View More View Less
  • 1 Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék 6720 Szeged Egyetem u. 2.
  • 2 Debreceni Egyetem Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék Debrecen
Restricted access

Purchase article

USD  $25.00

1 year subscription (Individual Only)

USD  $184.00

Összefoglalva megállapítható, hogy nagyobb szélsebesség hatására több talajanyag erodálódott, és ezzel együtt megnőtt az áthalmozott tápanyag mennyisége is. Minden vizsgált szélsebesség esetében a szélerózió következtében 3–7%-kal megnőtt az 1 mm és annál nagyobb szemcsék, illetve aggregátumok aránya a kiindulási talajanyag felső 0–1 cm-es rétegében. A finomabb szemcse-, illetve aggregátum-átmérők esetén a fújatást követően csökkenést tapasztaltunk. A leginkább a 315 μm és az annál kisebb szemcsék aránya csökkent, átlagosan 1–2%-kal. A minták kémiai és fizikai elemzéseiből megállapítható, hogy a láda utáni humuszosabb, aggregátumosabb szerkezetű minták N-tartalma nagyobb, mint az alapmintáé. A fogók mintáiban nem tapasztaltunk feldúsulást egy vizsgált elem esetében sem, a fogókban összegyűlt talajanyag kálium- és foszfortartalma is kisebb volt, mint az alapmintáé. Ennek oka, hogy az itt csapdázódott üledékben kisebb a tápanyag-megkötődés helyéül szolgáló leiszapolható rész aránya, mint a kiindulási talajanyagban. A vizsgálatainkból látszik, hogy a szélerózió hatására a lebegtetve, illetve ugráltatva áthalmozott talajszemcsékkel és aggregátumokkal szállított humusz 500–3500 kg/ha nagyságrendben mozoghat a vizsgált csernozjom területen akár egyetlen szélesemény hatására is. A kálium-áthalmozódás mértéke elérheti a 100 kg/ha értéket, a foszforé a 70 kg/ha-t, a nitrogénveszteség mértéke pedig akár 200–300 kg/ha is lehet egy szélesemény alkalmával. E tápanyagmennyiség nagy része több száz méter, de akár kilométeres távolságokra is távozhat a területről. Az általunk végzett szélcsatornás vizsgálatok eredményei becslésnek tekinthetők, hiszen vizsgálatunk során növénymaradvány-mentes, szitált és légszáraz talajanyaggal dolgoztunk. A szitálás eredményeként csupán a 2 mm-es és annál kisebb aggregátumok maradtak meg, ami azonban az intenzív művelés alá vont, porosodott, leromlott szerkezetű talajfelszín körülményeit jól közelíti. Ugyanakkor a természetben zajló széleróziós eseményeknek a szélcsatorna-kísérlet csak leegyszerűsített modellváltozata, hiszen az általunk szimulált szélesemények 15 percig tartottak, s nem tudtunk széllökéseket előállítani, melyek a széleróziós események alakulásában nagy jelentőségűek. Ennek tudatában kell a kapott eredményeket értékelni, mégis érdemes velük foglalkozni. A terepi mérésekkel szemben a szélcsatornában végzett vizsgálatoknak éppen az a legfontosabb előnye, hogy ellenőrzött, kontrollált körülmények között végezzük a méréseket, így rengeteg olyan szempontot meg tudunk vizsgálni, amit terepi mérésekkel lehetetlen lenne. Ilyen szempontok a pontos szélsebesség és szélirány hatása, az erodált felület nagysága és tulajdonságai. Kutatásunk következő lépése a szélcsatornás kísérletekkel vizsgált mintaterületeken terepi, mobil szélcsatornás vizsgálatok végzése, valamint terepi üledékcsapdák elhelyezésével a valós szélesemények által elszállított talaj mennyiségének és minőségének meghatározása. Célunk mind pontosabb képet alkotni a hazai jó minőségű csernozjom talajok szélerózió okozta tápanyagveszteségének mértékéről. A mezőgazdasági művelés alatt álló csernozjom területek feltalajában a tápanyag és szerves anyag szélerózió útján történő mozgási törvényszerűségeinek feltárása több szempontból is hasznos: segítséget jelent a területi tervezésben, a defláció szempontjából optimális területhasználat és művelési módok meghatározásában. Képet kapunk arról, hogy a legnagyobb gazdasági potenciállal rendelkező termőtalajunk milyen veszélyeknek van kitéve, s hogy a nem megfelelő időben, nem megfelelő nedvességviszonyok mellett történő talajművelés következtében kialakuló szerkezetromlás (porosodás) miatti deflációs károk milyen tápanyagveszteséggel járhatnak együtt.

  • Bach, M., 2008. Aolische Stofftransporte in Agrarlandschaftem. PhD Dissertation. Christian-Albrechts Universitat. Kiel.

  • Bódis K. & Szatmári J., 1998. Eolikus geomorfológiai vizsgálatok DDM felhasználásával. In: VII. Térinformatika a felsőoktatásban szimpózium. Budapest. 102–107.

  • Bodolay I.-né, 1966. A széleróziót befolyásoló változó talajfizikai tulajdonságok. Agrokémia és Talajtan. 15. 372–383.

  • Bodolay I.-né, Máté F. & Szűcs L., 1976. A szélerózió hatása a Bácskai löszháton. Agrokémia és Talajtan. 25. 96–103.

  • Borsy Z., 1972. A szélerózió vizsgálata a magyarországi futóhomok területeken. Földrajzi Közlemények. 20. (2–3) 156–160.

  • Farsang A. & Barta K., 2004. A talajerózió hatása a feltalaj makro- és mikroelem tartalmára. Talajvédelem különszám. 268–276. Talajvédelmi Alapítvány Kiadó.

  • Larney, F. J. et al., 1998. Wind erosion effects on nutrient redistribution and soil productivity. Journal of Soil and Water Conservation. 53. (2) 133–140.

  • Leys, J. & McTainsh, G., 1994. Soil loss and nutrient decline by wind erosion – cause for concern. Australian Journal of Soil and Water Conservation. 7. (3) 30–35.

  • Lóki, J., 2000. The study of wind erosion on different soil by wind tunnel. In: Anthropogenic Aspects of Landscape Transformations 1. Proc. Hungarian–Polish Symposium. (Eds.: Lóki, J. & Szabó, J.) 37–44. Debrecen.

  • Lóki J., 2003. A szélerózió mechanizmusa és magyarországi hatásai. MTA doktori értekezés. Debrecen.

  • Lóki J. & Schweitzer F., 2001. Fiatal futóhomokmozgások kormeghatározási kérdései – Duna–Tisza közi régészeti feltárások tükrében –. Acta Geographica Geologica et Meteorologica Debrecina. XXXV. 175–183.

  • Lóki, J. & Szabó, J., 1996. Neuere Windkanaluntersuchungen der Deflations-sensibilität von Böden des Ungarischen Tieflandes. Zeitschrift für Geo-morphologie. 40. 145–159.

  • Lóki J. & Szabó J., 1997. Az alföldi talajok deflációérzékenységi vizsgálata szélcsatornában. In: Regionális Agrárkutatási és Vidékfejlesztési Workshop, Kompolt. 73–83.

  • Marsi, Z. et al., 2003. Wind erosion in a marginal mediterranean dryland area: a case study from the Khanasser Valley, Syria. Earth Surface Processes and Landforms. 28. 1211–1222.

  • Mezősi, G. & Szatmári, J., 1998. Assessment of wind erosion risk on the agricultural area of the southern part of Hungary. Journ. Hazardous Materials. 61. 139–153.

  • Mucsi, L. & Szatmári, J., 1998. Landscape changes of a blown sand surface on the Great Hungarian Plain. The problems of landscape ecology. III. Warsaw. 215–222.

  • Neemann, W., 1991. Bestimmung des Bodenerodierbarkeitsfaktors für winderosions-gefahrdete Böden Norddeutschlands – Ein Beitrag zur Quantifizierung der Boden-verluste. Geologisches Jahrbuch. 25. Hannover.

  • Sterk, G., Hermann, L. & Bantiono, A., 1996. Wind-blown nutrient transport and soil productivity changes in South-West Niger. Land Degradation & Development. 7. 325–335.

  • Szatmári, J., 1997. Evaluation of wind erosion risk on the SE part of Hungary. Acta Geographica Szegediensis. XXXVI. 121–135.

  • Szatmári, J., 2005. The evaluation of wind erosion hazard for the area of the Danube–Tisza Interfluve using the revised wind erosion equation. Acta Geographica Szegediensis. XXXVIII. 84–93.

  • Van Donk, S. J. & Skidmore, E. L., 2001. Field experience and evaluating wind erosion models. Annals of Arid Zone. 40. (3) 281–302.

  • Zobeck, T. & Fryrear, D. W., 1986. Chemical and physical characteristics of windblown sediment. Transaction of the ASAE. 29. 1037–1041.

  • Zobeck, T., Fryrear, D. W. & Petit, R. D., 1989. Management effects on wind-eroded sediment and plant nutrients. J. Soil & Water Conservation. 44. 160–163.

Monthly Content Usage

Abstract Views Full Text Views PDF Downloads
Jun 2020 0 18 0
Jul 2020 10 2 0
Aug 2020 9 0 0
Sep 2020 11 0 0
Oct 2020 10 0 0
Nov 2020 6 0 0
Dec 2020 0 0 0