Az Európai Megállapodással létesített társulási viszony 1991 és 2004 közötti időszakában az EU-csatlakozás vezérelte jogi-intézményi adaptációs folyamatnak (amit egyszerűsítve jogharmonizációnak szokás nevezni) egyik mozgalmas területe volt a gazdasági verseny joga. E szakterület gazdaságpolitikai-versenypolitikai tartalmi töltetét és jogi-intézményi konstrukcióját tekintve csak megszorításokkal oldható fel az integráció általában homogenizált szabályozási fejleményeiben. A szabályozási igazodás sok fontos elemet vezetett be az újonnan kiépülő magyar versenyjogba, de a kezdetektől látható volt, hogy mindez kissé felemásra sikeredett. A versenypolitika és a versenyhatóság a piacgazdasági vállalati struktúrák kialakulásának éveiben érdemi szerep nélkül működött. A jogharmonizáció jegyében másrészt nehezen értelmezhető versenyjogi követelmények is átíródtak a magyar jogba a nem mindig megalapozott brüsszeli instrukciók hatására. A cikk a hazai versenyjog ezen időszakának néhány fontosabb kérdését tárgyalja, továbbá kitér a jogharmonizáció intézményfejlesztési hiányosságára is. Korszakosnak mondható változás lesz a csatlakozásunk napján az EU versenyjogi rendszerében, hogy tagállami szinten kell majd alkalmazni az EU versenyjogát, a vállalkozásoknak pedig nagyobb önállósága és felelőssége lesz a versenyjognak megfelelő üzleti cselekvésük kialakításában. A tanulmány végül e fejlemények lényegét, valamint a hazai versenyhatóságra és a vállalkozásokra gyakorolt várható következményeiket foglalja össze.