Az „őszülő társadalmakban”, így Magyarországon is a lakosság öregedésével párhuzamosan egyre nagyobb kihívást jelent az idős korú emberek jólétének biztosítása, szomatikus, pszichés és szociális szempontból egyaránt. Az időskor az elmúlás és a bejárt életúttal való szembenézés, „az elszámolás” időszaka. Ezekre az évekre esik az erikson-i értelemben vett utolsó pszichoszociális stádium, melynek központi feladata személyes életutunk saját vállainkon nyugvó „értelmének” fellelése. Ennek a folyamatnak Erik H. Erikson szerint kétféle kimenetele lehet: egyrészt a személyes felelősség és a halandóság elfogadását tükröző, az élettel való megelégedettségben gyökerező én-integritás, másrészt pedig ennek a felhalmozott én-teljességnek a hiányáról illetve elvesztéséről tanúskodó kétségbeesés. Az élet végességének elfogadásában a teljes életutunkat átívelően biztonságot nyújtó kötődéseink tükröződnek. Öregedésünk – és a modern, nyugati társadalmakban ezzel szinte kötelezően együtt járó szerepvesztés/váltás elfogadása – nagyrészt az életnek jelentést és tartalmat adó értelemteljes cél fellelésének, a mindennapi szociális környezetben betöltött szerep szubjektív megélésének, továbbá az egyéni életúttal, a személyes múlt meghatározó eseményeivel kapcsolatos érzéseink függvénye. Vizsgálatunkban gerontológiai korú (65 éven felüli) személyek három csoportját vizsgáltuk: belgyógyászati osztályon kezelt idős embereket, szociális intézményben, Idősek Házában élő időseket, illetve otthonukban – egyedül vagy családtagjaival – élő, szociálisan aktív, Idősek Klubját rendszeresen látogató embereket (összesen 75 idős embert). Vizsgálati módszerek: az Élet-értelmébe vetett hit skála, ennek kiegészítéseként a mindennapi szociális környezetben betöltött szerep szubjektív megélését vizsgáló kérdés, és egy általunk összeállított kérdéssor (vizsgálat helyszíne, demográfiai adatok: nem, kor, családi kapcsolatok, személyes élethelyzet szubjektív megítélése, társas aktivitás, szociális veszteségek és az egészségi állapot szubjektív megítélése). A kérdéssorban központi helyet kapott egy, az egyéni életúttal és a múlttal kapcsolatos megbánás meglétét illetve hiányát felmérő félig strukturált interjú. Eredményeink, várakozásainknak megfelelően azt mutatják, hogy a meglévő és „működő” családi, szociális kapcsolat(ok) a legjelentősebb protektív faktor az időskori kétségbeesés megjelenésével szemben. Bár az eltérések nem szignifikánsak, elmondható, hogy a pillanatnyi élethelyzet szubjektív megítélése jelentős, azonos tendenciájú hatást gyakorolt az élet értelmességének megítélésére. A közösségi tevékenységekben, társas összejöveteleken való részvétel és az egészségi állapot pozitív megítélése szignifikánsan emelte az „Élet-értelmébe vetett hit” változó értékeit. Azon személyeknél, akik életútjukra visszatekintve megbánással kapcsolatos érzésekről számoltak be drasztikusan lecsökkent élet értelmébe vetett hit. A vizsgálat helyszíne és a mindennapi szociális környezetben betöltött szerep ugyancsak szignifikáns hatást gyakorolt vizsgált változónkra. Ahogy emelkedik az egyéni fontosság, a „szükség van rám” érzés szintje, úgy növekszik az élet-értelmébe vetett hit is, következésképpen a ritkább szövésű szociális hálóval rendelkező, kedvezőtlenebb életkörülmények között, Idősek Házában élő emberek a legveszélyeztetettebbek.
Bagdy E. (2000): Fejlődéslélektan az életfolyamaton át. Pszichoterápia, 9 (10): 263–296.
Baltes, P. B. (1987): Theoretical proposition of life-span developmental psychology: on the dynamics between growth and decline. Developmental Psychology, 23: 611–626.
Buda B. (1994): Fejezetek az orvosi szociológia és társaslélektan tárgyköréből. Támasz Alapítvány, Budapest.
Cowley M. (1983): Nyolcvan év magasából. Európa Kiadó, Budapest.
Cseh-Szombathy L. (1980): Az öregek szerepe a családban. Világosság, 21 (12): 770–775.
Donászy M. (2002): Időskori szerepek és krízishelyzetek. In Tariska P. (szerk.): Kortünet vagy kórtünet. Mentális zavarok az időskorban. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
Erikson E. H (2001): Az emberi fejlődés nyolc szakasza. In Szakács F., Kulcsár Zs.(szerk.): Személyiségelméletek. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 127–138.
Füredi I. (1998): Öregek a mában. Végeken, 9 (4): 12–19.
Hárdi I. (1992): A lélek egészségvédelme. Springer, Budapest.
Hárdi I. (1995): Pszichológia a betegágynál. 6 kiadás, Medicina, Budapest.
Hárdi I. (2002): Az időskor lelki egészségvédelme. In Tariska P. (szerk.): Kortünet vagy kórtünet. Mentális zavarok az időskorban. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
Hézser G. (2002): A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve. Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest.
Iván L. (1997): Ne féljünk az öregedéstől! SubRosa Kiadó, Budapest.
Jeszenszky Z. (2003): Az időskori mentálhigiéné társadalmi jelentősége. In Kovács M. (szerk.) (2003): Időskori depresszió és szorongás. Springer, Budapest, 23–29.
Laidlaw, K. (2003): A mentális egészség és betegségek hatása a sikeres öregedésre. In Kovács M (szerk.) (2003): Időskori depresszió és szorongás. Springer, Budapest, 13–22.
Lehr, U. (1983): Objective and subjective health in longitudinal perspective. In Agnoli, A., Crerpaldi, G., Spano, P. F., Trabucchi, M. (eds.) (1983): Aging brain and ergot Alkaloids. Raven Press, New York, 139–145.
Lerner, R. M. (1991): Changing organism-context relations as the basic process of development: A developmental contextual perspective. Developmental Psychology, 27: 27–32.
Maddox, G. L. (1987): Aging differently. Gerontologist, 27: 557–564.
Mechanic, D. (1986): Social factor affecting the mental health of elderly. In Häfner, H., Moschel, G., Sartorius, N. (1986): Mental health in the Elderly. Springer Verlag, Berlin, Heidelberg, New York, Tokyo, 68–78.
Nagy E., Molnár P. (2004) Homo imitans or homo provocans? Human imprinting model of neonatal imitation. Infant Behavior and Development, 27: 1, 54–63.
Nagy E., Molnár P. (1996) Imitáció és provokáció: az első dialógus. Magyar Pszichológiai Szemle, 36: 55–66.
Pethő Bertalan (2002): Az öregedés lélektana. In Tariska Péter (szerk.): Kortünet vagy kórtünet. Mentális zavarok az időskorban. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 32–45.
Rahe R. H., Taylor, C. B., Tolles, R. L., Newhal. L. M., Veach, T. L., Bryson, S. (2002): A novel stress and coping workplace program reduces illness and health care utilization. Psychosomatic Medicine, 64: 278–286.
Rahe R. H., Tolles R. L. (2002): The Brief Stress and Coping Inventory: a useful stress management instrument. International Journal of Stress Management, 9 (2): 61–70.
Rahe R. H., Veach T. L., Tolles R. L., Murakami K. (2000): The stress and coping inventory: An educational and research instrument. Stress Medicine, 16: 199–208.
Rowe, J. W., Kahn, R. L. (1998): Successful Aging. New York, Pantheon Books.
Schaie K. W., Willis S. L. (1986) Can decline in intellectual functioning in the elderly be reserved? Developmental Psychology, 22: 223–232.
Schaie, K. W. (1983): Longitudinal studies of human development. Phinehart and Winston, New York.
Schaie, K. W. (1988): Variability in cognitive function in the elderly: implications for societal participation. In Woodhead, A. D., Bender, M. A., Leonard, R. C. (eds.): Phenotypic variation in populations. Plenum Press, New York, 191–211.
Schaie, K. W. (1990): The optimization of cognitive functioning in old age: Predictions based on cohort-sequential and longitudinal data. In Baltes P. B., Baltes, M. M. (eds.): Successful aging. Perspectives from the behavioral sciences. Cambridge University Press, New York, 99–117.
Skrabski, Á., Kopp, M., Rózsa, R., Réthelyi, J., Rahe, R. H. (2005): Life meaning: an important correlate of health in the Hungarian population. International Journal of Behavioral Medicine, 12 (2): 78–85.
Széman Zs. (1996): Az idősek helyzete az átalakuló magyar társadalomban. In Gáthy V., Széman Zs. (1996): Öregedés Közép-Európában. Szociális-technikai innováció. Disputa Könyvek 5. MTA Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja, Budapest.
Thomae, H. (1979): The concept of development and life-span developmental psychology. In Baltes, P. B., Brim, Jr., O. G. (eds.): Life-span development and behavior. Vol. 2. Acamedic Press, New York, 282–312.
Valliant G. E., Mukamal K. (2001): Successful Aging. American Journal of Psychiatry, 158: 839–847.
WHO (2002): Active ageing: a policy framework. World Health Organisation, Geneva.
Yalom, I. D. (2003): Egzisztenciális pszichoterápia. Animula Kiadó, Budapest.