Elméleti háttér: A Rosenberg (1965) által kidolgozott Önértékelés Skálát világszerte számos kutatásban alkalmazzák az önértékelés konstruktumának mérésére. A kérdőív különböző változatainak faktorstruktúráját hazai mintákon Urbán, Szigeti, Kökönyei és Demetrovics (2014), illetve Rózsa és V. Komlósi (2014) vizsgálták. Cél: A tanulmányban ellenőrizzük a Rosenberg Önértékelés Skála (RSES-H) egy alternatív fordítási változatának faktorstruktúráját, a kérdőív strukturális invarianciáját, valamint bemutatjuk pszichometriai jellemzőit. Módszer: Négy, felnőtt válaszadókkal folytatott kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat (N = 1702, 674 férfi, 1025 nő) adatait elemezzük. Az RSES-H mellett mértük az élettel való elégedettséget, az élet értelmességét, illetve a társas kívánatosság irányába való torzítást is. Eredmények: Az RSES-H faktorstruktúrája megfelelt a korábban közölt bifaktoriális modellnek (egy általános önértékelés faktor, illetve két „módszertani faktor” a pozitív és negatív szövegezésű tételekre), továbbá invariánsnak mutatkozott az egyes alminták között. A skála belső konzisztenciája valamennyi mintában jónak bizonyult (Cronbach-alfa ≥ 0,857). Az önértékelés szintje jelentős mértékben függetlennek bizonyult a szociodemográfiai változóktól (kor, nem, iskolai végzettség), illetve a társas kívánatosságtól, és megfelelő konvergens validitást mutatott más pozitív pszichológiai mérőeszközökkel, így az élettel való elégedettséggel (r = 0,440; p < 0,001) és az élet értelmességének megtapasztalásával (r = 0,415; p < 0,001). Következtetések: A Rosenberg Önértékelés Skála általunk alkalmazott változata megbízható és érvényes mérőeszköz, mely jól alkalmazható az általános önértékelés szintjének felmérésére.