1. A töredékek ismertetése – a magyar vonatkozások részletesebb elemzése nélkül – megjelent az Arte Cristiana 847. számában (Ágnes Tóvizi: Some Newly discovered Quattrocento illuminations in Székeshehérvár. Arte Cristiana XCVI. 2008, 307–312).

2. A Székesfehérváron őrzött nyomtatványokról ld. Sulyok János: A székesfehérvári Pauer-gyűjtemény. Magyar Könyvszemle LXXXIII. 1967, 191–199; Velenczei Katalin: A székesfehérvári Püspöki Könyvtár 1601 előtti nyomtatványainak katalógusa. Budapest 2008. Ez úton szeretnék köszönetet mondai Velenczei Katalinnak, aki az idézett katalóguson dolgozva összeírta a miniatúrákat és felhívta rájuk a figyelmemet. Külön köszönöm Mózessy Gergelynek és Perger Péternek a székesfehérvári útjaim során nyújtott segítségüket. A kézirat gondos átolvasásáért és tanácsaiért Boskovits Miklósnak tartozom hálával.

3. A gyűjtemény 65 RMK-kötetből, 279 antikvából és 482 inkunábulumból áll. Ld. Sulyok (2. jegyzetben) i. m.

4. Vö. Velencei (2. jegyzetben) i. m. Kat. 1117, Kat. 346, Kat. 406, Kat. 1123, Kat. 1159, Kat. 363, Kat. 1100.

5. Sulyok (2. jegyzetben) i. m. 197; Velencei (2. jegyzetben) i. m. XI.

6. Számmer Kálmánról ld. Frigyik Katalin: Typis Számmerianis. A Számmer nyomdászcsalád története és a nyomtatványok bibliográfiája 1794–1920. Székesfehérvár 2003, 1. kötet, 116–128. Néhány Számmer Kálmán-féle gerinc-címke és egy “A külczímeket irta Számmer Kálmán 1883–84” feliratú nyomtatott belső címke reprodukcióját ld. Velencei (2. jegyzetben) i. m. 558, 576.

7. Inc. 254. Az adatért Velenczei Katalinnak tartozom köszönettel.

8. Az egyik kis iniciálé elmosódott, mivel az Inc. 477-es jelzetű nyomtatvány kötésének külső oldalára lett ragasztva; a másikat (Inc. 76, I. köt., pars 1, a2 recto) a 19. században erősen átfestették.

9. Inc. 464, a1 verso; 24,8 × 25,1 cm.

10. Zászlójuk felirata olvashatalan, ám a többi zászló jól olvasható betűit figyelembe véve kizárásos alapon azonosítható ez a kar is.

11. A betűtesten helyenként 19. századi aranyfestékkel javításokat végeztek.

12. Inc. 462, a2 recto; 6,1 × 5,2 cm.

13. Ileana Chiappini di Sorio: Documenti per Cristoforo Cortese. Arte Veneta XVII. 1963, 156–158. Ld. még a 18. jegyzetet.

14. Pietro Toesca: Quelques miniatures vénetiennes du XIVe siècle. Scriptorium I. 1946–1947, 70–74. Cristoforo Corteséről általában, irodalommal ld.: Susy Marcon: Cortese, Cristoforo. In: Milvia Bollati ed.: Dizionario biografico dei miniatori italiani, secoli IX–XVI. Milano 2004, 176–180; Ulrike Bauer-Eberhardt: Cortese, Cristoforo (de'). In: Saur Allgemeines Künstlerlexikon. Die bildenden Künstler aller Zeiten und Völker, XXI. München–Leipzig 1999, 362–364. A fenti két műben nem említett további irodalom: Melania Ceccanti: Cristoforo Cortese. In: Paolo Dal Poggetto ed.: Fioritura tardogotica nelle Marche. (Catalogo della mostra, Urbino, Palazzo Ducale) Milano 1998, 228–229; Gaudenz Freuler: Cristoforo Cortese. In: Sandra Hindman et al. eds.: Enluminures: moyen age, renaissance. Illuminations: Middle Ages, Renaissance. (Exhibition catalogue, Paris, Le Louvre des Antiquaires, Galerie Les Enluminures) Chicago–Paris 2001, 72–76; Pia Palladino: Treasures of a lost art. Italian manuscript painting of the Middle Ages and Renaissance. (Exhibition catalogue, Cleveland, Cleveland Museum of Art, San Francisco, Fine Arts Museum, New York, The Metropolitan Museum of Art) New York–New Haven 2003, 70–76; Gaudenz Freuler: Studi recenti sulla miniatura medievale: Emilia, Veneto e Toscana. Appunti su una mostra americana (Parte II). Arte Cristiana XCII. 2004, 158–161.

15. Filippo Todini: Cristoforo Cortese. In: Filippo Todini ed.: La Spezia. Museo Civico Amedeo Lia. Miniature. La Spezia 1996, 110–117.

16. Az altidonai (Ascoli Piceno) plébániatemplom oltárán egy utólagosan elhelyezett felirat (XPOFORUS. D. GOR[…]) valószínűleg szintén Cristoforo Cortesére vonatkozik. Fabio Bisogni: Un polittico di Cristoforo Cortese ad Altidona. Arte Illustrata 6/LII. 1973, 149–151.

17. Ld. pl.: Mirela Levi d'Ancona: Miniature Venete nella Collezione Wildenstein. Arte Veneta X. 1956, 32.

18. Az 1426. szeptember 23-i adat pontos közlése Massimo Medica nevéhez fűződik. Medica a dokumentumot felhasználta a párizsi szignált iniciálé datálásához (Massimo Medica: Aggiunte al “Maestro del Messale Orsini” e ad altri miniatori bolognesi tardogotici. Arte a Bologna II. 1992, 21 és 33. j. Az adatot korábban pontatlanul, 1425-ös dátummal közölték, ami összezavarta a Cortese-kronológiát, mivel 1425 novemberében a miniátor Velencében végrendelkezett. A hibásan közölt adatot első ízben Mirella Levi d'Ancona hozta kapcsolatba a Musée Marmottan miniatúrájával (Levi d'Ancona [17. jegyzetben] i. m. 32).

19. Giordana Mariani Canova a párizsi miniatúrákat bolognai ferences női közösség megrendelésére 1426 után készült műveknek tartja. Giordana Mariani Canova: Appunti per Cristoforo Cortese. In: Varese Ranieri ed.: Studi per Pietro Zampetti. Ancona 1993, 125. Ha valóban bolognai ferences női környezetből származik a két iniciálé, akkor ez a kolostor leginkább a Santi Ludovico e Alessio klarissza kolostor lehetett, melyet a 14. század első felében egy bizonyos Ghisella Galuzzi és társai alapítottak. A kolostort Napóleon hadai fosztották ki 1798-ban. Vö.: Gabriella Zarri: I monasteri femminili a Bologna tra il XIII e il XVII secolo. Atti e memorie della Deputazione di Storia Patria per le Province di Romagna n. s. XXIV. 1973, 190. A párizsi kivágatok mérete 19 × 19,7 cm (Diadalmas Szent Ferenc) és 18,5 × 17,5 cm (Szent Ferenc halála); a székesfehérvári iniciálé 24,8 × 25,1 cm. A méretek különbsége azonban nem zárja ki a képek esetleges közös eredetét, mivel egyazon könyvön belül különböző méretű iniciálékat festhettek a különböző fontosságú szövegrészek kezdetéhez.

20. A Szent Ferenc halálát ábrázoló kép csupán abban tér el a téma megszokott ábrázolásától, hogy a siratók tábora klarissza és harmadrendi nőalakokkal bővült. A Diadalmas Szent Ferenc képhez ld. a 25. jegyzetet.

21. Az Assisi alsótemplomban a főolár feletti egyik boltmezőn angyaloktól körülvett trónoló Szent Ferenc látható. Ezek az angyalok azonban nem a kilenc angyali rend képviselői.

22. Vö.: Karl-August Wirth: Engelchöre. In: Reallexikon zur deutschen Kunstgeschichte V. Stuttgart 1967, 555–601; Barbara Bruderer Eichberg: Les neuf chœurs angéliques. Origine et évolution du thème dans l'art du Moyen Âge. Poitiers 1998.

23. Ilyen például a velencei San Marco keresztelőkápolnájának mozaikja és a riofreddói SS. Annunziata oratóriumának freskója (vö.: Joan Barclay Lloyd: The Trinity amid the Hierarchies of Angels: A lost fresco from S. Clemente in Rome and iconographic tradition of the angelic choirs. Arte Cristiana LXXIII. 1985, 167–180). A San Marco mozaikján Krisztus – akárcsak Cortese képén – felemelt kezekkel jelenik meg.

24. A téma összefoglalását ld.: Hendrik Willem van Os: St. Francis of Assisi as a second Christ in early italian painting. Simiolus VII. 1974, 115–117.

25. I. m. 120. Van Os legfontosabb példái Taddeo di Bartolo perugiai oltára (Galleria Nazionale dell'Umbria) és Sassetta Firenzében őrzött oltára (Biblioteca Berenson). A Cristoforo Cortese által festett Diadalmas Szent Ferenc-iniciálé ugyanezt az ikonográfiai típust képviseli.

26. Ilyen értelemben tekinthető Franciscus alter Christus képnek a bolognai Antonio Leonelli da Crevalcore festménye is (The Art Museum, Princeton University), ahol Szent Ferenc mint Vir dolorum jelenik meg (vö. Edwin James Mundy: ‘Franciscus alter Christus’: The intercessory function of a late Quattrocento panel. Record of the Art Museum, Princeton University XXXVI/2. 1977, 4–15).

27. Róma, Biblioteca Apostolica Vaticana, ms. Cap. 63 B, f. 188v. A miniatúra feltehetően 1346 körül készült (Massimo Medica: Maestro del 1346. In: Dizionario biografico dei miniatori italiani (14. jegyzetben) i. m. 475–476). A kép reprodukcióját ld. Alessandro Conti: La miniatura bolognese. Scuole e botteghe 1270–1340. Bologna 1981, fig. 285; Elly Cassee: The missal of Cardinal Bertrand de Deux. A study in 14th-century Bolognese miniature painting. Florence 1980, fig. 3.

28. Az angyali karok elrendezése az itáliai művészetben előfordul egymás mellett körben (Velence, San Marco; Firenze, Battistero; Guariento táblái, ma: Padova, Museo Civico), koncentrikus körökben (Róma, S. Clemente [elpusztult]; Pisa, Camposanto; Rioffredo, SS. Annunziata), vagy egymás alatti sorokban (Padova, Chiesa degli Eremitani, Capella Dotto). Vö. Lloyd (23. jegyzetben) i. m.; Irene Hueck: Proposte per l'assetto originario nelle tavole del Guariento dell'ex capella carrarese di Padove. In: Anna Maria Spazzi ed.: Attorno a Giusto de'Menabuoi. Aggiornamenti e studi sulla pittura a Padova nel Trecento. Treviso 1994, 83–96; Enrica Cozzi: Gli affreschi della “capella angelorum” agli Eremitani di Padova. Arte Veneta XXXV. 1981, 27–40. Cortese miniatúrájához hasonlóan a főalak vagy főalakok két oldalán helyezkednek el az angyalok Bernardo Daddi körének és a Fabriano oltár mesterének Mária koronázását ábrázoló tábláin, de ezeken a képeken mindkét oldalon mind a kilenc rend képviselője megjelenik (Richard Offner et al.: A critical and historical corpus of Florentine painting. 2nd ed. Sec. III, Vol. IV, Florence 1991, 274–280, 286–288, 294–296; uo., Sec. III, Vol. V, Florence. 2001, 404–408).

29. A kápolna freskóit Giovanni da Bologna készítette 1410 körül. Vö. Ilka Kloten: Wandmalerei im grossen Kirchenschisma. Die Capella Bolognini in San Petronio zu Bologna. Heidelberg 1986, 60–62; Carlo Volpe: La pittura gotica. Da Lippo di Dalmasio a Giovanni da Modena. In: Luciano Bellosi et al. ed.: La basilica di San Petronio in Bologna, I. Bologna 1983, 213–294.

30. Inc. 462, a1 verso; 12,8 × 12,6 cm.

31. Inc. 226, tab. a1 verso; 13,4 × 12,2 cm.

32. Inc. 226, pars 1, a1 verso; 13,4 × 12,4 cm.

33. Inc. 53, k7 recto; 13 × 12,8 cm.

34. A Murano mesterről általában, bibliográfiával ld. Fabrizio Lollini: Maestro di San Michele a Murano. In: Dizionario biografico dei miniatori italiani (14. jegyzetben) i. m. 699–701. A szükségnév Edith Kirschtől ered (In: Carl Nordenfalk et al. eds.: Medieval and Renaissance miniatures from the National Gallery of Art. Washington 1975, 70–74). A névtelen mestert időnként Belbello da Paviával azonosítják és van, aki a Murano mestert Belbello előfutárának, mások a követőjének tartják. A vita összefoglalását ld. Miklós Boskovits: Arte lombarda del primo Quattrocento: un riesame. In: Miklós Boskovits ed.: Arte in Lombardia tra Gotico e Rinascimento. (Catalogo della mostra, Milano, Palazzo Reale) Milano 1988, 14–15; Lollini i. m. 699; Palladino (14. jegyzetben) i. m. 125–126.

35. Mirella Levi d'Ancona: The Wildenstein Collection of illuminations: The Lombard school. Florence 1970, 38–43. Péter apostol a miniatúra közepén látható. Ugyanezen a miniatúrán a bal oldalon a második sor szélén található apostol fejtartása, orra, szája és homloka nagyon hasonlít az ‘L’ iniciáléba festett székesfehérvári próféta vonásaihoz.

36. Vö. Kirsch (34. jegyzetben) i. m. 70.

37. New Haven, Yale University Art Gallery, 1954.7.4 (Palladino [14. jegyzetben] i. m., 125–126). A magángyűjteményben található iniciálé ‘I’ betűben félalakos prófétát ábrázol (Sotheby's, June 20, 1995, lot 32). A müncheni mű egy ‘N’ iniciáléba komponált félalakos szent (Ulrike Bauer-Eberhardt: Die italienischen Miniaturen des 13.–16. Jahrhunderts. Staatliche Graphische Sammlung. München 1984, Kat. Nr. 42).

38. Párizs, Musée Marmottan. Vö. Giordana Mariani Canova: Il recupero di un complesso librario dimenticato: I corali Quattrocenteschi di S. Giorgio Maggiore a Venezia. Arte Veneta XXVII. 1973, 38–64, különösen 42, 48, fig. 58.

39. Inc. 477, [*]8 verso; Inc. 76, I. köt. pars 2, a2 recto; Inc. 76, II. köt. pars 3, a2 recto; Inc. 38, II. köt. [a]2 recto. A Speculum naturale címlapján (Inc. 462, a1 verso) ez a miniátor festette a jobb alsó sarokban a repülő madarat és talán fent középen a széncinegét is.

40. Vö. Tiziana Franco: Attorno a un corale di Capodistria e al Maestro di San Michele di Murano. Hortus Artium Medievalium IV. 1998, 161–168.