A tanulmány első felében a szerző elemzi a tagsági, illetve csatlakozási kritériumok, valamint az integrációérettség fogalmát. Ez utóbbit elsősorban mint az adott integrációs formából nyerhető előnyök maximális kiaknázásának képességét határozza meg. Mind a kritériumokat, mind pedig az integrációérettséget gazdasági, politikai és intézményi vonatkozásban egyaránt értelmezi és elemezi, majd ezekkel összefüggésben rátér a működő piacgazdaság paramétereinek meghatározására. A szerző hangsúlyozza, hogy a versenyképesség minden csatlakozó ország integrációérettségének egyik fokmérője. Az EU-gazdaságok strukturális gyengeségeinek elemzése során aláhúzza, hogy bár a jóléti állam modellje és gyakorlata komoly terheket ró az európai gazdaságokra, a jóléti állam európai vívmány, amit nem megszüntetni, hanem megreformálni kell. Végül a tanulmány a KKE-régió versenyképességét vizsgálja, és többek között rámutat: a magyar versenyképességben döntő tényezők lehetnek a termelékenység színvonala, a jó minőségű humántőke, valamint a munkaerő alacsonyabb ára. Mivel e komparatív előnyök egy része az egész régiót jellemzi, a keleti csatlakozás jelentékenyen hozzájárulhat az EU nemzetközi versenyképességéhez.