Tanulmányunk második részében bemutatjuk a gazdasági növekedés és életminőség néhány lehetséges elméleti összefüggését. Ennek alapján egyrészt kísérletet teszünk arra, hogy leírjuk a magyar népesség jóllétének hosszú távú alakulását a rendszerváltozástól napjainkig. Másrészt ezen változásokat megkíséreljük összekapcsolni a bruttó hazai termék (GDP) ugyanezen időszakbeli alakulásával. Tizenkét olyan felmérés (Hungarostudy, European Values Study, European Social Survey, International Social Survey Program; összelemszám: 42 086 fő) adatait elemezzük, melyek az elmúlt 20 év során felmérték a magyar népesség egyes életminőség szempontjából lényeges jellemzőit. Az elemzett változók közé tartozott a szubjektív egészség, boldogság és élettel való elégedettség, az emberekbe vetett általános bizalom, a társas támogatás és a depresszív tünetek súlyossága. Az eredmények összességében két fontos összefüggésre mutatnak rá. (1) Igazolódott, hogy a rendszerváltozás időszaka a szubjektív jóllét szempontjából mélypont volt a magyar társadalomban, az azóta eltelt időszak először jelentősebb, majd lassabb növekedést mutat, melyet a jelenben a stagnálás és visszaesés jelei követnek. (2) A GDP változásával való összefüggés nem egyértelmű — a jóllét növekedése 1991 és 2000 között összességében párhuzamosan haladt a GDP növekedésével, de a következő évtized adataiban arra utaló összefüggéseket is találtunk, mely szerint a jóllét jellemzői (elégedettség, boldogság, emberekbe vetett bizalom) átmenetileg a GDP növekedése mellett is jelentősen romolhatnak. Az eredmények megerősítik továbbá a társadalmi jóllét rendszeres mérésének, egy Nemzeti Összjólléti Index kialakításának és monitorozásának szükségességét.