View More View Less
  • 1 Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeum, H-1037, Budapest, Kiscelli u. 108.
Restricted access

Abstract

Originating in Northern German areas, furniture-maker of the Lutheran faith Henrik Worbes settled in Pest after nearly ten years of journeying in the 1790s. At first he worked as a journeyman and from 1802, after four years of dispute with the guild, as master. From 1805 he owned a house of his own in Soroksári (today Ráday) street which he asked the permission of the Embellishing Committee to enlarge in 1810. His home and workshop were in this building until his death. Worbes' religious affiliation probably influenced his strategy of assimilation in Pest. He contributed to the furnishing of the prayer room planned by Johann Krausz in Deák square and later to that of the church planned by Mihály Pollack. Only a single piece of furniture attributable to his workshop is known: it is a Flötensekretär kept in the Kiscell Museum. It was commissioned by another member of the Lutheran congregation of Pest, the watchmaker Carl Payer and created by the journeyman Johann Gottlieb Hentschel working in Worbes' shop. The study also touches on the contract between another Lutheran person, Martin von Sturmann and the cabinet-makers of the Pest guild including Worbes to furnish his mansion at Galgagyörk dated 1806, and discusses the foiling of the plan. In doing so, the study exposes the fundamental structural problems that led to the dissolution of the cabinet-makers' community a few years after its emergence as well as the tendency of transformation in the first decade of the 19th century to concentrate all interior decorating work in one hand.

  • 1. “A vidék asztalosai nagyjából a pestieket vették mintaképül, a híres pesti mesterekhez, egy Steindl, Szabó, Worbes, Vogl, stb. műhelyeihez vándorló-éveik tapasztalatai is fűzték, hiszen még él a céhrendszer, amely ezt a vándorlást megköveteli.” – Lyka Károly: Az otthon művészete. In: Domanovszky Sándor szerk.: Magyar Művelődéstörténet V. kötet. Budapest é. n., 600.

  • 2. Zlinszkyné Sternegg Mária: Az első magyar “bútorgyárnok” (Vogel Sebestyén Antal 1779? – 1837). In: Dávid Katalin szerk.: Művészettörténeti Tanulmányok (Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve 1954–55), Budapest 1957, 153–218. A korszak bútorművészetéről l. még: Siklóssy László: Régi pest-budai asztalosmesterek. Magyar Iparművészet XXV. 1922, 9–14; Voit Pál: Egy régi pesti patika. Tanulmányok Budapest Múltjából VII. 1939, 41–69; Szabolcsi Hedvig: Magyarországi bútorművészet a 18–19. század fordulóján. Európai kapcsolatok és stíluskérdések. Budapest 1972; Szabolcsi Hedvig: A “remek” mint a stílus- és típusváltás kutatásának forrása a 18–19. század fordulójának bútorművességében. Ars Hungarica X. 1982/2, 179–190; Szabolcsi Hedvig: Bútorrajzok a kőszegi rajziskolából és egy kőszegi “secretaire”. Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 1966–1970, Szombathely 1973, 357–70; Körmöczi Katalin: Bútorművesség. In: Éri István szerk.: Széchenyi és kora (Tájak–Korok–Múzeumok Könyvtára 3. szám), Budapest 1991; Batári Ferenc: Pest-budai asztalosok 1828-ban. Az Iparművészeti Múzeum és a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum Évkönyve XIII. 1971, 39–49; Rostás Péter: Zur Spezifik der ungarischen Biedermeiermöbel. Historiografische Anmerkungen. In: Heidrun Zinnkann Hrsg.: Biedermeier Möbel Europas 1815–1835. Der feine Unterschied. Ausstellungskatalog, Museum für angewandte Kunst, Frankfurt 2007, 6373.

  • 3. Illyefalvi I. Lajos–Pallos Jenő: Pest és Buda polgárjogot nyert lakosai I. Budapest é. n. [1940], 335, illetve Stolberg és Sieber mint születési helyek: Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL), Pest város tanácsának iratai, IV. 1202.c. Int. a.m. 6902. (a továbbiakban: céhfelvételi üi.). Születési éve az ugyanitt található, alábbiakban tárgyalt bizonyságlevél-másolatokból következtethető. Az eltérő adatok minden bizonnyal abból a pontatlanságból adódnak, hogy a Kundschaftok származási helyként az inaskodás helyét, a polgárkönyv, amelyik Wiegersdorfot ír, és a saját kérvényben közölt “Siberiensis augustanae Confessionis” fordulat pedig a születés helyét vagy a születéskori illetőséget veszi alapul.

  • 4. Worbes legénykönyve, illetve bizonyságlevelei nem maradtak fenn. Hosszúra nyúlt tanulóéveinek szinte hiánytalan itineráriumát a céhfelvételi ügyirathoz csatolt Kundschaft-másolatokból lehet összeállítani. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az alábbi időrendi vázlatban közöljük Worbes pályafutását pesti letelepedéséig: 1779–83: Stolbergben inas, vélhetően itt szabadult fel / 1783–84 vége: Braunschweigben 1 év / 1785. január–1788. április 21.: Hildesheimben 3 év 13 hét. / 1788. augusztus és szeptember: Prágában 9 hét / 1789. április–1792. május 13.: Bécsben 3 év 2 hét / 1792. október–1795. október 15.: Pesten 3 év.

  • 5. BFL, XV. 20. Egyházi anyakönyvek, róm. kat. házassági anyakönyvek, józsefvárosi plébániatemplom 1794. október 13. Worbes a céhfelvételi ügyében ugyan hivatkozik arra, hogy apósa pesti polgár volt, de a polgárkönyv ezt nem igazolja. Johann Rumpelneck valószínűleg Erdélyből származott. Worbes négy gyermeke közül a Johann nevű kőművesmester 1817-ben Szamosújváron élt (BFL, IV.1202. Miss.a.n. 1003), valamint Worbes 8 nagykorúságot elérő gyereke közül egynek a felesége Szászvárosban halt meg 1868-ban (Országos Széchényi Könyvtár, gyászjelentések: Worbes, született: D'Andre Anna 1810–1868).

  • 6. Worbes egyik tanúja az ismert pesti asztalos, Diószegi Gábor, aki Worbesszel közel egy időben került be a céhbe. Műhelyeik 1798-ban egy sarokra voltak egymástól a ferencvárosi Soroksári (ma: Ráday) utcában. Worbesé a mai Kinizsi utca sarkán, a mai Ráday utca 34. helyén, Diószegié a mai Erkel utca sarkán, a mai Ráday utca 18. helyén (BFL, Pest város tanácsi iratai, IV. 1212.d Classificationsbuch 1797/98).

  • 7. Worbes egy 1798. augusztusi, a Helytartótanácshoz beadott kérelméből tudjuk, hogy ekkor már 2 gyermeke volt, akik közül az első (Johann Samuel) 1795. július 20-án, a második (Karl Samuel) 1798. augusztus 26-án született (BFL, XV. 20. Egyházi anyakönyvek, Deák téri evangélikus anyakönyvek). A céhes mesterek rosszindulatú feljelentése, amely szerint Worbes előbb tette anyává Barbara Rumpelnecket, mintsem hogy feleségül vette volna, alaptalan volt tehát (l. a céhfelvételi iratot).

  • 8. Worbes lakóhelyéről az 1797/98-as classificatióból van információnk (BFL, Pest város tanácsi iratai, IV. 1212.d Classificationsbuch). E szerint Frantz Zeitz házában volt bérlő a mai Ráday utca 14. és Kinizsi utca 19. sz. helyén álló házban (l. BFL IV. 1215. f. Telekkönyv, Külváros, No. 113).

  • 9. L. céhfelvételi üi.: Worbes beadványa a városi tanácshoz 1798. december 3-án, illetve: Worbes beadványa a nádorhoz 1799. október 20-án.

  • 10. Martin Schwartner: Statistik des Königreichs Ungern. 2. kiad. Ofen 1809, 163–165, illetve az első kiadásból: Pest 1798, 112–113: “Magyarország minden városa – Pestet és Pozsonyt sem kivéve – a városi iparon kívül mezőgazdaságból, állattenyésztésből él és ebben a tekintetben többé-kevésbé közel áll a faluhoz.” Idézi: Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt. Századok 82. 1948, 63. L. még: Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában I. köt. Budapest 1881, 116.

  • 11. Céhfelvételi üi.: Worbes beadványa a városi tanácshoz 1798. december 3-án.

  • 12. BFL, Pest város tanácsi iratai, IV. 1212.d Classificationsbuch. A “Schänkgerechtigkeit” rovatban a Lipótváros 132. telekkönyvi számon Leopold Durstmüller 5 f. 27 kr. adóval szerepel, a Lipótváros 167. számon: Anton Heldwein. Worbes sem ebben, sem a “Pachter der Schänke” rovatban nem szerepel. Az 1797/98-as classificatióról: Nagy Lajos: Pest város lakosságának foglalkozási tagolódása a XVIII. század végén. Történeti Statisztikai Közlemények 2. 1958/3–4, 121–138. Durstmüller (Durstmiller) és Heldwein (Höldtwein) nevével a Vogel Sebestyén elleni céhes feljelentések aláírói között is találkozunk: Zlinszkyné Sternegg (2. jegyzetben) i. m. 156. és 158.

  • 13. A céh ez irányú, illetve a kontárok elleni fellépést szorgalmazó folyamodványáról Worbes céhfelvételi ügyiratából van tudomásunk (Céhfelvételi üi. Az asztaloscéh beadványa a városi tanácshoz 1798. október 31-én).

  • 14. Eperjessy Géza: A szabad királyi városok kézművesipara a reformkori Magyarországon. Budapest 1988, 269.

  • 15. Céhfelvételi üi. Worbes érdekes módon az 1798. augusztus 6-i, a pesti magisztrátushoz címzett beadványában éppen egy olyan mesterrel, Satler Fülöppel példálózik mint külhoni céhtaggal, aki történetesen budai származású volt. Az 1798. december 3-i, a céh ellenvetéseire adott válaszában már a kimutatásban is franciaként szereplő Flok Tamásra és a “szvád”-ként, azaz tulajdonképpen kelet-németként vagy szászországi türingiaiként jelölt Schuller Henrikre és Stainer Józsefre hivatkozott. A Muskatirovics-féle kimutatás a 31 teljes jogú mesteren, 2 felvétel alatt álló asztaloson kívül tartalmazza 7 szupplikáns nevét, akiknek részben megoldott, részben különféle problémák miatt bonyolódik a felvételi ügye, továbbá tartalmazza a kimutatás további 14 olyan bábmester, azaz kontár nevét, akinek tevékenységét eltűrik (pseudo magistri cum indultu), valamint 9 olyan kontár nevét, akiknek a tevékenységét nem tűrik (pseudo magistri absque indultu), 8 olyan asztalos nevét, akik a komisszárius jelenlétében még szóban sem tudtak megállapodni a céhvel (pseudo magistri, qui mei praesentiam constitui non potorant, et saltem ex indictatione coetus constituant), illetve 3 olyan legény nevét, akik mesternél dolgoznak. Worbes nevét az el nem tűrt kategóriában az egyes sorszám alatt találjuk. A kimutatás szerint ekkor már négy éve működött és egy legényt tartott.

  • 16. Céhfelvételi üi. Mez levele mindazonáltal arra a céhes forrásokban ritkán található megközelítésre példa, amikor egy mester a helyi viszonyok kielégítő voltát, illetve az általa foglalkoztatott legények viszonylag magas számát tanúsítja. Az adóösszeírások és a különböző kormányszervekhez intézett céhes feliratok mögött mindig az ellenkező irányú torzítás sejthető. A levél címzéséből egyébként tudjuk, hogy Worbes ekkor (1799 októberében) még mindig a Soroksári utcában lakott.

  • 17. Céhfelvételi üi.

  • 18. Bácskai Vera: Pest város topográfiai mutatója 1. Budapest 1975, 187.

  • 19. Wegweiser durch Pesth oder Nachweisung aller Gaßen, Märkte, Plätze, Kirchen, öffentlicher Gebäude, und anderer Denkwürdigkeiten in Pesth, wie solche nach dem besonders dazu eingerichteten Grundrisse dieser Stadt bequem aufzufinden sind, Ein Anhang zu dem Adreßbuche von Pesth. Pesth 1804, 23.

  • 20. Céhfelvételi üi. A céh beadványa 1798. október 31-én.

  • 21. Zlinszkyné Sternegg (2. jegyzetben) i. m. 191, 7. jegyzet.

  • 22. Adreßbuch der Stadt Pesth auf das Jahr 1803. Pesth, Anna Landererin, 85.

  • 23. Céhfelvételi üi. (l. 9. jegyzet), az asztaloscéh beadványa a városi tanácshoz 1798. október 31-én.

  • 24. Zlinszkyné Sternegg (2. jegyzetben) i. m. 154, 159160.

  • 25. Domonkos Ottó: A kézműves legényvándorlások útvonala és a legényvándorlások technikatörténeti jelentősége. In: III. Nemzetközi Kézművesipartörténeti Konferencia. Veszprém 1978. november 22–24., Veszprém 1979, 14.

  • 26. Pl. Diószegi Gábor, Pompéry Ferenc, Dantonello József, Stand Ignác, Worbes Henrik, Vogel Sebestyén, Alter Antal.

  • 27. Céhfelvételi üi. Worbes panasza a Helytartótanácsnál 1799. május 12.

  • 28. Céhfelvételi üi. Az újonnan mesterré váló legények: Nagy József, Diószegi Gábor, Vogel Sebestyén, Schläger György, Stand Ignác, Durstmüller József.

  • 29. BFL, IX.15. a pesti asztaloscéh iratai, Meisterbuch 1790 (téves kötési felirat: Jegyzőkönyv 1840–1865), fol. 42. Itt érdemes megjegyezni, hogy igaz ugyan Szabolcsi Hedvig állítása, mely szerint a szekreter mint Meisterstück a 18. század végén felváltja a korábbi kétajtós szekrényt, de azt, hogy “A pesti asztalosremekek között 1804-ben találjuk az első secretaire-t. Korai ez a dátum, ha számbavesszük, hogy a német és francia Journal-ok 1807-től kezdve közlik sűrűbben secretaire-ek rajzát, s hogy a legkorábbi bécsi példák is az 1810 körüli évekből ismertek”, még korábbi dátumra kell módosítanunk a pesti mesterkönyv bejegyzései alapján (Szabolcsi [2. jegyzetben] i. m. 1982, 182. és 186.).

  • 30. Vorbes, Henricus arcularius m. származási hely: Vigersdorf [Wiegersdorf] in Hannover; Ág.ev.; házas; polgárjog megszerzésének időpontja: 1803. 08. 13. a polgárjogért fizetett összeg: 12 forint (Illyefalvi–Pallos i. m. I. 335.).

  • 31. BFL, IV. 1215. d. Telekátírási jegyzőkönyv 1801. szeptember, 1807. december. p. 142.). Rumpelneck is valószínűleg beteg volt már 1803-ban, hiszen amikor a Király utcai házat vette, helyette egy megbízott járt el a pesti magisztrátusnak fizetendő adó ügyében (BFL, IV. 1215. d. Telekátírási jegyzőkönyv 1801. szeptember, 1807. december).

  • 32. Barbara Rumpelneck édesanyjának betegségéről, illetve ápolásáról abból a vitás ügyből értesülünk, amely 1817-ben robbant ki két gyermeke, Barbara és Johann között. Worbes neje ugyanis a Szamosújváron élő Johanntól visszamenőleg 1800-tól kezdődően hozzájárulást követelt anyjuk ápolási és eltartási költségeihez. A pesti magisztrátushoz címzett beadványában Barbara asszony költségkimutatást mellékel édesanyja 17 évi eltartásáról. E szerint a beteg mamára (koszt, kvártély és bor, valamint alsóneműk és a ruházat költségei együtt) évente 350 forintot fordítottak, amit némi kamattal a Rumpelneck-lány összesen 5957 forint 30 krajcárra számított ki. Mivel azonban Worbes Heinrich a másik két testvérre – Terézia és Catharina Rumpelneckre – eső részt magára vállalta, a negyedik testvér tartozása csak 1489 forint 22 ½ krajcárt tett ki, amiből leszámítva a Johann által Barbarától követelt 250 forintot, összességében 1239 forint 22 ½ krajcár lett volna Worbesné szerint testvére adóssága. A pesti tanács e beadványt 1818. január 17-én továbbította a szamosújvári magisztrátushoz, amelyik a testvértől kapott reflexiót a beadványra. Ebben a magyar nyelvű válaszában Johann mester a követelést azzal utasította vissza, hogy egyrészt testvére kezében nincs semmiféle szerződés mint jogalap, másrészt ő is segítette a mamát korábban, most viszont már megöregedett, gyenge és a mindennapi élelem előteremtése is gondot okoz neki. Harmadrészt azt is fölemlítette, hogy “Édes Anyánk nékie [azaz Barbarának] sok Esztendőkig ugy szolván szolgálója volt, mert a Házánál minden Cselédi Munkákat vitt végbe”. A szamosújvári tanács 1818 augusztusában a testvér válaszával visszaküldte az iratot Pestre, de az ügy lezárásáról nem tudunk (BFL, IV. 1202, Miss. a.n. 1003).

  • 33. Uo. p. 253. és BFL IV. 1215. f. Grundbuch Külváros, Nro. 715.

  • 34. Adreß-Kalender der königlichen Freystadt Pesth, auf das Jahr 1805. Hrsg. Paul Ráth, Waitzen, 1805, 118. (Telekszám nélkül adja meg Worbes lakhelyét a “Sebastianiplatz”-on.).

  • 35. BFL, IV. 1215. d. Telekátírási jegyzőkönyv 1801. szeptember–1807. december, p. 332. A házat és az összesen 648 négyszögöl nagyságú telket Christoph Wehr és Taschner leánykori nevű felesége 1788-ban vásárolta 3550 forintért BFL IV. 1215. f. Grundbuch Külváros, Nro. 367., fol. 184.

  • 36. 1811. március 9. Worbes kérelmezi a Soroksári utcai, 67. sz. földszintes házának egyemeletesre bővítését. 1811. április 6-án a Szépítő Bizottmány Építési Albizottságának tagjai, Hoffmann Antal elnök, Degen Jakab városi mérnök és Pollack Mihály építőmester aláírásával egy szakvélemény született, amely szerint megvizsgálták az emeletráépítés tervét, és semmi kivetnivalót nem találtak, csak azt, hogy a lépcsőfokokat nem fából, hanem kőből kell készíteni. 1811. október 21-én Worbes megkapja a tanácsi engedélyt az építkezésre (BFL, Szépítőbizottmányi iratok, IV. 1207. b. 675/1810). A Szépítő Bizottmány anyagában a Worbes által átépíttetett ház tervei, egy földszinti, egy emeleti és egy homlokzati tervrajz megvannak (675a és 675b számon). A klasszicista, minden rátett szobrászi díszítést mellőző homlokzatot mutató ház tervein sem aláírás, sem dátum nem található. A bővítés eredményeképpen a ház alapterületének nagysága 43 négyszögöllel nőtt, legalábbis az 1820-as évek eleji I. ferencvárosi telekösszeírásban (100-as összeírási szám alatt) már 186 négyszögöles ház szerepel (BFL. IV. 1215.a. Telekösszeírások, Ferencváros).

  • 37. BFL, Pest város tanácsának iratai, IV. 1202.c. Int. a.m. 6902. A tekintélyes méretű, most már 849 négyszögöles telket Worbes minden bizonnyal befektetési céllal vásárolta, és nem sokkal később túl is adott rajta, hiszen az 1820-as évek eleji I. ferencvárosi telekösszeíráskor már csak 80 négyszögöles telke volt (BFL IV. 1215.a. Telekösszeírások, Ferencváros). Ezt a telekvásárlási ügyiratot tévedésből iktatták Worbes céhfelvételi iratainak aktájába. A ház alakjáról és elhelyezkedéséről az ide csatolt helyszínrajból van tudomásunk.

  • 38. A vevők: Carl & Andreas Keiner. Ugyanaz a ház és kertnagyság, mint az I. telekösszeírási füzetben (BFL. IV. 1215.a. Telekösszeírások, Ferencváros, II. füzet: 103. szám). Worbes 1831. július 31-én kelt végrendelete szerint az ő és felesége halála után a vagyont a nyolc gyermeke egymás között egyenlő arányban kellett felosztani (BFL tanácsi iratok, végrendeletek, IV. 1202.cc, an. 2628.).

  • 39. BFL, XV. 20. Egyházi anyakönyvek, Deák téri evangélikus anyakönyvek. Worbes kiváló beilleszkedési stratégiájára vall, hogy első gyermekének keresztanyja a – Liedemann mellett – másik legtekintélyesebb pesti “testületi” kereskedő, Glückswerth Mihályné, Engelhardt Anna volt.

  • 40. E. A. Doleschall: Das erste Jahrhundert aus dem Leben einer hauptstädtischen Gemeinde. Budapest 1887, 165 (49. jegyzet). Schoen Arnold szerint a padokat Worbes és egy Weinmann György nevű asztalos közösen készítették (Schoen Arnold: A pesti Deák-téri evangélikus templom. Budapest 1939, 5). Mint látni fogjuk, Weinmann valóban dolgozott a gyülekezet számára Worbesszal közösen, de nem a padokon, hanem az oltár és a szószék asztalosmunkáin.

  • 41. A fennmaradt számlakivonat szövege így szól: “Aus Zügel/Über die 5 bänk in das evangelische Bethauß mit 33 schu 8 zol, der schu per 13 kreuzer suma 7 f 16 kr. welche der her von Lüdeman bey mir bestelt hat/Heinrich Samuel Worbes/als Tischler/Pest, den 11 d. octo.” A padok elkészültéről Molnár János prédikátor adott nyugtát ugyanezen a napon (Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 17. doboz, templomépítési iratok 24–25. (számlák 1793 – 1824, I. d. 6. csomó, 3. tétel). Doleschall szerint az egyemeletes, öttengelyes gyülekezeti házat, amelynek a földszintjén az imaterem, emeletén pedig a lelkész és a kántor lakása volt, 1794–95-ben építették Krausz tervei szerint (i. m. 29.).

  • 42. 1805. február 5-én 16 forintot, 1807. március 4-én 16 forint 34 krajcárt fizetnek ki Worbesnak. Az elvégzett munkáról közelebbit nem tudunk (Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 17. doboz, templomépítési iratok 1805 – 1812, I. d. 10a – 27.).

  • 43. 1819. október 6-i árajánlat összesen 235 forint értékben (Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 16. doboz, templomépítési iratok 1793 – 1804, I. d. 7. csomó, tételszám nélkül).

  • 44. Liedemann személyes kapcsolatait emelte ki az ideiglenes imaterem építésével kapcsolatban is: “Liedemann szepességi kapcsolatai révén a választás a késmárki származású Krausz János építészre esett.” Doleschall i. m. 39. Id. Fabiny Tibor (Az első kövek. A gyülekezetet, templomot és iskolát építő pesti evangélikusok története 1787–1811. Budapest 2000, 46.).

  • 45. “Überschlag/von Tischler Arbeit wie unden benannt ist/für/hoch Löblige Efangelische Kirgen Gemeinde Nehmlich 52 Stück Kirgen Stühl mit 17 schu lang von veinen[sic] u guden außgedrückten Eichgen Holtz u nach wilkürliger Zeignung rein u sauber die Bolster hölser von fören holtz u mit Eichgen verklaudet die Brücken von gradradecker Laden sambt alten Übergen Zugehör die Fuß Lantel auch von Harten Holz die ober Bult gekelt ist das Stück 120 f/2tens 14 Stück Stühle oder Aradorium zwischen die seiden Pfeilen nach gudt befindligen beygelegte Zeignung von Eichgen holtz nach Ehre behaurftung gearbeitet diese Stühle werden auch mit Brücken wie bey den obigen ist das Stück 290 f [összesen 10300 forint]/Pesth d. 25ten May 808/Heinrich Worbes/Bürg. Tisch Meister/Joseph Dantonello/Bürg. Tischler Meister” (Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 16. doboz, templomépítési iratok 1793–1804, I. d. 7. csomó, tételszám nélkül).

  • 46. “Überschlag/deren Tischler Arbeit/Hoch Löblige Efangelische Kirchen Gemeinde Erstlich 50 Stück Mit[le]re Kirchen Stühle mit 14 schu lang bearbeitet nach wilkürliger Zeignung, die Tokken von fören Holtz wie auch die Bolster Höltser, das Überge Holtz v. Weichgen, dei Arbeit bestadt, die Tocken verziert die Rücklehne eingefast mit füllung, der Bolt auf Harniß gekelt, sobey ein fußschaemel sambt Prucken. der Stuhl 80 f NB bey diese 50 Stühle befindet sich 8 Stühle mit Brustwant welche in bedref des Holtzes id. Arbeit sich bedragt. das Stück 96 f 2tens 15 Stück Seiden Stühle oder sogenante Aradorium Brust höhe Ein jeder Stuhl bekannt eine vodere Brustwant ad auf beiden Seiden auch noch eine breide von Brustwand mit 14 zoll wo übergens Eine Tühr aufgedt zum Eingang, die voder want mit Lasenen aufgefürt. ist der Stuhl 97 f 3tens war bestimt Nebst den Aldar 2 Stühle v harten Holtz Nehmlich so verziert wie die Übergen 15. 160 bedragt sich diese ganze Arbeit Suma 5903f Pesth d. 15ten Juny 808 Heinrich Worbes/Bürg. Tisch. Meister” (Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 16. doboz, templomépítési iratok 1793 – 1804, I. d. 7. csomó, tételszám nélkül).

  • 47. Evangélikus Országos Levéltár, tervszekrény, Deák téri templom tervei feliratú mappa. Benkó Károly 1867-ben nyomtatásban közölte két felmérési rajzát és a Deák téri templom átalakítási terveit egy külön mappában, amelyből több példány is megtalálható az EOL-ban.

  • 48. “Uiberschlag/Nach gehörig eingegangener Berechnung kann das Altar, und Kanzel in die Evangelische Pester Kirche nach vorgeschriebener, und aus gezeigter Zeichnung, von weichen Holz, ohne Bezug auf die Mahlerey, oder sonstiget Bildhauer Arbeit von aus Endesgefertigten, gut, solid, und nach vorgezeichneter Maaß verfertiget werden nur pr Ein Tausend Neun Hundert, und Fünfzig Rh. Gulden – kr. Id est 1950./Pest den 16t April 809. Heinrich Worbes/Bürg. Tisch. Meister/Johann Georg Weinmann/Bürg. Tischler Meister” (Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 16. doboz, templomépítési iratok 1793–1804, I. d. 7. csomó, tételszám nélkül). Weinmann-nak a Tabánban volt a műhelye, és főleg billiárdasztalok készítésével foglalkozott (Vereiniste Ofner und Pester Zeitung, 1833. Nro. 21. 351. o. és 1834. Nro. 210., 347. o.).

  • 49. “Notta/Über Einen Kirchen Aradorium Stuhl/ Nehmlich 9′ 4” lang 9′ hoch auf 3 Seiden Ein gefaste Brustwant aufgefürt, und sogleich mit Lasenen oben mit 5 schupen auf glas kiel [keil?], oben mit einen Ein gefasten Plafon, bey diesen ist auch eine Rückwant benödiget. Die Tühr zum Eingang so wie sich es tuhn lest der Abrieß von den ob benannten ist die Zeit zu kurz aber doch soll das des Eigentühmers Stuhl nach verlangen und wunsch her gestelt werden, und ist vor diesen Stuhl ohne Schlosser und Glaßer von Tischl. sämbtliche arbeit und zugehör Suma 360 f/Pesth 22ten Abrill 1810/Heinrich Worbes/Bürg. Tisch. Meister” (Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 16. doboz, templomépítési iratok 1793 – 1804, I. d. 7. csomó, tételszám nélkül).

  • 50. Wagner a vélhetően Pollacktól származó terv kivitelezési rajzba való átültetését végezte. Erre utal a neki az oltár és a szószék rajzáért 1809. március 16-án kifizetett 20 forintos összeg nagysága (Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 17. doboz, templomépítési iratok 1805 – 1812, I. d. 10a – 27.).

  • 51. Arról, hogy az árajánlatokban szereplő munkákból végül mit és mennyiért rendeltek meg, a szerződések hiányában, illetve a hiányosan fennmaradt kifizetési nyugták alapján sajnos nincs pontos képünk. Feltételezhető ugyanakkor, hogy a bevett módon azokat az árajánlatokat tartották meg a levéltárban, amelyek a tényleges kivitelezőtől származtak. Ezt támasztják alá a kifizetésekről fennmaradt alábbi adatok is (Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 17. doboz, templomépítési iratok 1805–1812, I. d. 10a – 27.): 1809. július 2. “dem Hr. Heinrich Worbes Tischler Meister a Conto der laut geschlossenen Contract bey der Kirche zu verfertigenden Tischler Arbeit, 100 f.” 1810. július 6-án: “Tischlermeister Worbes und Weinmann á Conto ihrer Arbeit bey der Kirchen-Stühler zum Vorschuß 500 f.” 1810. augusztus 12-én: “dem Herren Tischlermeister Worbes und Weinmann á Conto ihrer Arbeit bey der Kirchen-Stühler 1000 f.”. Továbbá a következő nyugta (Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 17. doboz, templomépítési iratok 24–25. (számlák 1793 – 1824), I. d. 15. csomó, 10. tétel): “Quittung/Über Ein Tausend Gulden welche ich Endes gefertigter a Conto der bey Pesther Evangelischen Kirche zu verfertigenten Tisch. arbeit aus der Baukassa der selben Evangelischen gemeinde Richtig empfangen habe. Pesth d. 2t. July 809./Heinrich Worbes/Bürgl. Tisch. Meister”. Csak az oltár asztalosmunkái kapcsán merül fel bizonytalanság, ugyanis erre Christoph Schmidt budai asztalos is adott árajánlatot 1809. április 10-én (Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 16. doboz, templomépítési iratok 1793–1804, I. d. 7. csomó, tételszám nélkül): “Tischler Uiberschlag/Ein Altar nach vorgezeichten Plan auf die 2. Feilen die 2 Capitaelern von Bildhauer gemacht, nebst der Kanzel welches mit aller Zufriedenheit von Endesgefertigten gergestalt werden wird. Suma 2200 f/Offen, d 10. April 1809./Da man die Schrauben von Eißen vielleicht wird machen lassen, so sind derselben in dem Uiberschlag nicht mit einbegriffen/Christoph Schmidt Tischl.”. Ennél azonban figyelembe kell vennünk, hogy Schmidt neve, aki egyébként már az 1790-es években is teljesített megbízásokat az evangélikus gyülekezet számára, ellentétben Worbesével és Weinmannéval, egyetlen kifizetés kapcsán sem merül föl az 1808–10 közti időszakban, azaz az oltár asztalosmunkáiban inkább utóbbiak munkáját sejthetjük.

  • 52. Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 17. doboz, templomépítési iratok 24–25. (számlák 1793–1824), I. d. 19. csomó, tételszám nélkül. A munkák megvalósulásáról nincs adatunk.

  • 53. Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 16. doboz, templomépítési iratok 1793–1804, I. d. 7. csomó, tételszám nélkül. Itt sem tudjuk, hogy Worbes végül kapott-e megbízást a munkára.

  • 54. Az 1802 és 1810 közti időszakban összesen négy inast szegődtetett, akikből az egyik elsőszülött fia, Johann volt (BFL, IX.15. a pesti asztaloscéh iratai, Szegődtető és szabaduló könyv, 1784–1831). 1810. október 30-án vette fel 3 évre, kezesei Oberfrank József és Dantonello József asztalosmesterek voltak. Hároméves inaskodása 1810 júniusában kezdődött, 1813. március 21-én szabadult fel (pag. 122). Worbes még egy Thomas nevű fiának is mestere volt: 1817. június 15-én vette fel (kezesei Walser Ágoston és Prückner mesterek) és 1820. június 18-án szabadult fel (pag. 150). Egyik fiú sem lett később Pesten asztalosmester. Egy 1808. február 24-i kimutatásból, amely a “Sterer”-eknél, azaz a kontár asztalosoknál dolgozó legényeket vette számba, ismerjük három olyan legény nevét, akik Worbesnél dolgoztak korábban: Georg Schemnitzer, Heinrich Haitrich és Samuel Graiszinger (BFL, Pest város tanácsi iratai, IV. 1202. k. vegyes céh- és iparügyek, asztaloscéh iratai, pag. 299.). Érdemes itt felidézni egy Sternegg Mária által közölt adatot, ami ennél nagyobb, inkább 10 körüli legényszámra enged következtetni. A Beleznay-kertben működő asztalostársulatban – amelynek, mint az alábbiakból kiderül, Worbes oszlopos tagja volt – részt vevő 12 mester összesen mintegy 100 legényt foglalkoztatott: Zlinszkyné Sternegg (2. jegyzetben) i. m. 195, 32. jegyzet.

  • 55. Magyar Kurir 1804. április 17. Nro. 30. 468. A hirdetést az év során még kétszer megismételték.

  • 56. 1805. február 12. Nro. 13. 208. A hirdetést az év során még kétszer megismételték.

  • 57. Fontos megemlítenünk, hogy ezekben az években a Kerner&Vogel cég számára is veszélyeztetést jelentett a céhes asztalosmesterek társulata. Erre utal, hogy a társulat által a Magyar Kurirban közzétett hirdetéseket rendre a fabrika még részletesebb hirdetési követték.

  • 58. Dóka Klára: A Pest-budai céhes ipar válsága (1840–1872). Budapest 1979, 61.

  • 59. Gisella Haase: Biedermeier in Dresden. In: Heidrun Zinnkann hrsg.: Biedermeier Möbel Europas 1815–1835, (2. jegyzetben) i. m. 87.

  • 60. BFL, Pest város tanácsi iratai, IV. 1202. k. vegyes céh- és iparügyek, asztaloscéh iratai, p. 235276.

  • 61. Sturmannról: Thaisz András: Császári Királyi Tanátsos Méltóságos Ozdi Sturmann Márton Úr közhasznú életének vonásai. Pesten, Fűskúti Landerer Lajos 1829; Vayk [Vay Sarolta]: Régi magyar mecénások. Művészet, 1902/3, 207–220; Tahy István: Tahyak és azokkal rokon családok. 1904 [a Pátria nyomdában nyomtatták ki kéziratként, egy példányát a szerző ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak, így maradt fenn az OSzK-ban], 202.

  • 62. Vayk i. m.

  • 63. Thaisz i. m. 15.

  • 64. Dercsényi Dezső szerk.: Pest Megye Műemlékei I. Budapest 1958, 374.

  • 65. Virág Zsolt: Pest Megye kastélyai és kúriái (Magyar Kastélylexikon). Budapest 2001, 79.

  • 66. Tahy i. m. 193.

  • 67. Vö. 64. jegyzet.

  • 68. Rudnay Józsefné–Szigethy Gyuláné: Veres Pálné Beniczky Hermin élete és működése. Budapest 1902, 10–11. A fénynyomatos sokszorosításban közölt, vélhetően akvarell eredetiken “M. K.” szignó olvasható (az udvari homlokzat ábrázolásán jobb oldalt lent és a főhomlokzat képének bal oldali alsó sarkában). Tahy i. m. 194. a főhomlokzat akvarell képét közli.

  • 69. A helységről készített térképek elemzése sem vezet megnyugtató eredményre a másik Sturmann-kúriával kapcsolatban. Egy 1795-ös, Benyovszky Imre által készített térképet (OSzK térképtár, Tk. 489) és a faluról 1848-ban felvett II. katonai felmérést (XXXII. col. 48. sect.) összehasonlítva azt látjuk, hogy a Sturmann családdal rokonságban álló Sembery és Veress családok telkén jelentős építkezések folytak e félszáz év alatt. Az 1795-ben Veress-kúriaként jelölt, téglalap alaprajzú épület helyén találjuk 1848-ban a Sturmann-, illetve Tahy-kúria néven számon tartott, ma polgármesteri hivatali, illetve művelődési ház funkciójú épületnek megfelelő U-alaprajzú kúria jelölését. A valóban a domb alján, a Galga-menti országút mentén elhelyezkedő, ma Kálnoky-kúria néven ismert, 1795-ben Sembery-ingatlanként számba vett kisebb épületek laza csoportja helyén 1848-ra egy kettős, egymással szembeforduló, egymáshoz képest némileg eltolt U-alaprajzú nagy kiterjedésű épület jelölését találjuk. Mindazonáltal ezt az alaprajzot sehogyan sem tudjuk egyik akvarell-ábrázoláshoz sem rendelni, így a másik Sturmann-kúria létének kérdését további adatok felbukkanásáig nyitva kell hagynunk.

  • 70. Evangélikus Országos Levéltár, A pestmegyei esperességek és egyházak látogatása az 1880. és 1882. évben, 206.

  • 71. A Flötenuhrokról az utóbbi években a bécsi Helmut Kowar igen alapos kutatásokat végzett: többek közt összeállított egy csak erre a hangszerfajtára vonatkozó bibliográfiát (Mechanische Musik. Eine Bibliographie und eine Einführung in systematische und kulturhistorische Aspekte mechanischer Musikinstrumente. Wien 1996), valamint megjelentetett egy kiváló monográfiát: Helmut Kowar: Sie spielt besser als das Orchester im Kärtnertor. Die Wiener Flötenuhr. Technisches Museum, Wien 2001.

  • 72. Christian Witt-Dörring: Entwurf und Ausführung 1790–1845. In: Gabriele Fabiankowitsch–Christian Witt-Dörring hrsg.: Genormte Fantasie. Zeichenunterricht für Tischler Wien 1800–1840. Wien–Köln–Weimar 1996, 36–40. Tulajdonképpen ugyanezt a stílusfejlődési folyamatot írja le: Franz Windisch-Graetz: Furniture. In: Vienna in the Age of Schubert. The Biedermeier Interior, 1815–1848. London 1978, 32–33 és 3940.

  • 73. Szabolcsi (2. jegyzetben) i. m. 1972, 103.

  • 74. BFL, Pest város tanácsi iratai, IV. 1202. k. vegyes céh- és iparügyek, p. 251255.

  • 75. BFL, Pest város tanácsi iratai, IV. 1202. k. vegyes céh- és iparügyek, asztaloscéh iratai, p. 238276.

  • 76. Uo. p. 270.

  • 77. Uo. p. 274.

  • 78. Uo. 271.

  • 79. Csak a Krupnik László által készített bútorok felsorolását ismerjük, de a kurta megnevezéseket nem tudjuk a szerződés megnevezéseihez rendelni (BFL, IV. 1202.g. Missiles a.m. 7848.). Ugyanakkor feltételezhető, hogy Worbes, Fischer és Hickade is készített bútorokat, mivel ezek közös beadványukban arról számoltak be, hogy Sturmann ugyan visszakövetelte a 4332 forintot, de Stand minden hitelrontása ellenére az udvari tanácsos mégis úgy nyilatkozott, hogy hajlandó átvenni az addig elkészült bútorokat (BFL, Pest város tanácsi iratai, IV.1202. k. vegyes céh- és iparügyek asztaloscéh iratai, p. 266.).

  • 80. Uo. p. 266.

  • 81. Stand pere Sturmann-nal elhúzódott egészen 1812-ig (BFL, IV. 1202.g. Missiles a.m. 7848.).

  • 82. BFL, Pest város tanácsi iratai, IV. 1202. k. vegyes céh- és iparügyek asztaloscéh iratai, p. 237.

  • 83. BFL, Pest város tanácsi iratai, IV. 1202. k. vegyes céh- és iparügyek asztaloscéh iratai, p. 273.

  • 84. Josepha Hickade beadványa a városi tanácshoz 1806. május 10-én, BFL, Pest város tanácsi iratai, IV. 1202. k. vegyes céh- és iparügyek asztaloscéh iratai, p. 235.

  • 85. BFL, Pest város tanácsi iratai, IV. 1202. k. vegyes céh- és iparügyek asztaloscéh iratai, p. 243.

  • 86. “…in dem letzten Pester Medarde Markt hat derselbe [Worbes] eine Arbeit mit 1000 flos im gemeinschaftlichen Depôt auf seinen eigenen Nahmen übernommen obwohl wir verbunden sind alle Arbeiten, die im Depôt angetragen werden, gemeinschaftlich zu machen.” (BFL, Pest város tanácsi iratai, IV.1202. k. vegyes céh- és iparügyek, asztaloscéh iratai, p. 243.).

  • 87. “…Herr Stand still seyn soll, sonst würde er wieder Ihn mehrere Schmutzereien beweisen.” (uo.).

  • 88. E helyütt csak utalhatunk a céhes historiográfiában arra a preraffaelitizmustól a szélsőjobboldali ihletésű történeti munkákig tartó vonulatra, amely e közösségek mikrovilágának, a munkájával közvetlen és meghitt viszonyban álló mesterembernek az elidegenedett modern munkáshoz, illetve a közösség nélküli emberhez mérten magasabb szintű morált tulajdonított. (A kérdésről l. pl. Szabó Miklós: Az újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története (1867–1918). Budapest 2003, 15, 30–31.; Uő: A kontinentális Európa konzervatív ideológiája néhány új vonásának kialakulása a századfordulón. Történelmi Szemle XVII. 1974/3., 337.; Gustav Otruba: A kézművesipar és a céhek historiográfiájához a jelenlegi Ausztria területén. In: III. Nemzetközi Kézművesipartörténeti Konferencia, Veszprém 1978. november 22 – 24. (MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának Értesítője II.). Veszprém 1979, 244 – 245.).

  • 89. Zlinszkyné Sternegg (2. jegyzetben) i. m. 195, 38. jegyzet.

  • 90. A masszából és papírmaséból készült, olcsó és jól alakítható szurrogátum Angliából Németországon a Habsburg Monarchiába vezető útjáról l. Szabolcsi Hedvig: Magyarországi bútorművészet a 18–19. század fordulóján. Európai kapcsolatok és stíluskérdések. Budapest 1972, 25, 25. és 26. jegyzet.

  • 91. Selma Krasa (et al.) hrsg.: Bürgersinn und Aufbegehren. Biedermeier und Vormärz in Wien 1815–1848. Ausstellungskatalog, Historisches Museum der Stadt Wien. Wien 1987, Kat. No. 8/153. A budapesti Iparművészeti Múzeum egy empire szekreterén (ltsz. 65.203.1.) szintén egy Winkler-féle veretet – Mária Krisztina főhercegnő Canova által tervezett síremlékének ábrázolását – találunk. L. Semsey Balázs: Ein Sekretär vom Beginn des 19. Jahrhunderts mit der Darstellung von Antonio Canovas Wiener Maria-Christinen-Denkmal. Ars Decorativa 25. 2007, 6976.

  • 92. Musikinstrumentenmuseum der Universität Leipzig. Képe és leírása: Kowar (71. jegyzetben) i. m. 146147.

  • 93. Payer hagyatéki leltárában, amelyet a városból való elszökése után 1822-ben vettek fel, találunk egy feketére pácolt “Spielsecretär”-t 1000 forintos becsértéken. Ezt négy évvel később végül 500 forintért árverezték el. L. Rostás Péter: Az elszökött órás. Adalékok Carl Payer pesti órásról. Folia Historica XXIV. 2008 (nyomtatásban).

  • 94. Carl Payer [Bayer] felekezeti hovatartozásáról csak a pesti evangélikus gyülekezet pénztárkönyvéből van tudomásunk. A gyülekezeti iskola építésére adományozott pénzek gyűjtőíve szerint Payer 1812–1813-ban összesen 12 forintot adományozott e célra; 1811-ben az éppen elkészült templomban a 108. számú ülést Payer 25 forintért váltotta meg, 1812-ben ugyanezért 2 forintot fizetett, míg felesége, Elisabeth Payer 5 forintot (Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 17. doboz, templomépítési iratok 1805 – 1812, I. d. 10a – 27.).

  • 95. Szvoboda Dománszky Gabriella: József nádor mint műpártoló. In: Holló Szilvia Andrea szerk.: József nádor (1776 – 1847) Pest-Budán. A Budapesti Történeti Múzeum kiállítási katalógusa, Budapest, 1997, 67–68, és Kat. 88. L. még: László Ferenc: Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán. Budapesti Negyed XII. 2004/4, 170.

  • 96. Komárik Dénes: Feszl Frigyes és megbízói. Budapesti Negyed III. 1995/3, 11–30, különösen 1823.

  • 97. Komárik feltételezése szerint (uo.) minden bizonnyal a kassai Gerster Károly és az evangélikus Henszlmann Imre barátsága juttatta a triászt az evangélikus nagypolgári megrendelők közelébe. Ezt nem tagadva érdemes megjegyezni, hogy már Feszl kőfaragó nagyapja, Mihály is kapcsolatban állt az evangélikusokkal, ti. a Deák téri templom kőfaragómunkáit végezte.

  • 98. László i. m. 175176.

  • 99. Itt érdemes megjegyezni, hogy az evangélikus templom szobrászi munkáit az evangélikus Dunaiszky Lőrinc készítette, aki mindjárt az első házasságot kötő is volt az új templomban. Továbbá szintén a gyülekezet belterjességre törekvésére utal, hogy a templom belső terében 1819–20-ban végrehajtott komoly átalakítással, a karzatok és a hangvető megépítésével, valamint Mária Dorottya oratóriumfülkéjének asztalosmunkáival ugyancsak egy evangélikus asztalost, Christoph Jackwitzot bízták meg (Evangélikus Országos Levéltár, Pesti Egyház, 17. doboz, templomépítési iratok 24–25 [számlák 1793–1824], I. e. 22.).

  • 100. L. előző jegyzet.

  • 101. Batári Ferenc: Pest-budai asztalosok 1828-ban. Az Iparművészeti Múzeum és a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum Évkönyve XIII. 1971, 45.

  • 102. Éves ténylegesen befolyt jövedelme a bérlemény után 282 forint 40 krajcár volt. Worbes ingatlanának, a ferencvárosi 100. számú telek tényleges bérleményének bevétele (census realis) vagyis ennek 1/10 része: 28 f. 24 kr. a számított bérleti összeg (census parificatus): 10 f. BFL, Pest város tanácsi iratai, IV. 1202.c. Intimata a.n. 2355 IV. (859. nagydoboz) “Deductio Census Realis et Parificati in Suburbio Francisci”. (A rubrika értelmezéséhez l. Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás. In: Kovacsics József szerk:. A történeti statisztika forrásai. Budapest 1957, 257.).