Duna–Tisza közi karbonátos homoktalajon, az MTA ATK TAKI Õrbottyáni Kísérleti Telepén vizsgáltuk az eltérő minőségű komposztok és a húsliszt hatását a talajtulajdonságokra, ill. néhány talajvizsgálati jellemzőre. A heterogén talaj 0–8% közötti CaCO3- és 1,0–1,5% humuszkészlettel rendelkezett. A humuszos szint vastagsága 60–80 cm, a pH(H2O) 6,8–7,5, a pH(KCl) 6,3–7,3 közötti értékeket mutatott. Az agyagfrakció mennyisége 10–15%-ot tett ki. A termőhely felvehető foszforral közepesen, nitrogénnel és káliummal gyengén ellátott volt. A kísérleteket 2002-ben és 2003-ban állítottuk be egyenként 5 kezeléssel (0, 25, 50, 100 és 200 t·ha-1 friss komposzt, vagy 0, 2,5, 5, 10 és 20 t·ha-1 húsliszt), 4 ismétléssel, azaz 20-20 (egyenként 5×8= 40 m²-es) parcellával, véletlen blokk elrendezésben. Egyszeri terhelést alkalmaztunk 2002-ben, a további években a komposztok és húsliszt trágyaszerek utóhatásait figyeltük meg. A maximális 200 t·ha-1 komposzt-, illetve a 20 t·ha-1 csontos húslisztadag kereken 20–120 t·ha-1 szárazanyag, 12–48 t·ha-1 szerves anyag, 0,6–6,8 t·ha-1 zsír bevitelét jelentette. Az ásványi elemek maximuma elérte a 13,5 t·ha-1 Ca (33,7 t·ha-1 CaCO3), illetve a 11,6 t·ha-1 P (26,6 t·ha-1 P2O5) mennyiséget. A K-, Mg-, Na- és S-bevitel is több száz kg·ha-1-nak adódott a komposztok esetén. A Zn kereken 42, a Mn 21, a Sr 18, a Ba 12, a Cu 8, a Cr 2 kg·ha-1 maximális terhelést jelzett. Az éretlen komposztban az NH4-N forma 275, a félérettben 113 kg·ha-1 mennyiséget ért el. Az érett komposzttal ugyanakkor maximálisan 193 kg·ha-1 műtrágya-egyenértékű NO3-N-t szántottunk alá. Az érett vágóhídi komposzt hatása 6 év után is igazolható volt a talaj szántott rétegének humusz-, összes-N-, összes P- és S-, valamint oldható P-, S-, Fe-, Zn- és Mo-tartalmának emelkedésén. A bevitt szerves anyag közel fele, az összes-N 18– 20%-a beépülhetett a talaj tartós humuszanyagaiba. Az éretlen komposzt terheléssel szintén igazolhatóan emelkedett a feltalaj szervesanyag-, összes N- és NO3-N-, összes P-, összes S- és Na-készlete. Az oldható elemek közül a P, K, Na, S, Zn és Cu jelzett dúsulást az egyes években. A félérett komposzt hatására 50%-kal nőtt a feltalaj szervesanyag-, illetve több mint kétszeresére az összes-N-készlete. A talajszerkezetre gyakorolt kedvező hatás a 6. évben is igazolható volt. Hasonlóképpen az „összes” és az oldható P, S, Na és Zn elemtartalmakban való gyarapodás. A növekvő csontos húslisztterheléssel átmenetileg 0,5 értékkel igazolhatóan mérséklődött a pH(H2O), emelkedett az „összes” só, az összes-N és ásványi-N frakciók mennyisége. A savtermelő nitrifikáció méreteire és sebességére utal, hogy 13-szorosára nőtt a szántott réteg NO3-N-, illetve 6-szorosára az NH4-N-koncentrációja az 1. évben. Maximálisan mintegy 400 kg NO3-N + 165 kg NH4-N tárult fel hektáronként. Az aszályos 2003-ban a kukorica csekély termésével nem tudta hasznosítani a sok ásványi-N-t, mely feltehetően az altalajba távozhatott. A 6. évben a húsliszt lebomlott és a mobilis bomlástermékei eltűntek (NO3-N, vízoldható sók, savak). Összefoglalva megállapítható, hogy míg a húsliszt gyorsan bomló trágya, úgy NO3-érzékeny területeken az előírt 170 kg·ha-1·év-1 N-terhelés túllépését kerülni kell. Az éretlen és félérett komposzt viszont több éven át lassan ásványosodik a talajban és nitrogénjének egy része tartósan beépülhet a talaj humuszanyagaiba. Az előírt 170 kg·ha-1·év-1 N-terhelésre vonatkozó korlátozást ezért nem szükséges ezekre a szerves trágyaszerekre kiterjeszteni, a terhelés a 2–3-szorosára növelhető.
Baranyai F., Fekete A. & Kovács I., 1987. A magyarországi talaj tápanyagvizsgálatok eredményei. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Kádár I., Draskovits E. & Morvai B., 2009a. Gyümölcslé gyártási hulladék komposzt (RAUCH) hatásának vizsgálata karbonátos homoktalajon. Növénytermelés. 58. (2) 23–40.
Kádár I. & Ragályi P., 2012a. Vágóhídi hulladékok hatása a növények elemtartalmára karbonátos homoktalajon. Agrokémia és Talajtan. 61. 165–182.
Kádár I. & Ragályi P., 2012b. Vágóhídi hulladékok hatása növények termésére karbonátos homoktalajon. Növénytermelés. 61. (Megjelenés alatt)
Kádár I. et al., 2009b. Kommunális szennyvíziszap, illetve vágóhídi hulladék komposzt hatása a talajra és a növényre szabadföldi kísérletben. Agrokémia és Talajtan. 58. 121–136.
Kjeldahl, J., 1891. Neue Methode zur Bestimmung des Stickstoffs in organischen Körpern. Zeitschr. F. analyt. Chemie. 22. 366–382.
Klimes-Szmik A., 1955. Aljtrágyázott homok tápanyagviszonyai és földművelési vonatkozásai. Agrokémia és Talajtan. 4. 313–334.
Lakanen, E. & Erviö, R., 1971. A comparison of eight extractants for the determination of plant available microelements in soils. Acta Agr. Fenn. 123. 223–232.
MÉM NAK, 1978. A TVG tápanyagvizsgáló laboratórium módszerfüzete. MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ. Budapest.
Stefanovits P., 1966. Hazánk homoktalajainak jellemzése. In: Növénytermesztés homokon. (Szerk.: Antal J.) 9–22. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Sváb J., 1981. Biometriai módszerek a kutatásban. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Thamm F.-né, 1990. Növényminták nitráttartalmának meghatározását befolyásoló tényezők vizsgálata. Agrokémia és Talajtan. 39. 191–206.
Tyurin, I. V., 1937. Organicseszkie vescsesztva pocsv Szel’hozgiz. Moszkva.
Várallyay Gy., 1984. Magyarországi homoktalajok vízgazdálkodási problémái. Agrokémia és Talajtan. 33. 159–169.