View More View Less
  • 1 Institut za povijest umjetnosti, Zagreb, ul. Grada Vukovara 68, HR-10000, Zagreb
Restricted access

Abstract

There are registrations of baptism in Eszék (Osijek, Croatia) in 1735 and 1740 including the name of Paulus Antonius Senser. He first appeared in Pécs in 1742 where he cleaned the Saint Emeric altar picture of the cathedral. After the death of his first wife and the christening of his children born to his second wife (1744, 1745), his name was included in the city's tax register and in 1747 he was admitted among the town-dwellers with citizen's rights together with two fellow painters (Ioannes Erdely and Franciscus Antonius Witz). Instead of paying the 30 florins required, he painted a Iustitia picture for the municipal council – which may be identical with the Solomon's judgment picture in the Janus Pannonius Museum. He painted the still extant Miracle of the loaves for the refectory of the seminary in 1746 or 1747. In 1756 he created the Supper at Emmaus for the Franciscans in Vukovár (Vukovar, Serbia) for a fee of 90 florins. This picture has disappeared together with two altar pictures in recent years. The only signed work of his, Feast at Portiuncula, a gift by the vicar of ðakovo in 1753, survives in Visoko in Bosnia-Hercegovina. A collation of some long-known and mostly recently explored archival data with the extant works of Master Paulus permits the assumption that the Eszék and Pécs masters were one and the same painter who died in Pécs in his 41st year on 8 January 1758. His pictures contain distinctly idiosyncratic features on the basis of which further paintings commissioned mainly by Franciscans and Capuchins in Máriagyűd, Pécs, Slavonski Brod, Siklós and Eszék can be attributed to him. In rendering pictures of saints he adopted some clear-cut stereotypes: rose-cheeked Madonnas with a charming smile (e.g. Maria Victoria around 1753, Kraljeva Suteska), characteristic male saints with suffering faces and drooping mouths (Sts Francis, Antony, Didak, Bonventura, Sebastian, Rock – Eszék, Slavonski Brod, ðakovo). In the background of an altar picture of a saint, the virtuosic rendering of a tiny scene of the respective legend in an architectural setting can usually be seen. The fourteen helping saints (Máriagyűd, Siklós), the Miracle of the loaves and the Stoning of St Stephen (Pécs), the Supper at Emmaus (Vukovár) are crammed with excited, often caricaturistic figures with vigorous gestures. These characteristics and the historical data appear to substantiate the attribution of two paintings on the theme of Solomon's judgment (Eszék, Municipal Gallery and Janus Pannonius Museum, Pécs), both probably ordered by the municipalities. Senser worked with assistants, conducting a workshop: the hand of his pupils can be discerned in several baroque altar pictures of former Southern Hungary. On account of its influence, his extensive and far from complete oeuvre has a salient place in both Hungarian and Croatian art history.

  • 1. Mirjana Repanić-Braun: Djela bečkog slikara Antona Herzoga u Valpovu i Vukovaru. Radovi Instituta za povijest umjetnosti 28. 2002, 176187.

  • 2. Mirjana Repanić-Braun: Oltarne slike Franza Xavera Wagenschöna u crkvi sv. Mihaela u Osijeku. Radovi Instituta za povijest umjetnosti 26. 2002, 99108.

  • 3. A kapucinusok 1774-ben szerezték a képet, de csak újabban ismert, hogy Kremser Schmidt művéről van szó. A meghatározást Koloman Fellner, Martin Johann Schmidt tanítványa jegyzéke igazolja 1787-ből, amelyet 1778-tól mestere addigi munkáiról vezetett. Az 1787-es évnél ez áll: Eseck in Ungarn, Die Sendung des Heil. Geists – mint elveszett képet tartja nyilván. L. Rupert Feuchtmüller: Der Kremser Schmidt 1718–1801. Innsbruck–Wien 1989, 595; Mirjana Repanić-Braun: Silazak Duha Svetoga Kremser Schmidta u kapucinskoj crkvi u Sv. Jakova u Osijeku. Radovi Instituta za povijest umjetnosti 23. 1999, 117120.

  • 4. Svetlana Raki: Slikarstvo i skulptura. In: Ante Sorić red.: Franjevci Bosne i Hercegovine na raskršću kultura i civilizacija. Kiállítási katalógus. Zagreb, 6. 10. 1988. október 6.–1989. január 8. Zagreb 1988, 54.

  • 5. Paškal Cvekan: Franjevci u Vukovaru. Vukovar 1980, 61. Cvekan a kolostori krónika alapján a nagy Emmausi vacsora-kép mesterét, amely egykor a refektóriumban volt, néven nevezi, de horvátosított formában: a pécsi Pavao / iz Pečuha (Liber memorabilium, I., S. 146).

  • 6. Svetlana Rakić: Osječki slikar Paulus Antonius Senser. Peristil 33. 1990, 113124.

  • 7. Kamilo Firinger: Likovna umjetnost u Osijeku u XVIII. i početkom XIX. stoljeća. Tkalčićev zbornik I. (Zagreb) 1955, 138.

  • 8. A római katolikus hívek anyakönyvei, Eszék, Plébánia (Osijek, Tvrda), sign. 526: Születési, házassági és halotti anyakönyv (1704–1738), 415 – (Copulati, 1735) Februaris 8. Wenceslaus Gregor et Rosina Kolmin, (Testes) D. Paulus Senzer pictor praesidis.

  • 9. Ivy Lentić-Kugli: Slikarstvo Slavonije u 18. stoljeću. Umjetnost 18. stoljeća u Slavonji. Kiállítási katalógus. Eszék 1971, 18, Paškal Cvekannal ellentétben (l. 5. jegyzet) a festő eredeti (latin) nevét használja: a pécsi Paulus / iz Pečuha.

  • 10. Mirjana Repanić-Braun: Paulus Antonius Senser – osječki slikar ili slikar iz Pečuha? Radovi Instituta za povijest umjetnosti 24. 2000, 165.

  • 11. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, Protocolum Civitatis Quinque Ecclesiensis, Ann 1742–1752, Tom. 12. IV. 1003. a., No. 12 (Pécs Város Tanácsának iratai, Tanácsülési jegyzőkönyvek, 12. kötet), p. 618 (No. 270). A 270. és 271. tételek előtt nem szerepel évszám, de az előttük lévő bejegyzés dátuma 1747. január 25.

  • 12. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, Protocollum Civitatis, No. 1750/272, 1750. XI. 6, p. 619.

  • 13. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, Protocollum Civitatis Quinque Ecclesiensis, Ann 1742–1752, 12. kötet, IV. 1003. a., No. 12 (Pécs Város Tanácsának iratai, Tanácsülési jegyzőkönyvek, 12. kötet), p. 618 (No. 271).

  • 14. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, Copia Matriculae Baptisatorum ab Anno 1686. AD 1759. I. A Pécs belvárosi r. cath. plebaniahivatalban levő anyakönyvek másolata – Liber Baptisatorum ab anno 1688. die 4am Novembris usque Annum 1734 diem 15am Octobris (Liber Baptizmalis Parochiae Quinque-Ecclesiensis ab Anno MDCLXXXVIII), Anno 1745, 4, Dec., No 370. Sonkoly Károly pécsi művészettörténész kollégámnak köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet a pécsi levéltári forrásokra.

  • 15. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, Copia Matriculae defunctorum ab anno 1707–1757, Tom. 1, p. 107. Saját halálozási adata: … Copia Matriculae defunctorum ab anno 1758–1789, Tom. 2. – 1758, die 8. Jan. (Namen) Paulus Pictor, (Status et conditio) 5 ecclesiensis uxornatu, annorum 41, prov.

  • 16. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, IV. 1005b, Pécs Város Adópénztára, Deductio Restantiarum 1., 17341790.

  • 17. Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században, Budapest 1955, 252.

  • 18. Szőnyi Ottó: Pécs műemlékei. Magyar Művészet V. 1929, 554.: “… a szeminárium ebédlőjének szerény plafondstukkói és a megszaporított kenyerekkel és halakkal való megvendégelést ábrázoló nagy olajfestmény, melyet Senser Pál festő Fodor István kanonok rendelésére 1751-ben 180 forintért készített s melyre a festő önmagát is ráfestette.”.

  • 19. Boros László: A pécsi székesegyház a 18. században. Művészettörténeti Füzetek, 18. Budapest 1985, 26: “… Bohus Imre végrendeletének végrehajtásával Givovics József kanonokot bízták meg. Ezért ő 1741. május 8-án a Szent Imre-oltár kőből faragandó részleteinek … Az oltárt 1742-ben állították fel. Ekkor Senser Pál eszéki festő megtisztította az oltárra Szent Imre képét.” – “Senser később, talán 1746-ban vagy 1747-ben, a Berényi püspök által építtetett szeminárium épülete számára a Csodálatos kenyérszaporítás c. képét festette, amely jelenleg a káptalani levéltárban van. A város számára arcképeket is festett. Más műveit nem ismerjük.” – uo. 106. jegyzet; “Senser Pál városi elöljárók portréit festette.” – uo. 354. jegyzet.

  • 20. Szőnyi Ottó: Pécs. Útmutató a városban, a környéken és a mecseken. II. kiadás, Danubia kiadása, h. n. 1926, 76.

  • 21. Rakić i. m. (6. j.) 1990, 113124.

  • 22. A kép publikálatlan, de a restaurálási dokumentációból, amit Pater Stjepan Pavić szívességéből megismerhettem, és amiért e helyen mondok neki köszönetet, kitetszik, hogy Paul Senser művéről van szó.

  • 23. Residentia Mária-Gyüdensis Ad B. M. V. Visitanten, in: Shematismus Almae Provinciae sancti Joannis a Capistrano Ordinis fratrum minorum S. P. Francisci in Hungaria ad Annum Christi MCMXIII. Pécsett 1913, 43: “1742. primus lapis positus est pro ecclesia nunc existente. Praecipuus benefactor exstruendae ecclesiae fuit Carolus de Batthyan Campi Marschallus et Croatiae Banus. Residentia haec iam die 15. Aprilis 1746. benigno Decreto Regio confirmata.” Budapest, Magyar Országos Levéltár, Liber Regius XL, p. 282, 296.

  • 24. Szilárdfy Zoltán: A Krisztus-arc mint palladium, s egyéb védőpajzsokról. Ars Hungarica 29. 1999, 273291.

  • 25. Historia Domus venerabilis conventus Siklosiensis, Siklyós, olim “Serena” urbs romana. Ord. Min. Familiae Unionis Leoninane, p. 46: “Sacellum XIV. Auxiliatorum extructum, cum omnibus appertinentis…”; 47: “Ecclesia situ Apostolici Regis S. Stephani aedificata, vetustate structurae indigitatur… Anno 1751. Ara XIV. Auxiliatorum; Anno 1753. S. Antonii Paduani, S. Annae Matris, cum Reliquiis, utram que sub Antonio Antal, a quodam cum P. Hermanno Herber perfectam; Anno 1760. S. Francisci Seraphici, sub gubernio R. P. Silvestri Thaar, efformata…” Az 1760-as Portiunculai búcsú-kép minden bizonnyal Senser egyik követőjének műve. Megköszönöm Lővei Pál segítségét a siklósi krónika felkutatásában.

  • 26. A kapucinus kolostort 1789-ben feloszlatták. Említésre méltó, hogy ekkor nagy számban tartózkodtak ott eszéki kapucinus szerzetesek, vö.: Budapest, Magyar Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár, C 103. Inventarium Conventus P. Capucinorum – Status Personalis Individuorum Conventus P: Capucinorum Quinque Ecclesiensis Cottui Baranyensi et Diocesi Ecclesiensi igremiati Die 4 Novembris 1789 aboliti, No 211, 1792, p. 24.

  • 27. A Szent Sebestyénnek szentelt egykori kapucinus templomot 1727-ben emelték Pécsett. Nem ismeretes, hogy mikor kapta a ma is benne található berendezését. Vö.: Josephus Brüsztle: Recensio Universi Cleri Diocesis Quinque-Ecclesiensis, Tomus I, Typis Lycei Episcopalis C. Ramazetter, 1874, 296: “Conventus PP. Capucinorum, nunc FF. Miericordiae. Patres Capucinos in civitate Quinqueecclesiensis fere per seculum domicilium tenuisse certum est; attamen, cum nulla hujus coventus ad nos devenerit historia, neque alia pro consuenda tali quali adumbratione nobis prae manibus sint documenta, idcirco ad brevissimam hujus coenobii explanationem necessitate compulsos et adactos nos esse aegro animo… aedificata successive ex piis oblatis ecclesia honoribus S. Sebastiani M die 8. Junii 1727., a Pietro Bacich de Lach, eppo Bosniensi consecrata extitit (Acta pp. Capucin. Quinqueecclesiens).”.

  • 28. A múzeumi nyilvántartás röviden leírja a Salamon ítélete-képet (olaj, vászon, 182 × 128 cm, leltári száma: 52.95.1, régi városi letétből): “Oszlopos csarnokban jobbról magas trónon ülő koronás, hermelinpalástos király, baljában jogar, jobbjával az előtte álló asszonyra mutat. A trón előtt a két asszony. Egyikük kitárt karral a gyermeke kettévágását meg akarja gátolni. Tőle balra karddal a hóhér felemelt karjában fejjel lefelé lógó csecsemő. Az előtérben középen fehér leplen halott csecsemő. Az oszlopos háttérben alakok.” A képet Kovács Orsolya művészettörténész szívességéből láthattam, melyet ezúton is megköszönök. Jávor Anna szóbeli felvetése alapján nem tartom kizártnak, hogy e festmény azonos a pécsi polgárjog megszerzésével kapcsolatosan, 1747-ben említett Justitia-képpel. Az eszéki (Osijek, Galerija likovnih umjetnosti) Salamon ítélete-kép adatai: olaj, vászon, 159 × 118 cm, ltsz. S-406/1950. Mindkét képet restaurálták 2008-ban.