A nemzetközi szakirodalomban közkedvelt téma, és hazánkban is számos kutatás látott már napvilágot a tőkeszerkezet meghatározó tényezőiről, vagyis azokról a faktorokról, amelyek elősegítik vagy korlátozzák a finanszírozási döntések meghozatalát.Ezek a kutatások egészen a híres Modigliani–Miller (MM) tételekig (1958) vezethetők vissza, amelyek azt állítják, hogy a tőkeszerkezeti döntések nem befolyásolják a vállalat értékét, persze csak erős korlátozó feltételek mellett. A tőkeszerkezeti döntések modellezésére meglehetősen sok kísérlet történt, azonban mindmáig nem sikerült olyan általános elméletet alkotni, amely jól írná le a tőkeszerkezeti döntést. Ennek oka nagyon egyszerű: a legtöbb vállalati elhatározással szemben a tőkeszerkezeti döntés származékos jellegű. Mindig más döntéseknek van alárendelve, így nagyon nehéz önmagában vizsgálni.Jelen írásban a szerzőkísérletet tesz egy, a meghatározó tényezőket magában foglaló, átfogó modell felállítására. Rávilágít saját modelljének gyengeségeire is, és felhívja a figyelmet a lehetséges további kutatási irányokra. E modell segítségével elemzi továbbá a magyar vállalatok tőkeszerkezeti döntéseit, makroszinten a vállalati működést befolyásoló feltételeket, és a vállalatok bels_