhatnak együtt.
Bach, M., 2008. Aolische Stofftransporte in Agrarlandschaftem. PhD Dissertation. Christian-Albrechts Universitat. Kiel.
Bódis K. & Szatmári J., 1998. Eolikus geomorfológiai vizsgálatok DDM felhasználásával. In: VII. Térinformatika a felsőoktatásban szimpózium. Budapest. 102–107.
Bodolay I.-né, 1966. A széleróziót befolyásoló változó talajfizikai tulajdonságok. Agrokémia és Talajtan. 15. 372–383.
Bodolay I.-né,Máté F. & Szűcs L., 1976. A szélerózió hatása a Bácskai löszháton. Agrokémia és Talajtan. 25. 96–103.
Borsy Z., 1972. A szélerózió vizsgálata a magyarországi futóhomok területeken. Földrajzi Közlemények. 20. (2–3) 156–160.
Farsang A. & Barta K., 2004. A talajerózió hatása a feltalaj makro- és mikroelem tartalmára. Talajvédelem különszám. 268–276. Talajvédelmi Alapítvány Kiadó.
Larney, F. J. et al., 1998. Wind erosion effects on nutrient redistribution and soil productivity. Journal of Soil and Water Conservation. 53. (2) 133–140.
Leys, J. & McTainsh, G., 1994. Soil loss and nutrient decline by wind erosion – cause for concern. Australian Journal of Soil and Water Conservation. 7. (3) 30–35.
Lóki, J., 2000. The study of wind erosion on different soil by wind tunnel. In: Anthropogenic Aspects of Landscape Transformations 1. Proc. Hungarian–Polish Symposium. (Eds.: Lóki, J. & Szabó, J.) 37–44. Debrecen.
Lóki J., 2003. A szélerózió mechanizmusa és magyarországi hatásai. MTA doktori értekezés. Debrecen.
Lóki J. & Schweitzer F., 2001. Fiatal futóhomokmozgások kormeghatározási kérdései – Duna–Tisza közi régészeti feltárások tükrében –. Acta Geographica Geologica et Meteorologica Debrecina. XXXV. 175–183.
Lóki, J. & Szabó, J., 1996. Neuere Windkanaluntersuchungen der Deflations-sensibilität von Böden des Ungarischen Tieflandes. Zeitschrift für Geo-morphologie. 40. 145–159.
Lóki J. & Szabó J., 1997. Az alföldi talajok deflációérzékenységi vizsgálata szélcsatornában. In: Regionális Agrárkutatási és Vidékfejlesztési Workshop, Kompolt. 73–83.
Marsi, Z. et al., 2003. Wind erosion in a marginal mediterranean dryland area: a case study from the Khanasser Valley, Syria. Earth Surface Processes and Landforms. 28. 1211–1222.
Mezősi, G. & Szatmári, J., 1998. Assessment of wind erosion risk on the agricultural area of the southern part of Hungary. Journ. Hazardous Materials. 61. 139–153.
Mucsi, L. & Szatmári, J., 1998. Landscape changes of a blown sand surface on the Great Hungarian Plain. The problems of landscape ecology. III. Warsaw. 215–222.
Neemann, W., 1991. Bestimmung des Bodenerodierbarkeitsfaktors für winderosions-gefahrdete Böden Norddeutschlands – Ein Beitrag zur Quantifizierung der Boden-verluste. Geologisches Jahrbuch. 25. Hannover.
Sterk, G., Hermann, L. & Bantiono, A., 1996. Wind-blown nutrient transport and soil productivity changes in South-West Niger. Land Degradation & Development. 7. 325–335.
Szatmári, J., 1997. Evaluation of wind erosion risk on the SE part of Hungary. Acta Geographica Szegediensis. XXXVI. 121–135.
Szatmári, J., 2005. The evaluation of wind erosion hazard for the area of the Danube–Tisza Interfluve using the revised wind erosion equation. Acta Geographica Szegediensis. XXXVIII. 84–93.
Van Donk, S. J. & Skidmore, E. L., 2001. Field experience and evaluating wind erosion models. Annals of Arid Zone. 40. (3) 281–302.
Zobeck, T. & Fryrear, D. W., 1986. Chemical and physical characteristics of windblown sediment. Transaction of the ASAE. 29. 1037–1041.
Zobeck, T., Fryrear, D. W. & Petit, R. D., 1989. Management effects on wind-eroded sediment and plant nutrients. J. Soil & Water Conservation. 44. 160–163.