View More View Less
  • 1 Szépművészeti Múzeum, H-1146, Budapest, Dózsa György út 41.
Restricted access

Zusammenfassung

Vor einigen Jahren ist im ungarischen Kunsthandel ein bemerkenswertes Gemälde aufgetaucht, das die nach seiner Restaurierung zum Vorschein gekommene Signatur D. WERL F… trägt. Es zeigt die sitzende Madonna vor einem vergoldeten Hintergrund mit dem sitzenden Kind auf dem Schoß. Dieses bietet seiner Mutter eine Traube an, die es von einer in ihrer Hand gehaltenen Rebe abgerissen hat. Anhand der Signatur kann man das Bild mit dem bayerischen Hofmaler, Johann David Werl in Zusammenhang bringen, der am kurfürstlichen Hof um 1600 in München tätig war. Die Kunstgeschichte weiß sehr wenig über das Leben und Schaffen dieses Meisters, dessen Persönlichkeit in der früheren Literatur mit dem bekannten Münchener Kammermaler Hans Wörl oft fälschlich gleichgesetzt wurde. Von der Hand Johann David Werls ist bisher nur ein einziges signiertes Werk bekannt. Es ist das aus dem Kloster von Baumburg stammende Altarbild, das Maria in der Glorie, von den Vertretern des geistlichen und weltlichen Standes verehrt, darstellt. Das heute in der Universitätskapelle zu Dillingen a. d. Donau ausgestellte Gemälde ist ähnlicherweise bezeichnet: D. WERL. FECIT A. MDCVIII. Die Weinrebenmadonna aus Ungarn und die Gottesmutter des Dillingener Altares stehen in engen stilistischen Beziehungen zueinander. Beide Werke zeigen in der Komposition und im Motiv der thronenden Maria starke Einwirkungen Peter Candids, der am bayerischen Hof Werls Lehrmeister gewesen sein soll. Aus höfischen Inventaren erfahren wir, dass Werl vom Hof Maximilans I. für mehrere Bildnisse und für Ausbesserung einiger alten Porträts Bezahlung erhielt. Später bekam er weitere Aufträge auch vom Herzog Albrecht, der ihn zum Kammerdiener und Gartenmeister ernannte. Es sind insgesamt drei Bildnisse erhalten geblieben, die nach den höfischen Inventaren Werl zugeschrieben werden können. Alle drei folgen Vorbildern aus dem 16. Jahrhundert. Bei diesen Kopien drängt Johann David zu naturalistischer Ausarbeitung und strebt eine dreidimensionale Körperlichkeit an. Wie die Bildnisse, unsere Traubenmadonna ebenso beweist, dass sich Werls persönliche Art in der Buntheit des Kolorits, in der minutiösen Darstellung der Schmuckstücke und in der virtuosen Wiedergabe der Draperien offenbart. Dieses geringe malerische Werk kann man mit einer kleinen Federzeichnung im Louvre ergänzen, die mit den knienden Figuren des Papstes und des Kaisers wahrscheinlich als Entwurf für den Baumburger Altar gilt. Die Mangel der Kenntnisse über Werls malerische Tätigkeit erhöht die kunstgeschichtliche Bedeutung des Budapester Gemäldes, das das zweite bezeichnete, erhalten gebliebene Werk des Meisters zu sein scheint. Der vergoldete Hintergrund weist darauf hin, dass es mit dem Bild identisch sein dürfte, das im Verlassenschaftsinventar Werls aus dem Jahre 1622 erwähnt wird: “Mehr ein Maria bilt mit dem Khindl von einem guldin grundt.” Der Darstellungstyp des Madonnabildes aus Ungarn folgt der traditionellen Ikonographie der seit dem Mittelalter bekannten Weinrebenmadonnen, die vor allem im deutschsprachigen Raum zu finden waren, in Weinbaugebieten von Österreich und Tirol über süddeutsche bis in rheinische Weinlande. Auf dem Budapester Bild lässt sich die Traube symbolisch deuten: sie versinnbildlicht das am Kreuz vergossene Blut Christi, das Maria der Menschheit zur Erlösung weiterreicht. In der christlichen Symbolik wird Maria daneben zur jungfräulichen Rebe, die dem Stamm Jesse entstammt, und aus ihr entwächst die Edeltraube Christus, der dann später wie die in der Kelter gepresste Traube als göttlicher Keltertreter durch das Opfer seines Blutes den Wein der Gnade spendete. Bilder dieser Art gehören somit in den Bereich der eucharistischen Symbolik. Werls Madonna ist aber nicht nur Trägerin einer Idee und Verkörperung der Heilslehre, sondern eine Frau, die spielerisch, liebevoll und recht menschlich eine natürliche Situation darstellt.

  • 1. H. Braune: Der bayerische Kammermaler Hans Wörl. Beilage der Münchener Neuesten Nachrichten 1908, Nr. 28, 265. skk.

  • 2. G. K. Nagler: Neues Allgemeines Künstler-Lexicon. Bd. 21, München 1851, 298.

  • 3. W. Bayersdorfer: Das Verlassenschaftsinventar des Malers Johann David Wörl, 1622. Altbayerische Monatsschrift 9. 1909, 5052.

  • 4. U. Thieme–F. Becker: Lexikon der bildenden Künstler. Bd. 35, Leipzig 1942, 398–99. A két Werl azonosításának problematikájához lásd még H. Nasse: Der Augsburger Stadtmaler Matthias Kager (1575–1634). Zeitschrift des Historischen Vereins für Schwaben und Neuburg 46. 1926, 103105.

  • 5. Vö. O. Hartig: Aus den Aufzeichnungen des Münchener Glas- und Wappenmalers Siegmund Hebenstreit (Cod. Germ. 1952 der Bayerischen Staatsbibliothek). In: Kultur des Handwerks. Amtliche Zeitschrift der Ausstellung München 1927 “Das Bayerische Handwerk”, München 1927, 349. skk.

  • 6. 1607-ben fizetséget kap két nagy méretű, Altöttingbe szánt viaszgyertya aranyozásáért, 1607 és 1608 folyamán pedig több portré festéséért, valamint a herceg különböző összegeket fizet neki néhány régi képmás kijavításáért. Vö. Thieme–Becker (4. jegyzetben) i. m. 398.

  • 7. Uo. 398.

  • 8. 1615-ben Werl felügyelete mellett épült egy galambház és egy labdaház, 1616–17-ben egy halastó és 1617–18-ban pedig egy nyári lak.

  • 9. A számadáskönyvekben szereplő, számos hercegi képmás mellett megemlíthetjük még Christoph Starnberger portréját 1609-ből, egy Mária-képet 1610-ből, egy Pietàt, a hercegi rezidencia egyik termébe festett képeket 1612-ből, egy csendéletet ábrázoló táblaképet 1615-ből (“mit totem Federwild und Weintrauben”), a hercegnő házikápolnájában végzett munkákat 1616-ból, a laufzorni kastélykápolnába 1617-ben festett nagyméretű oltárképet, a salmdorfi templom számára festett oltárt (“gemalter Altar”), valamint számos kisebb dekorációs festői munkát. Thieme–Becker i. m. 398.

  • 10. Bayersdorfer (3. jegyzetben) i. m. 50.

  • 11. Katalog der Stadtgalerie zu Burghausen, München 1908, Nr. 71.

  • 12. Inv. Nr. 2671.

  • 13. Olaj, vászon, 227 × 143 cm.

  • 14. Ltsz.: E.20.28. Hoffmann E.: A Szépművészeti Múzeum néhány németalföldi és német rajzáról. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5. 1927–28, 123. skk.

  • 15. L. Demonts: Musée du Louvre. Inventaire général des dessins des écoles du Nord. Écoles allemnande et suisse II, Paris 1938, 130, No. 727. Az eredetileg ismeretlen rajzot először Hans Krumppernek tulajdonították, majd Karl Feuchtmayr attribúcióját elfogadva került a katalógusba Viviani művei közé.

  • 16. A rajzot kétségtelenül Viviani egy oltárképe ihlette, amelyet 1588–89-ben festett a müncheni St. Michaelskirche számára. Nyilvánvalóan ez a körülmény volt Feuchtmayr attribúciójának alapja.

  • 17. Olaj, fa, 97 × 72 cm, München, Schloß Nymphenburg, Inv. Nr.: B Ia 334.

  • 18. Olaj, fa, 94,5 × 71 cm, München, Schloß Nymphenburg, Inv. Nr.: B Ia 336.

  • 19. M. Bachtler–P. Diemer–J. Erichsen: Die Bestände von Maximilians Kammergalerie. Das Inventar von 1641/1642. In: H. Glaser (hg.): Quellen und Studien zur Kunstpolitik der Wittelsbacher vom 16. bis zum 18. Jahrhundert. München 1980, 241. A két festménnyel kapcsolatos információkért, valamint a fotókért Monika Fahnnak, a Wittelsbacher Ausgleichsfonds gyűjteményi kurátorának tartozom köszönettel.

  • 20. Vö. J. Erichsen: Die Wittelsbacher-Bildnisse der Kammergalerie Maximilians I. In: Glaser (hg.) i. m. (19. j.) 183, 41. tábla, 102–103. kép.

  • 21. Olaj, fa, 97 × 71,8 cm. Inv. Nr.: 2442.

  • 22. Olaj, fa, 97,5 × 71,5 cm. Inv. Nr. 2471. Vö. Thieme–Becker (4. jegyzetben) i. m. 398; Erichsen (20. jegyzetben) i. m. 179. skk., 100. kép.

  • 23. Polgár Galéria 36. Aukció, 2001, 75. tétel; Nagyházi Galéria 74. Aukció, 2001, 38. tétel.

  • 24. Bayersdorfer (3. jegyzetben) i. m. 52. A leltár még egy hasonló témájú képet említ, amely a festő hálószobájában volt, erről azonban csupán annyit tudunk, hogy Máriát ábrázolta a gyermek Jézussal (“Maria bilt mit dem Khindl”).

  • 25. Boston, Museum of Fine Arts, Inv. Nr. 1980.72, olaj, vászon, 226 × 259,1 cm. Vö. B. Volk-Knüttel: Candid nach Schwarz. Münchner Jahrbuch der bildenden Kunst 39. 1988, 129, Nr. 23.

  • 26. Sevillai Isidorus († 636) pl. a Számok Könyvéhez fűzött magyarázatában az Ígéret Földjének szőlőjét Krisztushoz hasonlította, és Máriával azonosította a tőkét, amelyen ez a szőlő termett: “Botrus iste pendens ex ligno utique Christus ex ligno crucis, promissus gentibus salutaris de terra genitricis Mariae, secundum carnem terrenae stirpis visceribus effusus.” In Numeros 15, Migne PL 83, 346 C. Vö. O. Nussbaum: Die große Traube Christus. Jahrbuch für Antike und Christentum 6. 1963, 136143.

  • 27. A kép a következő feliratot viseli: “Vecte crucis lignum, botro Christi lege signum” (“A botban, amelyen a szőlő függ, Krisztus keresztfáját lássátok.”). Vö. G. Biedermann–W. v. d. Kallen: Romanik in Österreich. Würzburg–Graz 1990, 4849.

  • 28. B. Knipping: De iconographie van de Contra-Reformatie in de Nederlanden. Vol. I. Hilversum 1939, 241; J. J. M. Timmers: Symboliek en iconographie der christelijke kunst, Roermond–Maaseik 1947, 779, nrs. 613614.

  • 29. A szőlőmunkások parabolájában (Mt. 20, 1–16), valamint a gonosz szőlőművesekről szóló példabeszédben (Mt. 21, 33–39.).

  • 30. Jn 15, 15.

  • 31. Szent Bonaventura († 1275) példának okáért a Jelenések könyve (22, 2) alapján a keresztet az élet fájának (lignum vitae) nevezte, és a szőlőtőkével azonosította Vitis mystica című írásában. A szőlőmetafora teológiai forrásait részletesen tárgyalja A. Thomas: Die Darstellung Christi in der Kelter. In: Forschungen zur Volkskunde. Heft 20/21, Düsseldorf 1936, 17680.

  • 32. Az ábrázolási típus egyik legkorábbi példája a római San Clemente 12–13. századi apszismozaikja, amely nyilvánvalóan korábbi előképet követ. A szőlőtő–keresztfa motívum néhány további példáját lásd A. Weckwerth: Einiges zu der Darstellung des “Reben-Christus”. Raggi 8. 1968, 1724.

  • 33. “Ego sum vitis, vos palmites, qui manet in me et ego in eo, hic fert fructum multum.” (Jn 15, 5), valamint a Megváltó glóriájában “Ego sum vitis vera” (Jn 15, 1). Vö. A. Weckwerth: Der in der weinumrankten Kelter Gekreuzigte. In: Festschrift für Alois Thomas. Archäologische, kirchen- und kunsthistorische Beiträge. Trier 1967, 469–473, Abb. 110.

  • 34. M. Lehrs: Geschichte und kritischer Katalog des deutschen, niederländischen und französischen Kupferstichs im XV. Jahrhundert. Bd. 3. Wien 1908, 276, Nr. 86.

  • 35. Izajás próféta könyvében (63, 1–6.) Izrael bosszúálló istene az elnyomó népeket haragjának szőlőprésében sújtja, a Jelenések könyvében (19, 15) pedig “Vasvesszővel kormányozza majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját.”.

  • 36. A vőlegény pedig e szavakkal írja le menyasszonyát: “Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörűségem! Akár a pálmafa, olyan a termeted, a melleid meg, mint a szőlőfürtök.” (Én 7, 7–8.).

  • 37. Homilia II in Dormitionem B. V. Mariae, Migne PG 96, 744C, illetve 729B. Mária mennybevételének ünnepén a keleti ortodox egyház szokása szerint az első érett szőlőfürtöt a Szűzanyának ajánlották fel. Bizáncban ilyenkor a császár ünnepélyes külsőségek között kivonult Blachernai szőlőskertjébe, és arany ollójával levágta az első érett fürtöt, amelyet aztán a pátriárkák Mária oltárán helyeztek el, és később kiosztottak a hívők között. Vö. A. Thomas: Die Weinrebenmadonna. Römische Quartalschrift 40. 1932, 202203.

  • 38. “Du best die wijngaert, die druve dijn kint.” J. v. Maerlant: Strophische gedichten, szerk. J. Verdam & P. Leendertz Jr., Leiden 1918, 95.

  • 39. A Speculum szerzője pl. így fogalmaz: “De utero filiae suae vitis pulcherrima crescebat”, majd más helyütt hozzáteszi: “Vitis, id est Christus, de terra, id est de Maria excrescebat.” Speculum Humanae Salvationis. Kritische Ausgabe, hg. von J. Lutz–P. Perdrizet, Bd. 1. Leipzig 1907, 8. és 18. A Mária-szőlőtő metafora teológiai forrásait részletesen és kronológiai sorrendben tárgyalja Thomas (37. jegyzetben) i. m. 201–208; valamint Uő: Maria die Weinrebe. Kurtrierisches Jahrbuch 10. 1970, 30–42. Vö. E. Kirschbaum (hg.): Lexikon der christlichen Ikonographie Bd. 4. Rom–Freiburg–Basel–Wien 1972, 484496.

  • 40. “Lof, vruchtbaren wyngaerd ghenomineerd/ Want de hoogste druve Christus uut u descendeerd.” S. A. P. J. H. Iansen: Verkeningen in Matthijs Casteleins Const van Rhetoriken, Assen (Diss.) 1971, 596–597. Vö. E. de Jongh: Grape symbolism in paintings of the 16th and 17th centuries. Simiolus 7. 1974, 184–185. A szőlőszimbolikát feldolgozó misztériumjátékokhoz lásd W. M. H. Hummelen: Repeertorium van het rederijkersdrama 1500–ca. 1620. Assen 1968, 40, 156, 344–345, 385.

  • 41. S. Kemperdick : Martin Schongauer. Eine Monographie. Studien zur internationalen Architektur–und Kunstgeschichte 32. Petersberg 2004, 177, 59. kép; U. Heinrichs: Martin Schongauer – Maler und Kupferstecher. Kunst und Wissenschaft unter dem Primat des Sehens. München–Berlin 2007, 323–326, 38. kép.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • 42. J. M. P. Andrade–M. d. M. B. Guerrero: Old Masters. Thyssen-Bornemisza Museum, Madrid 1992, 296–297, No. 114; Cranach. Kiállítási katalógus, Städel Museum Frankfurt a. M. 2007. nov. 23–2008. febr. 17., Royal Academy of Arts London 2008. márc. 8–jún. 8., Frankfurt a. M.–Berlin 2008, 56, 10. kép.

  • 43. M. J. Friedländer: Early Netherlandish Painting. Vol. 6, part 2. Leiden–Brussels 1971, 161, 172, 214, 215. kép (Gerard David); Uo. vol. 7, 23–24, 66–67, 69. kép (Quinten Metsys); Uo. vol. 8, Leiden–Brussels 1972, 32, 36, 36b. kép (Jan Gossaert); Uo. vol. 9, part 1, Leiden–Brussels 1972, 45, 57, 64b, 65, 67. kép (Joos van Cleve); Uo. vol. 10, Leiden–Brussels 1973, 114, 127. kép (Lucas van Leyden).

  • 44. Ebben az összefüggésben idézhető Piero di Cosimónak stockholmi múzeumba került táblaképe, valamint Botticellitől a bostoni Isabella Stewart Gardner Museumban őrzött Madonna a gyermekkel és egy angyallal című munkája. Vö. R. G. Kecks: Madonna und Kind. Das häusliche Andachtsbild in Florenz des 15. Jahrhunderts. Frankfurter Forschungen zur Kunst Bd. 15. Berlin 1988, 64–65, 129, 134. kép.

  • 45. A Szőlős Madonna-ábrázolások legfontosabb németországi példáit lásd Thomas (37. jegyzetben) i. m. 209–217; i. m. (39. jegyzetben) 43–55. Vö. R. Bäumer–L. Scheffczyk (Hg.): Marienlexikon Bd. 6. St. Ottilien 1994, 701–702. Az ábrázolások liturgiához kapcsolódó szerepéről lásd E. Donckel: Die Weinrebenmadonna in Liturgie und Kunst. In: Schwebsinger Moselpublikationen 3, Luxembourg 1955, 1315.

  • 46. Cranach (42. jegyzetben) i. kat. 246–247, No. 63.

 

Author instructions are available in PDF format.
Click here to download.

 

Senior editors

Editor(s)-in-Chief: Árpád MIKÓ

Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Művészettörténeti Intézet
P.O. address: Budapest, 1250, 31, Hungary

 

Chair of the Editorial Board: Anna JÁVOR

Magyar Nemzeti Galéria
Budapest, 1250, 31, Hungary

 

Editorial Board

  • Géza GALAVICS (Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Művészettörténeti Intézet)
  • Erika KISS (Magyar Nemzeti Múzeum)
  • András KOVÁCS (Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár)
  • Ildikó NAGY (Budapest)
  • Enikő RÓKA (Budapesti Történeti Múzeum)

Művészettörténeti Értesítő
Hungarian Nationale Gallery
P.O. Box 31
HU–1250 Budapest, Hungary
Phone: (36 1) 375 8858 ---- Fax: (36 1) 375 8898
E-mail: javor.anna@mng.hu

2020  
CrossRef Documents 18
WoS Cites 3
Wos H-index 2

2018  
Scimago
H-index
3
Scimago
Journal Rank
0,100
Scimago
Quartile Score
History Q4
Visual Arts and Performing Arts Q4
Scopus
Cite Score
2/50=0
Scopus
Cite Score Rank
History 1111/1259 (Q4)
Visual Arts and Performing Arts 389/502 (Q4)
Scopus
SNIP
0,000
Scopus
Cites
2
Scopus
Documents
11

 

Művészettörténeti Értesítő
Publication Model Print Only
Submission Fee none
Article Processing Charge none
Printed Color Illustrations 40 EUR (or 10 000 HUF) + VAT / piece
Subscription fee 2022 Print subsscription: 150 EUR / 208 USD
Subscription Information Online subscribers are entitled access to all back issues published by Akadémiai Kiadó for each title for the duration of the subscription, as well as Online First content for the subscribed content.
Purchase per Title Individual articles are sold on the displayed price.

Művészettörténeti Értesítő
Language Hungarian
Size A4
Year of
Foundation
1952
Volumes
per Year
1
Issues
per Year
2
Founder Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat
Founder's
Address
H-1088 Budapest, Hungary, Múzeum krt. 14.
Publisher Akadémiai Kiadó
Publisher's
Address
H-1117 Budapest, Hungary 1516 Budapest, PO Box 245.
Responsible
Publisher
Chief Executive Officer, Akadémiai Kiadó
ISSN 0027-5247 (Print)
ISSN 1588-2802 (Online)