Az Európai Konvent működése újfajta döntés-előkészítési módszert jelez az Európai Unió történetében. Tevékenysége három elkülöníthető szakaszra bontható: az ötletfelhalmozás szakasza, a munkacsoportok létesülése és a kulcskérdések körvonalazása, valamint az új alkotmányos szerződés megfogalmazása. A tanulmány a munkacsoportok és feladataik felsorolását követően ismerteti az új alkotmányos szerződés tervezett struktúráját: A Konvent előtt álló problémák megoldásának folyamatában jól érzékelhetőek a nagy és kis országok közötti, valamint enyhébben a föderalizmus és a kormányköziség hívei közötti törésvonalak. A kisebb tagállamok érdekeinek megtestesítőjeként a szerző bemutatja a Konventhez benyújtott Benelux-javaslat, valamint az ehhez közel álló finn javaslat főbb pontjait, amelyek legélesebben az Unió irányítása, a Bizottság növekvő szerepe versus a hosszabb távú pozíciók kialakítása vonatkozásban állnak szemben a nagyobb államok érdekeit megtestesíteni látszó francia-német javaslattal. A magyar érdekek vonatkozásában a tanulmány többek között aláhúzza, hogy hazánknak mint közepes méretű országnak érdeke a közösségi megoldások támogatása és az Unió demokratizmusa, valamint rámutat, hogy szemben az egy-egy tagállam által benyújtott javaslatokkal, a más tagállamokkal közösen benyújtott javaslatok érdembeni befolyást gyakorolhatnak a fontosabb uniós döntésekre is.