Duna–Tisza közi karbonátos homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90 és 270 kg·ha-1 mikroelem-terhelés hatását a repcére. A mikroelemek sóit egy ízben a kísérlet indulásakor (1995 tavaszán) szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3, ill. ZnSO4 formájában. A 6 elem×4 terhelési szint = 24 kezelés×3 ismétlés = 72 parcellát jelentett (7×5 = 35 m²-es parcellákkal). A termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny, és a főbb tápelemekkel (N, P, K) gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100–100–100 kg N, P2O5 és K2O hatóanyagot alkalmaztunk hektáronként évente az egész kísérletben. A főbb eredmények: – Az őszi káposztarepce 10 hónapos tenyészideje alatt összesen 545 mm csapadékot kapott. A száraz őszi és téli időszak miatt a magtermés alig 1 t·ha-1, a melléktermés 5 t·ha-1 mennyiséget ért el a szennyezetlen talajon. A növekvő Se-terhelés nyomán a magtermés igazolhatóan 45%-kal, a melléktermés 22%-kal csökkent a kontrollhoz képest a 7. éves utóhatás eredményeképpen. Egyéb elemek utóhatása nem volt igazolható. – Az aratáskori szalmában szennyezett talajon a maximális Cr-koncentráció a Cr(III)-kezelésben 0,4, a Cr(VI)-kezelésben 1,6 mg·kg-1 volt. A magban a Cr-dúsulás egyik kezelésben sem volt igazolható. Az Pb-tartalom elérte a 0,6 mg·kg-1 értéket az ólommal erősen szennyezett talajon, de a magban minden esetben méréshatár alatt maradt. A Cu-tartalom is alig emelkedett a magban, a Zn pedig a növekvő Zn-terhelés ellenére nem változott. A melléktermésben a Cu és a Zn megkétszereződött ugyanott. A szelén hiperakkumulációt mutatott mindkét növényi részben, két nagyságrendbeli dúsulással. A repce magja élelmezési, melléktermése takarmányozási célra alkalmatlanná vált az extrém Se-akkumuláció miatt. – A repce aratáskori föld feletti termésébe a Cr(III)-kezelésben 2,8, a Cr(VI)-kezelésben 10 g·ha-1 Cr épült be. A maximális Pb-, Cu-, Zn- és Se-felvétel 3,6, 30, 109 és 1660 g·ha-1 volt. A felvett Se 93%-át a melléktermés akkumulálta. Ahhoz, hogy pl. a 270 kg·ha-1 talajszennyezés eltűnjön fitoremediációval az Se esetében 163, a cinknél 2477, a réznél 9 ezer, a krómnál (Cr-VI-kezelés) 27 ezer, illetve ólomnál 75 ezer év kellene elméletileg azonos termesztési viszonyokat feltételezve. – A szennyezetlen kontrolltalajon a repce 1 t mag + a hozzá tartozó melléktermésével 78–46–96–158–27 = N–P2O5–K2O–CaO–MgO kg·t-1 fajlagos tartalmat mutatott. Ez a hazai szaktanácsadásban ajánlott fajlagosakat a K2O esetében mintegy 2-szeresen, míg a CaO és MgO esetén 3-szorosan haladja meg, részben az igen tág melléktermés/főtermés arányra, részben a karbonátos termőhelyre visszavezethetően.
9/2003 (III. 13) ESZCSM. Az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter 9/2003. (III. 13.) ESZCSM rendelete az élelmiszerek vegyi szennyezettségének megengedhető mértékéről szóló 17/1999. (VI. 16.) EüM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny. 2003/25. sz. 1960–1966.
47/2001. (VI. 25.) FVM rendelet a nemkívánatos anyagok és termékek megengedett mennyiségéről takarmányokban. Magyar Közlöny. 2001/71. sz. 5049–5107.
Antal J., 1987. Növénytermesztők zsebkönyve. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Antal J. et al., 1979. N, P, K műtrágyázási irányelvek. In: Műtrágyázási irányelvek és üzemi számítási módszer (Szerk.: Buzás I. et al.) MÉM NAK. Budapest.
Baranyai F., Fekete A. & Kovács I., 1987. A magyarországi talajtápanyag-vizsgálatok eredményei. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Chaney, R. L., 1982. Fate of toxic substances in sludge applied to cropland. In: Land Application of Sewage Sludge. Proc. Intern. Symp. 259–324. Tokyo. Japan.
ISO 11261, l995. Soil Quality. Determination of total nitrogen. Modified Kjeldahl method.
Kádár I., 2002. A repce (Brassica napus L.) tápláltsági állapotának megítélése növényanalízissel. Agrokémia és Talajtan. 51. 395–416.
Kádár I., 2010. Mikroelem-terhelés hatása a napraforgóra (Helianthus annus L.) karbonátos homoktalajon. Agrokémia és Talajtan. 59. 329–344.
Kádár I., 2011. Mikroelem-terhelés hatása az őszi árpára (Hordeum vulgare L.) karbonátos homoktalajon. Agrokémia és Talajtan. 60. 179–194.
Kádár I. & Kastori R., 2003. Mikroelem-terhelés hatása a repcére karbonátos csernozjom talajon. Agrokémia és Talajtan. 52. 331–346.
Kádár I. et al., 2001a. A repce (Brassica napus L.) műtrágyázása karbonátos vályog csernozjom talajon. I. Növénytermelés. 50. 559–573.
Kádár I. et al., 2001b. A repce (Brassica napus L.) műtrágyázása karbonátos vályog csernozjom talajon. II. Növénytermelés. 50. 575–591.
Kjeldahl, J., 1891. Neue Methode zur Bestimmung des Stickstoffs in organischen Körpern. Zeitschr. f. analyt. Chemie. 22. 366–382.
Lakanen, E. & Erviö, R., 1971. A comparison of eight extractants for the determina-tion of plant available microelements in soils. Acta Agr. Fenn. 123. 223–232.
MÉM NAK, 1978. A TVG tápanyagvizsgáló laboratórium módszerfüzete. MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ. Budapest.
MSz 21470-50, 2006. Környezetvédelmi talajvizsgálatok. Az összes és oldható toxikus elem, nehézfém és Cr(VI) tartalmának meghatározása. Magyar Szabványügyi Testület. Budapest.