A tébolyhoz fűződő társadalmi viszony a 17. század második felétől kezdve egészen a modernizáció történeti küszöbéig főként a fizikai test manipulációján keresztül realizálódott. Ekkor, a 20. század közepén, a „nagy elzárás” erőszakos gyakorlatai egyre kifinomultabb megjelenési formákat öltöttek, többek között a pszichofarmakológia által nyújtott kezelési alternatíváknak köszönhetően. A gyógyszeres terápiák mellett ugyanakkor tovább élt a téboly fizikai módszerekkel történő kezelése is, például az agy mágneses stimulációja, vagy elektrokonvulzív terápiája formájában. A társadalmi és fizikai agresszió alkalmazása minden időszakban része volt a pszichiátriai ellátásnak a „rendellenesek” rendre szorítása érdekében. A tanulmány megközelítése szerint az intézményes pszichiátria totális struktúrája a börtönhöz és az oktatási rendszerhez hasonlóan bevezetése óta a társadalmi agresszió „rezervátumaként” foghatók föl, amely a hatalmi kontroll legitimmé tételét a lelki egészség mesterséges definíciójának, mint erős társadalmi szükséglet kielégítésével valósítja meg. Az agressziórezervátum fogalommal a pszichiátria ideológiájának ama nem tudatos és nem szándékos következménye jelölhető, amely paradox módon a téboly fenntartásához, átmentéséhez vezet, szemben annak vágyott megszüntetésével. A tanulmány a jelenség körüljárásával fokozni kívánja a pszichiátria, mint szakma önmagára és a mentális zavarok értelmezési spektrumának sokszínűségére vonatkozó reflektivitását. A kutatás módszerei között szakirodalmi feldolgozás és a klinikai munka során szerzett tapasztalatok szintézise szerepel.
Carnap, R. (1931). Überwindung der Metaphysik durch logische Analyse der Sprache. Erkenntnis, 2(4), 219–241. [Magyarul: Altrichter, F. (szerk.) (1972). A Bécsi Kör filozófiája (61–92). Budapest: Gondolat]
Clastres, P. (2015). Az erőszak archeológiája. Budapest: Quadmon Kiadó
Cousin, F-R., Garrabé, J., & Morozov, D. (Eds.) (1999). Anthology of French language psychiatric texts. Le Plessis-Robinson: Empecheurs Penser en Rond
Csabai, M. (2007). Tünetvándorlás. Budapest: Jószöveg Műhely
Day, E. (2008). He was bad, so they put an ice pick in his brain… The Guardian. Letöltve: 2018. 03. 13-án: https://www.theguardian.com/science/2008/jan/13/neuroscience.medicalscience
De Young, M. (2015). Encyclopedia of asylum therapeutics, 1750–1950s. Jefferson: McFarland & Company Inc.
Dully, H., & Fleming, C. (2008). My lobotomy: A memoir. New York: Random House USA Inc.
Foucault, M. (2014).A rendellenesek. Budapest: L’Harmattan Kiadó
Griesinger, H. (1882). Mental pathology and therapeutics. New York: William Wood & Company
Hustvedt, A. (2012). Medical muses: Hysteria in nineteenth-century Paris. London: Bloomsbury Publishing
Juhász, J., Szőke, I., O. Nagy, G., & Kovalovszky, M. (1972). Magyar Értelmező Kéziszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó
Kant, I. (1784). Egy világpolgár gondolatai az emberiség egyetemes történetéről. Negyedik tétel. Letöltve: 2018. 03. 13-án: http://mek.oszk.hu/04800/04821/04821.htm
Kraepelin, E. (1919). Dementia praecox and paraphrenia. Chicago: Chicago Medical Book Co.
Laplanche, J., & Pontalis, J.B. (1994). A pszichoanalízis szótára. Budapest: Akadémiai Kiadó
Linden, S.C., Jones, E., & LeesShell, A.J. (2013). Shock at Queen Square: Lewis Yealland 100 years on. Brain, 136(6), 1976–1988.
Marcel, G. (2002). Creative Fidelity. New York: Fordham University Press
Nietzsche, F. (2004). Így szólott Zarathustra. Az új bálványról. Budapest: Osiris Kiadó
Popper, P. (2005). Székely Anna interjúja Popper Péterrel a Népszava 2005.06.11-ei számában, a Szép Szó mellékletben.
Scull, A. (2017). Az őrület kultúrtörténete. A Bibliától Freudig, a bolondokházától a modern orvostudományig. Budapest: Corvina Kiadó Kft.
Túry, F., & Novák, M. (2009). Pszichoszomatika. In J. Füredi, A. Németh, & P. Tariska (szerk.), A pszichiátria magyar kézikönyve (689–693). Budapest: Medicina Kiadó
Valenstein, E.S. (2016). Great and desperate cures: The rise and decline of psychosurgery and other radical treatments for mental illness. Lexington: Create Space
von Uexküll, T. (1996). Psychosomatische Medizin. München: Urban & Schwarzenberg