View More View Less
  • 1 Budapest
Restricted access

The author presents some findings of the first inventorization of the painting collection in the episcopal palace in Pécs carried out in 2012: out of the inventoried 238 paintings, she publishes 134 in catalogue form until the end of the 19th century. These are the works of the collection that have adequate artistic quality, art historical significance or historical implications (awaiting further research as well). A great part of the collection has so far been unpublished, lacking name of painter, date of making, and often even accurate definition of the theme. The present publication arranging the items into historical and thematic units wishes to stop this gap, with the provenance of the pictures also given or suggested where there are sufficient clues for research. A considerable portion of works in the Pécs palace do not belong to the 18th, early 19th century furnishings of a bishop’s residence (Pécs, Mecseknádasd, Mohács). There are very many paintings removed from ecclesiastical function; they derive from the 19th century equipment of the church prior to the 1882 reconstruction, from the old chapel of the bishop’s palace, from the seminary chapel, and the monasteries of Franciscans, Sisters of Mercy or the nuns of Notre Dame. Several works were bequests or deposits from secular loci after World War II. A few were purchased from the art trade in the late 19th-early 20th century, first of all to decorate the palace. In addition to the inventorization of the stock and the dates of individual works, these conclusions could be inferred from three inventories of the equipment of the episcopal palace taken in 1777 and 1778 (after bishop György Klimó’s death) and in 1838 (after bishop Ignác Szepesy’s death), also used for the processing of the stock. In general it can be concluded that when issuing a commission, the choice was evidently the artists’ circle of the Viennese court from the baroque period and later of the Academy, and the acquisitions from the art trade later were also mostly of Viennese origin.

The catalogue is divided as follows: I. Portraits of ecclesiastic persons; II. Acquisitions and commissioned works of bishop György Klimó; III. Acquisitions and commissioned works of bishop Pál László Esterházy; IV. Commissioned works of bishop János Scitovszky and works from the 19th century equipment of the cathedral; V. Acquisitions and commissioned works of bishop Nándor Dulánszky; VI. Works that came into the episcopal palace after World War II; VII. Works of unknown provenance; VIII. Copies of pictures with miraculous powers; IX. Variants of copies from the 18th century and artistic replicas from the 19th century.

  • 1

    A leltározásra személy szerint dr.Udvardy György megyéspüspök úr megbízásából került sor. A felmérést és leltárba vételt műfajok és tárgytípusok szerint megosztva Balla Gabriella (üveg-, porcelán-, kerámiatárgyak), Buzási Enikő (festmények a Fes-001–149, valamint Fes-201–238 leltári számokon), Farbaky Péter (festmények a Fes-150–200 leltári számokon, valamint építészeti metszetek), Kiss Erika (ötvösség), Pallos Lajos (numizmatika, érdemrendek), Rostás Péter (bútorművesség), Semsey Réka (miseruhák, textilművesség), Serfőző Szabolcs (grafika), Szerdahelyi Márk (szobrászat) végezték.Köszönöm Farbaky Péternek, hogy akkori felmérése anyagából többet közlésre átengedett nekem. Továbbá ehelyütt szeretnék őszinte köszönetet mondani Damásdi Zoltánnak, a Pécsi Egyházmegyei Levéltár vezetőjének, aki a gondjaira bízott képzőművészeti és iparművészeti anyag teljes körű felmérésében tájékozott és segítőkész módon mindvégig a rendelkezésünkre állt, és a gördülékeny munkát lehetővé tette. A felmérés eredményessége nagyrészt neki köszönhető.

  • 2

    A kiállítás egy uniós finanszírozású turisztikai projekt keretei között valósult meg, ami tematikus sort alkotva mutatja be Pécs kulturális nevezetességeit. Az elképzelést egy történeti – várostörténeti – egyháztörténeti – művészettörténeti áttekintést nyújtó vezető kíséri, amelyben a püspöki gyűjtemény tárgyai műfaji/tematikus egységekben, jórészt először kerültek közlésre, l.: A pécsi püspökség évezredes öröksége 2015.

  • 3

    Az 1970-es évek második felétől az Egyházi Gyűjtemények Szakfelügyelete keretében az Országos Katolikus Gyűjteményi Központtal együttműködve végzett leltározásról, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum szakembereinek abban való részvételéről l. a felmérésben részt vevő R.Gál Éva publikációit a kutatás egyes eredményeinek ismertetésével: Adatok a pécsi székesegyházi kincstár ötvöstárgyainak történetéhez (Tanulmányok Pécs Történetéből 2–3. Pécs 1996, 245–254); A pécsi bazilika ötvösremekei (Pécsi Szemle II. 1999, 2., 2–10); Ötvösök Pécsett (Uo. III. 2000, 1., 27–39.).

  • 4

    A 2010-es évek elején csupán egy, a palota helyiségei szerinti tárgyregisztrálás történt, ami a téma megadásán túl a képek esetében a szignatúrák feltüntetésére szorítkozott.

  • 5

    A festészeti anyag felmérésének, leltárba vételének és fotókon történő dokumentálásának ideje: 2012. október 10–12, október 24–26, 2013.március 6–7.

  • 6

    Karl Wagner (Bécs 1856–1921 uo.): Falusi út szénásszekérrel (ltsz. Fes-021, olaj, fa, 31×52,5 cm), valamint uő: Falusi udvar szénásszekérrel (ltsz. Fes-022, olaj, fa, 31×53 cm), mindkettő vsz. 1890-es évek; Moko jelzéssel: Erdőrészlet (ltsz. Fe-066, olaj, vászon, 120,5×151 cm); Schmecken jelzéssel: Erdei jelenet alakkal (ltsz. Fes-131, olaj, vászon, 57,5×78 cm).

  • 7

    Továbbá az itt közölt jegyzékben nem szereplő: Német festő, másolat a 19. század második feléből: Immaculata (ltsz. Fes-046, olaj, vászon, 192×110,5 cm); Osztrák festő, 19. század második fele: Immaculata (ltsz. Fes-058, olaj, vászon, 182×93,5 cm).

  • 8

    Entz 1940, 10–11.A püspök halála után felvett leltárak: 1777. szeptember 1., valamint 1778. június 5. L. a 28. jegyzetben.

  • 9

    L. Consignatio 1838. Köszönöm Damásdi Zoltánnak, a Pécsi Egyházmegyei Levéltár vezetőjének a forrás használatában nyújtott segítségét.

  • 10

    A püspöki gyűjtemény szerzeményezésének 18–19. századi története néhány példán bemutatva elhangzott az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottsága „Magyarország és a külvilág: fejezetek a műgyűjtés történetéből” címmel a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rendezett tudományos ülésszakán (2015.november 19.).Az ülésszak anyaga megjelenés alatt az Ars Hungarica 2016. évfolyamában. E tanulmány egyes képeinek fotóját lásd ott.

  • 11

    Gerecze 1906, 141; Fotóját közli: Borsy 2001; PécsLex 2. 2010, 162; A pécsi püspökség évezredes öröksége 2015, 36.

  • 12

    L. 28. jegyzet.

  • 13

    Fotóját Thurn Antal Casimir pécsi püspök portréjaként közli: Borsy 2001; PécsLex 2. 2010, 303.

  • 14

    Fotóját közli: Borsy 2001; PécsLex 1. 2010, 133; A pécsi püspökség évezredes öröksége 2015, 38.

  • 15

    Életrajzát l. http://lexikon.katolikus.hu. Itt jegyzem meg, hogy az egyházi személyek életrajzában általában a Katolikus Lexikon szócikkeire támaszkodtam, erre az egyes tételeknél külön nem hivatkozom.

  • 16

    L. 28. jegyzet.

  • 17

    Fotóját közli festőnév nélkül: Borsy 2001; PécsLex 1.2010, 102.A pécsi püspökség évezredes öröksége 2015, 38. Senser működésére, adataira a portré meghatározásával: Repanić-Braun 2008, 323.és 4.kép, valamint PécsLex 2.2010, 201.

  • 18

    L. 28. jegyzet.

  • 19

    Fotóját közli Nesselrode Ferenc pécsi püspök portréjaként: Borsy 2001; PécsLex 2. 2010, 35. A pécsi püspökség évezredes öröksége 2015, 38.

  • 20

    Lipp 2012, 138–139, valamint 212, 213, 215.kép, mindhárom festmény az Egri Főegyházmegye tulajdonában. A Lipp Mónika munkájában közöltek szerint véve sorra: Lippnél a 212. kép: Huetter műveként, ülő térdkép Erdődy-címeres rokokó faragott keretben, korábban az irgalmas rend házfőnökének lakosztályában, l. Huetterként Szmrecsányi 1937, 49 és 10. kép; Lipp 2012, 138–139, közlése szerint az irgalmasok templomából került elő 1961-ben (138×105 cm).Lippnél a 213.kép: Huetterként, l.Voit, Heves m. II. 386, 393, megemlíti a kép háttérbeli látképét a rendházzal és a minarettel, de az irodalomban tévesen a Szmrecsányinál közölt festményre (10.kép) hivatkozva azonosítja; Lipp 2012, 139, az irgalmasok templomából, eredetileg (1938) az irgalmas rendház emeleti dísztermében. Lippnél a 215. kép: Huetter műveként, l.Voit Heves m. I. 123, 110. kép, a lelőhely megjelölése nélkül; Löffler 2007, 40, a Líceum kápolnájából előkerült kép (86×112,5 cm), mint ismeretlen festő munkája; Lipp 2012, 139.Huetterről az irgalmasoknak festett legkorábbi munkái kapcsán legújabban: Lipp 2013.

  • 21

    A forrást közli: Szmrecsányi 1937, 244.

  • 22

    A rend pécsi letelepedéséről röviden: Haas 1852, 122; Szrapkó 1934, 10–11; Ács-Sánta 1998, 332–333; Schmidt–Süle 2007, 33–34.

  • 23

    Ács-Sánta 1998, 333; Schmidt–Süle 2007, 40: ír az 1796.augusztus 31-én körmenet keretében tartott ünnepélyes beköltözésről, a szerzetesek kíséretében érkezett 12 ápolt beteg azonnali kórházi elhelyezéséről, de a rendtagok származásáról, anyaházáról nem.A letelepedés feltételeit a bécsi tartományi főnök határozta meg, az ő megbízásából a pozsonyi perjel választotta ki a pécsi rendháznak és templomnak alkalmas épületet, ami korábban a kapucinusoké volt.Schmidt–Süle 2007, 34.

  • 24

    Zichy Ferenc portréit áttekinti az addig közöltek kiegészítésével: Székely 1997, 73–74, 145–147. jegyzetek.

  • 25

    Győr, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, ltsz.K.55.190.1., 94×78 cm.A megfestés évét Zichy nevével együtt megadó egykorú felirat a kép hátoldalán található.Szövegének ismeretét Székely Zoltánnak köszönöm. A kép, valamint a gyűjteménybeli többi Zichy-portré (l. előző jegyzet) fotójának ismeretéért N. Mészáros Júliának tartozom köszönettel.

  • 26

    Szekszárd, Wosinszky Mór Megyei Múzeum Képzőművészeti Gyűjtemény: Michael Millitz: Ismeretlen arisztokrata hölgy portréja fehér brokátmintás ruhában, vörös hermelines palástban. Olaj, vászon, 78,5×63,5 cm, ltsz. 56.51.K, jelezve hátul a vászonon: „M. Millitz pingebat 1759”. Kiállítva a Simontornyai Vármúzeum Tolna megyei ősgalériák c. kiállításán. A kép adatait Lovas Csillának, a gyűjtemény muzeológusának köszönöm. Millitz működési adataira többek közt l.: Th–B 24. 1930, 558−559, 569−570; Garas 1955, 237; Barok 1998, 71, 72, 482–483.

  • 27

    A sorozat Klimó püspökről festett darabját Hartelmayer krétarajzával és a festő műveként való meghatározásával közli: Serfőző 2015, 119.

  • 28

    A pécsi püspöki palotába 2015 elején a Hittudományi Főiskoláról átkerült sorozat első közlése leltári előfordulások alapján: Petrovich 1974, 317.A hat egész alakos portréból álló sorozatot a püspöki palota 1777.szeptember 1-jén, valamint 1778. június 5-én készült összeírásai tartalmazzák: Budapest, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, UetC 190/41 (d), 360; UetC 190/41 (e), 420. Hivatali idő szerint a következő püspökök portréit foglalja magában: Radonay Mátyás, Nesselrode Ferenc (a mellképi részlet fotója közölve: Sudár 2010, 51, 47.kép) Thurn Antal Casimir, Alvarez Cienfuegos, Berényi Zsigmond (fotója közölve: Sudár 2010, 54, 50.kép), Klimó György.

  • 29

    Wien, Akademie der Bildenden Künste, Archiv, Sign.1/b, „Aufnahms-Protokoll für die academischen Schüler vom Jänner 1738 bis Juli 1765”, fol.173v.L.Buzási 2016, megjelenés alatt.

  • 30

    Anton Hartelmayerhez: Garas 1955, 222; Boros 1985, 52. Klimó félalakos portréjának fotóját közli: Borsy 2001; PécsLex 1. 2010, 404; A pécsi püspökség évezredes öröksége 2015, 40.

  • 31

    Th–B 17. 1924, 43–44; AKL 73. 2012, 86–88 (mint Karl Anton Hickel).Hickelhez: Thomasberger 1992/93, különösen: 43. kép, C. Winck festő portréja, 1780 k. München, Bayerische Staatsgemäldesammlungen.

  • 32

    A püspöki levéltár egykori berendezésébe tartozó képek annak alapján ismerhetők fel, hogy keretükön (többnyire elöl) négyszögletes, nyomtatott számmal ellátott vignetta található.Damásdi Zoltán püspök levéltáros szíves tájékoztatása.

  • 33

    Elias Mögel működésére: Garas 1955, 215 (mint Eble, Egele), Csatkai 1963, 20, 24–27 (mint Mögel. Életrajza és működése a Hormayr által 1817-ben közölt Korabinsky-gyűjtés alapján); Mojzer 1982, 263–266 (mint Mögel); Petrová-Pleskotová 1998; AKL 32. 2002, 299 (mint Egele, pontatlan adatokkal); Jávor 2010 (részletes irodalommal).

  • 34

    Consignatio 1838 „2145.VI.Pius Pápának képe aranyozott rámáb(an) Nr. 1.”; Entz 1940, 11.

  • 35

    Ignaz Parhamer életrajzához: Allgemeine Deutsche Biographie (1887), http://www.deutsche-biographie.de/pnd129242810.html.

  • 36

    Fotóját közli: Borsy 2001; PécsLex 1. 2010, 213; A pécsi püspökség évezredes öröksége 2015, 40.Dorffmaister működésének monografikus feldolgozását a korábbi irodalommal l. Kat. Dorffmaister 1997; újabban: MAMŰL 2 (2004) 238–242. Életrajzának pontosítására anyakönyvi források alapján l. Jávor Anna: Anyakönyvi adatok „Pozsonyi Dorfmeister Istvány” (Stephan Anton Dorffmaister, Pozsony 1741 – Sopron 1797) származásához és pályakezdéséhez – a jelen kötetben.

  • 37

    Fotóját közli: Borsy 2001; PécsLex 1. 2010, 394; A pécsi püspökség évezredes öröksége 2015, 40.

  • 38

    Consignatio 1838 „2149.Király Püspök Képe keményfa arany rámában Nr.1.”

  • 39

    Fotóját közli: PécsLex 2. 2010, 262.

  • 40

    Fotóját közli: Borsy 2001; Font–Vargha 2003, 286; A pécsi püspökség évezredes öröksége 2015, 42.Boross Nepomuk Jánoshoz l.Szendrei–Szentiványi 1915, 230, korábbi irodalommal; újabban Kat. Művészet Magyarországon 1981, 331; PécsLex 1. 2010, 117.

  • 41

    Fotóját közli: Várady 1896, 671; Szentkirályi 1908, 52; Borsy 2001; l. továbbá Mendöl 2004, 332; A pécsi püspökség évezredes öröksége 2015, 42; Virág 2015, 151, valamint 121.kép.

  • 42

    A képet Mauks Zoltán és M.Dittrich Csilla restaurálta 2014-ben.

  • 43

    Dorotheum, Salzburg 2011.szeptember 24., 130.kikiáltási szám.

  • 44

    Karl von Blaas működéséhez l. Kunst des 19. Jahrhunderts 1992, 96–113; AKL 11. 1995, 298−299.

  • 45

    Fotóját közli: Borsy 2001; A pécsi püspökség évezredes öröksége 2015, 42. Kegyes Józsefhez: MűvLex 2. 1966, 584.

  • 46

    Fotóját közli: Borsy 2001; PécsLex 1. 2010, 424; A pécsi püspökség évezredes öröksége 2015, 44.

  • 47

    Holló Zsigmondhoz: MűvLex 2. 1966, 412. A kép fotóját közli: PécsLex 1. 2010, 181.

  • 48

    Ltsz.: 1979.7.1.F, olaj, vászon, 98×71,5 cm.Mellképi részlete közölve a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár honlapján, Klobusiczky érsek életrajza mellett. A kalocsai kép adatait Lakatos Adélnak köszönöm.Boross Klobusiczkynek készült egyéb munkáira l.Szendrei–Szentiványi 1915, 230.

  • 49

    L.Font–Vargha 2003, benne tanulmányok Koller Józsefről: Tímár György, Boros László, Móró Mária Anna, Szelestei N. László, Boda Miklós. A kép fotóját l. a tanulmánykötet címlapelőzékeként.

  • 50

    Első közlése: Buzási 2015, 72–73.

  • 51

    Szőnyi Székesegyház 1929, 489; Boros 1985, 39, 43.A sorozatba egykor beletartoztak: Jézus születése, Jézus az Olajfák hegyén, Pietà, Fájdalmas Mária; ma is megvannak: Kálvária, Keresztlevétel, Bűnbánó Magdolna, Szent Péter.

  • 52

    Boros 1985, 39; Szántó 2004, 75.

  • 53

    Wien, Akademie der Bildenden Künst, Archiv, Sign. 1/c, „Namen-Register aller derjenigen, welche von 1 Januarÿ 1754, die K: K: Academie der Mahler – Bildhauer und Baukunst zu frequentieren, eingeschriben worden”, p.53, illetve 54.L.Buzási 2016, megjelenés alatt.

  • 54

    Szerzetesi nevén tartja őt számon Garas Klára korszak-monográfiája is: Garas 1955, 213, legfontosabb magyarországi munkái, a szigetvári oltárképek kapcsán.Továbbá Pater Donat(us)-ként: Szendrei−Szentiványi 384; AKL 28.2001, 489.

  • 55

    Lyon, Musée des Beaux-Arts.

  • 56

    Mezzotinto.Egy példánya: London, British Museum. Jouvenet Keresztlevétel című képe a Louvre-ban van.A keresztlevétel ábrázolását a pécsi székesegyház sekrestyéjében Szőnyi (Szőnyi Székesegyház 1929, 489.) Rubens utáni másolatnak mondja.

  • 57

    Zacharias Schreitter működésére l. Th–B 30.1936, 285; Kat. Főúri ősgalériák 1988, 116.

  • 58

    A képet Juhász István, a keretet Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 59

    A pécsi püspöki palota 1777. szeptember 1-jén, valamint 1778. június 5-én készült összeírásaiban: Budapest, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, UetC 190/41 (d), 360; UetC 190/41 (e), 420.

  • 60

    A képet Juhász István, a keretet Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 61

    A képet Juhász István, a keretet Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 62

    A képet Juhász István, a keretet Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 63

    Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 2239.

  • 64

    A képet Juhász István, a keretet Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 65

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 66

    Boros 1974, 279.

  • 67

    Boros 1997, 209.

  • 68

    Szignálva.L.Kat.Dorffmaister 1997, 244–245, 3.sz.

  • 69

    A himesházai Dorffmaister-oltárképre l.Boros 1974, 278, 10. kép; Boros 1997, 209.

  • 70

    Consignatio 1838 „2228.Almási Generális s Grófnénak és Spléni G.képei Nr.3.”

  • 71

    L.Almássy 1903, 47–48. Az előző jegyzetben idézett forrásban szereplő Splényi gróf Splényi Teréziának, Almásy Ignác József feleségének lehet a rokona.Itt köszönöm meg Szikszay Bélának a huszártábornoki uniformis azonosításában nyújtott segítségét.

  • 72

    Consignatio 1838 „513.Imago maior picta cum listra inaurata: Servum Abrahami cum Rebecca; similis S. Hyeronimum; porro Judicium Salamonis et lapsum eius repræsentantes, ao ex Residentia Nádasdiensi huc translatae.”

  • 73

    L. a püspöki palota 1777. szeptember 1-jén, valamint 1778. június 5-én készült összeírásaira a 28. jegyzetben írottakat.

  • 74

    A képet Mauks Zoltán és M.Dittrich Csilla restaurálta 2014-ben.

  • 75

    A képet Mauks Zoltán és M.Dittrich Csilla restaurálta 2014-ben.

  • 76

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 77

    Dorffmaister elpusztult falképeinek témáját Szőnyi Ottó ismerteti: Szőnyi 1916, 46.Eszerint az oldalfalak egyik jelenete Mózes pászkavacsoráját ábrázolta, a másik a mannagyűjtő zsidók között mutatta őt. Utóbbi ábrázolás szignált volt és 1786-ra datált.

  • 78

    Kat.Dorffmaister 1997, 266, 31.sz.

  • 79

    Kat.Dorffmaister 1997, 180, 252, 12.sz.(Phaeton bukása, a ligvándi kastély mennyezetképének vázlata, 1773, Sopron, Városi Múzeum); uo. 182, 264, 27. sz. (Schilson királyi biztos apoteózisa, a soproni régi városháza tanácstermében egykor volt mennyezetkép vázlata, 1782 Sopron, Városi Múzeum); uo. 90, 274–275, 41. sz. (I. András visszaállítja a kereszténységet, a kiskomáromi plébániatemplom mennyezetképének vázlata, 1793, Sopron, Városi Múzeum. L. erről még: Kat. Történelem–kép 2000, 398, VI-32.).

  • 80

    A képet Pfeiffer Tibor restaurálta 1980 körül, a keretét Magyari Ferenc 2014-ben.

  • 81

    Kat.Dorffmaister 1997, 20, 52, 227, valamint 266, 31.sz.

  • 82

    Enderhez l.Th–B 10. 1914, 515−516; Szendrei−Szentiványi 1915, 435; MűvLex 1. 1965, 623; AKL 33. 2002, 531−533; Gonda 2001 (részletes irodalommal).A kép közölve: Buzási 2015, 76–77.

  • 83

    Szőnyi 1912, 152–153, 159.

  • 84

    Gonda 2001, 24/95. j.

  • 85

    Alapvetően Szőnyi 1912, a levelek nagy részének közlésével, továbbá Szőnyi 1916, 31–35; de említi többek közt Szőnyi Székesegyház 1929, 491; Boros 1982, 327.További megrendelések a székesegyház újonnan kialakított oltáraira: Zichy Mihály (Nepomuki Szent János, oltárkép), Leopold Kupelwieser (Gonzaga Szent Alajos, az előbbi oltár predellaképe), Zichy Mihály (Szent Anna, oltárkép), Peter Geiger (Szent József, predellakép), Johan Nepomuk Ender (Szent Borbála, oltárkép), Boross Nepomuk János (Ecce Homo, predellakép).

  • 86

    Th–B 22. 1928, 121–123; Kunst des 19. Jahrhunderts 1993, 276–277; AKL 82. 2014, 297–298. A kép közölve: Szőnyi 1916, 33; Csatkai 1967, 79, ill. 121; Feuchtmüller 1970, 274; Buzási 2015, 78–79.

  • 87

    Feuchtmüller 1970, 274.

  • 88

    Haas 1852, 102; Szőnyi 1916, 33; Szőnyi Székesegyház 1929, 491; Csatkai 1967, 79, ill. 121; Boros 1982, 327.A Kupelwieser-monográfia mint nem szignált, nem datált művet, 1853 körüli dátummal közli, a pécsi püspöki palotát említve őrzési helyként: Feuchtmüller 1970, 283.

  • 89

    A képet Mauks Zoltán és M.Dittrich Csilla restaurálta 2014-ben.

  • 90

    Szőnyi 1916, 50.

  • 91

    Olaj, vászon, 61×32 cm. Jelezve jobbra lent: „Boross”. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz.: 52.44. L.: Kat. Művészet Magyarországon 1981, 216. sz., 93. képtábla.A katalógustételben a Borossra vonatkozó korábbi irodalommal.

  • 92

    Szőnyi 1912, 149 (feltehetően a kis változatot említi a püspöki palotában), valamint 157.

  • 93

    Szőnyi 1916, 42.Genthon 1959, 106; Boros 1982, 331.

  • 94

    Szőnyi 1916, 41.

  • 95

    Várady 1896, 438.

  • 96

    A kiadványt említi Szőnyi 1916, 42; Boros 1982, 352/121. j.; Négy metszetét közli Sziládfy 2008, 550–551.

  • 97

    Th–B 2. 1908, 221; AKL 5. 1992, 563; Fuchs 1972, K22.

  • 98

    Vö. Kunst des 19. Jahrhunderts 1993, 56–61.

  • 99

    A három festmény összefoglaló közlése: Buzási 2015, 80–81.

  • 100

    Várady 1896, 438; PécsLex 1. 2010, 58, a festő pécsi működéséről is. Atzker utolsó magyarországi munkáinak egyike, a töttösi Szent Erzsébet templom oltárképe 1871-ben készült. Később Brünnbe költözött, ahol haláláig tanított.

  • 101

    A kép keretét Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 102

    Ifj. Franz Russhoz l. Th−B 29 (1935) 226; Fuchs 3, 1973, K131; Fuchs 1979, K90; Kunst des 19. Jahrhunderts 1998, 300–301.

  • 103

    Közölve: Farbaky 2015, 64–65.

  • 104

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 105

    L.Cennerné Wilhelmb 1982.

  • 106

    Kat.Székely 1999, 220, 155/a.sz.

  • 107

    Wilhelm Vita életrajzi adataihoz: Th-B 34.1940, 424; Fuchs 1974, K108; Kunst des 19. Jahrhunderts 2000, 224–226.

  • 108

    Kubányi Lajoshoz l.: MűvLex 2. 1966, 726. A kép fotóját közli: PécsLex 1. 2010, 519.

  • 109

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 110

    Mária Magdolna jelenetbeli szerepére Szilárdfy Zoltán adott magyarázatot, akinek az ikonográfiai értelmezést ehelyütt köszönöm meg.

  • 111

    Első meghatározásként: Buzási 2015, 68–70.

  • 112

    Példányai: Puskin Múzeum, Moszkva, l. Garas 1961, 247; Garas 1992, 414; Preiss 1999, 281, O-9. sz.; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, l.Garas 1961, 247; Garas 1992, 414; Preiss 1999, 288 OK-1. sz.; Salzburg, Carolino Augusteum, l.Garas 1961, 247; Garas 1992, 414; Preiss 1999, 288 OK-3. sz. A pécsi festmény Jézus-figurájához hasonló fej-váll-felsőtest-megoldás Palko életművében: Kutná Horá, érseki székesegyház, Szent Jakab-főoltár, 1762.L.Preiss 1999, 239.kép, O-59.sz.

  • 113

    Pl. Szent Vencel mártíromsága, Třeboň, várkápolna, 1745–1746, Garas 1961, 247; Preiss 1999, 281, O-14.sz.

  • 114

    A rabkiváltó trinitárius-szentek, Mathai Szent János és Szent Félix, a pozsonyi trinitárius templom főoltárképe: l.Garas 1961, 246; Preiss 1999, 281, O-13.sz., 1748 körül; Barok 1998, 467, 229. sz. 1747–1748.

  • 115

    Preiss 1999, 282, O-15., O-16.sz., 51, 52.kép.

  • 116

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 117

    Stettner Sebestyén újabb irodalma: Korhecz Papp 2008, Korhecz Papp 2012.

  • 118

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 119

    Bálint 1977, I.364–366.Baranyában Abaligeten emeltek Szent Izidornak oltárt.L.uitt 366.Egy Szent Izidort ábrázoló szentképet, az augsburgi Klauber fivérek egy rézmetszetét közli a 18. század közepéről Szilárdfy 1995, 63, 476.sz.

  • 120

    Repanić-Braun 2008, 315, 2.kép.

  • 121

    A megadott adatok és információk (akárcsak az alábbiak) L. Imre Mária néprajzkutató köszönettel vett levélbeli közléséből származnak (2016. február 7.). A népi vallásosság tárgyi emlékeit bemutató említett kiállításokat ő rendezte: 1991. augusztus, Pécs, Janus Pannonius Múzeum (II. János Pál pápa pécsi látogatása tiszteletére), 1992. március, Szekszárd, Wosinszky Mór Megyei Múzeum. Egyik kiállításhoz sem készült katalógus.

  • 122

    A képet Csík Ilona restaurálta 2014-ben.

  • 123

    A freisingi kép: olaj, rézlemez, 58×46 cm, l.Kat.Maulbertsch 1994, 290, V.3. sz.; Preiss 1999, 281, O-11.sz.Az árverésen előkerült változat, amely párdarabjával együtt került licitre: olaj, vászon, 57,8×46 cm (egyenként), l.Dorotheum, Bécs, 1976.november 2., 113 és 114.kikiáltási szám (Sigristnek attribuálva), később: Sotheby’s New York, 8411.aukció, 2008.április 25, 316.kikiáltási szám (Palko műveként). A monográfus, Pavel Preiss a Dorotheumnál előkerült jelzetlen párdarabokat Palko utáni másolatoknak határozta meg: Preiss 1999, 288, OK-5, OK-6.számok.

  • 124

    Baum 1980, 547, Preiss 1999, 281, O-10.sz.

  • 125

    Bruno Bushart pontosított évszám nélkül, Palko akadémiai tanulmányokat követően készült munkái közé sorolva említi: Bushart 1983, 29–30, 9.kép.

  • 126

    Vö.Hubert Hosch katalógustétele in: Kat.Maulbertsch 1994, 290.

  • 127

    A képet Csík Ilona, a keretet Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 128

    A kép eddigi egyetlen közlésében téves témamegjelölés szerepel: Nepomuki Szent János Amerika és Afrika allegorikus alakjaival. L. Buzási 2015.

  • 129

    A Háromkirályok tisztelete elsősorban német területen, illetve németekkel betelepített vidéken, főképp azonban a szentek ereklyéjének őrzési helyén, Kölnben és környékén volt általános. Részletesen erről a kultusz minden vetületében: Bálint 1976, 135–164.

  • 130

    1781.évi vizitáció Esterházy László püspöksége idején (Budapest, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, 21772.mikrofilm) „Ecclesia B.M.Virginis Purificata”: korábban török mecset, Gonzaga Szent Alajos elegáns képe, Loyolai Szt.Ignác képe.1810.évi vizitáció Király József püspöksége idején (uo. 21773. mikrofilm) „Ecclesia B. M. Virginis Purificata”: a főoltár Máriának szentelve, Gonzaga Szent Alajos és Loyolai Szent Ignác-mellékoltárok; 1899. évi vizitáció Hetyey Sámuel püspöksége idején (uo. 21792. mikrofilm), Belvárosi Szent Szűzről nevezett plébánia (korábban jezsuita, majd 1815–1826 között ciszterci templom): Gyertyaszentelő Boldogas-szony (főoltár), Mária Immaculata-oltár, Loyolai Szent Ignác-oltár, Gonzaga Szent Alajos-oltár. A két festmény a restaurálás után (Mauks Zoltán és M.Dittrich Csilla munkái, 2014) a püspöki palotában lett kiállítva.

  • 131

    Canonica Visitatio 1829, fol.10–11.Köszönöm Damásdi Zoltánnak, a Pécsi Egyházmegyei Levéltár levéltárosának a forrás használatában nyújtott segítségét.

  • 132

    Boros 1985, 20–21.

  • 133

    Haas 1852, 112; Várady 1896, 478; Szőnyi 1926, 65.

  • 134

    Sudár 2010, 63.

  • 135

    Sudár 2010, 78, és 84–85.képek.

  • 136

    Közölve: Kat.Johannes von Nepomuk 1971, 172, 90.sz.

  • 137

    A képet Juhász István, a polion-díszt Pataki Anikó, a dobozkeretet Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 138

    L.róla: Th–B 23. 1929, 581; Petrová 1958, 78; Luxová 1968, 179, itt pozsonyi tevékenységéről adatok az 1838 és 1846 közötti évekből. Egy látképét a pozsonyi Brückenau-kertről a pozsonyi Városi Múzeum (Galéria mesta Bratislavy) őrzi. L. Fatsar 2010, 288, 5.kép.

  • 139

    L.közeli analógiaként Franz Anton Zeiller freskója: Pásztorok imádása az ottobeureni apátsági templom apszis-mennyezetén, Pötzl-Malíková 1996, 188.kép.

  • 140

    Szentkirályi 1908, 32–37, a pécsi zárdába való bevonulás részletes leírásával. Az apácák pozsonyi rendházukból komoly felszereléssel érkezhettek: a Dunán, hajóval utazó tizenkét nővér poggyásza 35 ládát tett ki.

  • 141

    Buzási 2015, 74–75.

  • 142

    Varga 2006, 15; magyarországi rendházaikat felsorolja Puskely 1989, 36.

  • 143

    Haas 1852, 123; Várady 1896, 470; Tímár 2003, 66.

  • 144

    Neve és a róla való adatok: Várady 1896, 480.

  • 145

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 146

    Bona 2000, 629.

  • 147

    Szentes 1991, 43.Valamennyi kép a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumba került.

  • 148

    Szentes 1991, 44. A család tulajdonában maradt.

  • 149

    A lengyeli kastély építésére és Rumpelmayerre l. Sisa 2004, 220–223.

  • 150

    Franz Lefler működésére l. Th–B 22. 1928, 559; Fuchs 1973, Bd. 3., K17; Fuchs 1979, K13.

  • 151

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 152

    Ma Milánó, Brera, olaj, vászon, 225×137 cm.Pinacoteca di Brera 1991, 198, 92.sz.

  • 153

    Prospero antikva betűs szignatúráját l. az előző jegyzetben említett milánói képen, a térdeplő alján, egy további, kurrens írású szignóváltozatot pedig in: Bolaffi 5. 1974, 39. Lavinia kézírását l. Murphy 2003, 39, 38.kép, ott a Lavinia aláírásával ellátott második levelet, továbbá az Alfonso Lorenzo Strozzi (Firenze, Collezione dei Conti dal Pero) portréján szereplő, 1579-ben festett több soros levelet, Cantaro 1989, 90−91, 4a. 20.

  • 154

    Marcello Oretti 1760–1780 közé datálható jegyzékében szerepel Lavinia egy képe a bolognai Santa Badia templom sekrestyéjében, egy Bemutatás a templomban-kompozíció (1583 köré datálva), amelyben Lavinia a forrás szerint apja egy korábban már kivitelezett ötletét vette át; a Chiesa di Sta. Maria Zitella főoltárképét pedig úgy említi, mint ami Prospero segítségével készült. Mindkét forrásemlítés: Cantaro 1989, 328.

  • 155

    L. a festő meghatározásával első közlésként: Buzási 2015.66–67.

  • 156

    Prospero Fontanáról nem készült monográfia, de műveit imponáló mértékben felgyűjtve és feldolgozva, következtetések levonására alkalmas mennyiségben adja közre oeuvre-katalógussal: Fortunati Pietrantonio 1986, 339−414.

  • 157

    Lavinia Fontana: Szent Család, 1578, Wellesley College, Mass., l.Murphy 2003, 47−48, 47. kép; Noli me tangere, 1581, Firenze, Galleria degli Uffizi, l.Murphy 2003, 35−35, 34. kép; Sacra conversazione, 1581, ismeretlen helyen, l.Cantaro 1989, 100, 4a. 28. sz.; Bemutatás a templomban, 1583, ismeretlen helyen, l.Cantaro 1989, 116, 4a.41.sz.

  • 158

    Schmidt 2015, az előző jegyzetben hivatkozottak mellett l.még: Mária gyermekével, Szent Józseffel, Ale xandriai Szent Katalinnal és a gyermek Keresztelő Szent Jánossal, 1570–1575 k., Bologna, Museo dell’Ordine dei Fratri Cappuccini (Cantaro 1989, 58, 4a. 2. sz.; Schmidt 2015, 2. kat. sz.); Szent Család Alexandriai Szent Katalinnal, 1581, ismeretlen helyen (Cantaro 1989, 105, 4a. 31. sz.; Schmidt 2015, 19. kat. sz.); Szent Család az alvó Jézussal és Keresztelő Szent Jánossal, 1589, Madrid, Escorial (Cantaro 1989, 146, 4a. 58. sz.; Schmidt 2015, 27.kat.sz.).

  • 159

    A keretet Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 160

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 161

    Galavics 1984, 254–255; Farbaky 2015, 62–63.

  • 162

    Az öt festmény – kettő Nagyszebenben, a Brukenthal Múzeumban, három Budapesten a Szépművészeti Múzeumban – Bibiena és Palko közös munkáiként való meghatározásával első és máig alapvető közléseként l.Garas 1971, 52–56.képek.A képek datálására újabban l. Kat. Barokk Közép-Európában 1993, 155–156.

  • 163

    A két nagyszebeni kép – „Saul próféta és az endori boszorkány”, valamint „Krisztus és a béna” – címeként az egykori tulajdonos, a festők nevét megadó Johann Martin Stock feljegyzésében „Gefängnisse” szerepel. L. Garas 1971, 65, 119.

  • 164

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 165

    L.Galavics 1984, 254–255; Farbaky 2015, 62–63.

  • 166

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 167

    L.Galavics 1984, 254–255; Farbaky 2015, 62–63.

  • 168

    A kép keretét Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 169

    Dworschak–Feuchtmüller–Garzarolli-Thurnlackh-Zykan 1955, 259–260, 62. színes kép (részlet); Kat. Johannes von Nepomuk 1971, 155, 70. kép; Feuchtmüller 1989, 97, 435, valamint 426. (archív) kép.

  • 170

    Volnhoffer műveinek újabb áttekintését l. Fehér 2004, ott az erdőtelki oltárkép: 3. kép. Erdőtelek plébániatemplomára l.még Voit Heves m.II.696.

  • 171

    A kép keretét Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 172

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 173

    Karl Viale működésére: Fuchs 1974, K107.

  • 174

    A kép keretét Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 175

    Joseph Kessler működésére: Th−B 20.1927, 214.

  • 176

    Mücke József Ferenc működésére: Th−B 25.1931, 211−212; MűvLex 4. 1964, 405; PécsLex 1. 2010, 535, valamint több művét is érintve: Romváry 1989.

  • 177

    Marianna Mücke működésére és életrajzi adataira: Romváry 1989, 247.

  • 178

    Franz Nechutnýhoz l.Th–B 25. 1931, 371−372. Bécsi tanulmányok után 1888 és 1901 között Berlinben dolgozott.

  • 179

    Wien, Österreichische Nationalbibliothek: http://www.bildarchivaustria.at/Pages/ImageDetail.aspx?p_iBildID=7979003

  • 180

    A képet Juhász István, a keretet Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 181

    Sikorski Zsolnay Júlia működésére: Seregélyi 1988, 547; Kat. Zsolnay nővérek 1997. A katalógus a képet nem közli. Életrajzi összefoglalása: PécsLex 1. 2010, II. 432. Sikorski Zsolnay Júliától még egy képet őriz a püspöki gyűjtemény, ami már kívül esik ennek a jegyzéknek az időhatárán: Erdőrészlet virágokkal, egybeírt SZJ monogrammal és 1905. évszámmal jelezve (ltsz. Fes-110, olaj, vászon, 97,5×107 cm).

  • 182

    A képet Juhász István, a keretet Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 183

    Szőnyi 1916, 44.

  • 184

    Kat.Wallfahrt 1984, 184–186, 188, itt 283, 285, 289.sz.

  • 185

    Elárverezve: Borromini árverezőház, Spanyolország, Huesca, 2012.november 29., rézmetszet 28×22 cm.

  • 186

    A kegyképet és Budára kerülése történetét részletesen l.Schoen 1916, 5−24, a kép fotója 17; metszetváltozataihoz l.Szilárdfy–Tüskés–Knapp 1987, 50–54.sz., a pécsi kép lehetséges előképeként különösen az 51. sz., imalap Leopold Franz Landerer nyomdájából Budán, 1750 körül.

  • 187

    A klatovy-i típusváltozat magyarországi példáihoz l.Korhecz Papp 2008a, továbbá Friedrich Sölch: A vérehulló Madonna tisztelete Magyarországon.Budapest 1994.

  • 188

    Buda-Krisztinaváros, Budakeszi, Makkosmária, l.Szilárdfy–Tüskés–Knapp 1987, 50–54. sz., 56–60; Baja, Türr István Múzeum, 1799 k., l. Korhecz Papp 2013, 82. A típus magyarországi filiációjáról: Szilárdfy 1994, 9–10.

  • 189

    Terdik Szilveszternek köszönöm a hódmezővásárhelyi és a szegedi képek ismeretét, valamint azt az információt, hogy a kegyképtípus festett változatban a 19. század folyamán, mintegy a század elejétől kezdve, igen elterjed volt a magyarországi szerbek körében.

  • 190

    A hodászi kegykép történetéről Terdik 2011.

  • 191

    A típusazonossághoz vö. Szilárdfy 1995, 67, 530.sz.

  • 192

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 193

    L. AKL 20. 1998, 481–483; Kat. Conca 1981, 204–205.

  • 194

    Olaj, vászon, 96×53 cm, vétel 1889-ben.L.KHM 1991, 95.

  • 195

    Olaj, vászon, 95×50 cm, 1871-ben az Esterházy-gyűjteménnyel került a múzeumba: l. többek közt Pigler 1967, 534, Garas 1962, 89–91; Kat. Zsánermetamorfózis 1993, 314.

  • 196

    Olaj, vászon, 77,5×35 cm, Franz Gundacar Colloredo-Mansfeld 18. század második felében kialakított gyűjteményéből: l. Šafařik 1964, 112.Pigler 1967, 534; Kat.Zsánermetamorfózis 1993, 314.

  • 197

    Említi Garas 1962, 150, továbbá Th–B 26. 1932, 361; Pigler 1967, 534, bécsi Dorotheumnál, 1910.február 21–23.44.számon elárverezettként.

  • 198

    Pigler 1967, 534, Glückselig-árverés 1926.október 13–14.239.sz.

  • 199

    Olaj, vászon, 206×187 cm.L.KHM 1991, 62.

  • 200

    Ferrari–Scavizzi 1966, II. 201–202; Seipel 2001, 341.

  • 201

    A képet Juhász István, a keretet Magyari Ferenc restaurálta 2014-ben.

  • 202

    Onorio Marinarihoz l.Th–B 24. 1930, 103; Bolaffi 7.1975, 202–203.

  • 203

    Christie’s New York, Sale 2327, 2010. június 24–25. 54. kikiáltási szám. Olaj, vászon, 69,2×58,4 cm.

  • 204

    Dorffmaister István: II. Lajos páncélos ábrázolása, 1787. Olaj, vászon 95×74 cm.Jelzés nélkül.Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács, ltsz. 70.1.21. L. újabban Kat. Történelem–kép 2000, 397, VI-31.

  • 205

    Minderről részletesen Bárány Ágost ügyvédnek a Társalgó c. folyóiratban 1837-ben közzétett beszámolója első ismertetésével Galavics Géza in: Kat. Művészet Magyarországon 1980, 165, 64.sz.

  • 206

    Olaj, vászon 107×73,5 cm.Jelezve balra lent: „Borsos J. 838”. L. Kat. Dorffmaister 1997, 84. sz.; Kat. Borsos, 2009, 170, 123.sz.(a korábbi irodalommal).

  • 207

    A példányokra vonatkozó értelmezés: Kat. Művészet Magyarországon 1980, 165–166, 65.sz., valamint Galavics 1997, 86.A pécsi példányt akkor még a Püspöki Levéltárban lévőként, közelebbi adatok nélkül említi: Boros 1974, 279, 283/69. j.

  • 208

    2139.Consignatio 1838 „In Cubiculi 12.– II.Jozsef Császárnak képe sárga festett rámáb(an), Nr. 1.; 2140. Lajos Magyar Király képe keményfa aranyozott rám(ában), Nr.1.”

  • 209

    Uo. „In Cubiculi 17, Lajos szoba – 2dik Lajos és Josef Király képei üveg nélkül Nr.2”.

  • 210

    Kat. Művészet Magyarországon 1980, 165, 64. sz.

  • 211

    Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, ltsz. 886. Pigler 1967, 569; Museum of Fine Arts Budapest 1991, 100.

  • 212

    Ludvig Beyfuss működésére: Fuchs 1972, K36; AKL 10. 1995, 350. Beyfuss az 1830-as években kiállított a Pesti Műegylet tárlatain is, l. Szvoboda-Dománszky 2007, 33.

  • 213

    Nagyházi Galéria, 112.árverés, 2004.december 6., 47. sz., olaj, vászon, 94×74 cm, jelezve hátul oldalt.

  • 214

    Nürnberg: Szilárdfy 1997, 41, 250. sz.; Stuttgart: uo., 26, 21.sz.

  • 215

    Nagyházi Galéria, 2110.árverés, 2015.december 15. 123. szám, olaj, fém, 25,5×21 cm, jelzés nélkül.

  • 216

    Lacza Endre működésére l. Th–B 22. 1928, 187; MűvLex 3. 1967, 8; Szvoboda–Dománszky 2007, 71, 128, 138/1152. j.

  • 217

    Berlász 1985, 58–60; Kat. Jankovich 2002, 10, 47.

  • 218

    Museum of Fine Arts Budapest 1991, 40; Kat. Jankovich 2002, 69–70, 15.sz.a kép eddigi irodalmával, valamint a korábbi meghatározások egy részével.

  • 219

    Térey 1916, a 133. oldalon már Sodoma műve gyanánt közölt kép meghatározásának előzményeként Térey a Nemzeti Múzeum 1848-iki katalógusára hivatkozik, amelyben a kép szerinte Raffaello utáni műként van közölve. A múzeumnak ebből az évből csupán egyetlen katalógusa van, Kubinyi Ágoston kis kötete (Kubinyi 1848), ami azonban a művek tételes közlésébe nem megy bele, az újonnan megnyílt Nemzeti Múzeum gyűjteményeit, a szerzeményezés történetét veszi sorra, a végén az múzeumalapítás és -építkezés, továbbá a működés költségeinek elszámolásával.Innen nem derül ki a legkorábbi időpont, amikor a képet Raffaellótól elvitatták, mindenesetre az Országos Képtár műtárgyainak leíró lajstroma (Budapest 1897, 35, 57. sz.) szerint a Nemzeti Múzeum külföldi képeinek átvételekor 1875-ben „Rafael iskolája”-ként regisztrálják, míg Peregriny János a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának katalógusában (Peregriny 1900, 444, 33. sz.) azt közli, hogy kérdőjeles Raffaellóként. 1897-ben, az Országos Képtár jegyzékében jegyzékében már Giovanni Antonio Bazzi (Sodoma) műveként szerepel.

  • 220

    „A Magyar Nemzeti Museum Képcsarnoka festvényeit Másolók Naplója.” Magyar Nemzeti Galéria, Adattár, ltsz.4066/1942, fol.1–29.A napló részletes ismertetése és forrásként való értelmezése: Veszprémi 2005.

  • 221

    Kubinyi 1848, 3; Veszprémi 2005, 305.

  • 222

    Magyar Nemzeti Galéria, Adattár, ltsz.4066/1942, fol. 13v. „1860. május 4. Novotny János, 115. sz. által(ános) k(éptár). [visszaadva] május 28.”; „1860. május 15. Salamon Géza, 115.sz.által(ános) k(éptár).[visszaadva] június 7.”; „1860. december 21. Salamon Géza, 115. sz. által(ános) k(éptár). [visszaadva] 1861. január 6.”

  • 223

    Novotny Jánoshoz: MűvLex 3. 1967, 535; Lyka 1982, 23, 85, 87; a másolási naplóban való sűrű előfordulása kapcsán: Veszprémi 2005, 307–308; (alapi) Salamon Gézához: MűvLex 4. 1968, 205; Lyka 1982, 88.

  • 224

    L. a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai gyűjteményében őrzött művei közül főképp miniatűr portréit Novotny Ludmilláról (1855), Novotny Magdolnáról (vsz.ua.), Nicolaus Baber-ről (é. n.), ceruzarajzát Henrietta de Montigny-ról (1854), továbbá egy Szentháromságot ábrázoló rajzát (é. n.).

  • 225

    Jankovich Miklós egykori tárgyai közül nem ez az egyetlen, ami felkeltette a kortárs festők érdeklődését: Schäffer Béla (1815–1871) 1852-ben a gyűjtemény egy augsburgi fedeles strucctojás serlegét két csendéletén is megörökítette. L. Kat. Művészet Magyarországon 1981, 463, 421.sz., a serleg Jankovich-eredete itt még nincs említve. A képre és a Jankovich-tárggyal való összefüggésre Mikó Árpád hívta fel a figyelmemet. A strucctojás serleg (1936 óta az Iparművészeti Múzeumban) legutóbb közölve: Kat.Jankovich 2002, 143, 91.sz.A tétel Schäffer festményét nem említi.

  • 226

    L.többek közt Rylands 1988, 236.

  • 227

    Stetka Gyulához l. MűvLex 4. 1968, 356.

  • 228

    L.Kat.Eredeti másolat 2004, 137.

  • 229

    L. Kieselbach Galéria, online műtárgyadatbázis.

  • 230

    A képet Juhász István restaurálta 2014-ben.

  • 231

    Simone Pignonihoz l.Th–B 27. 1933, 35–36; Baldassari 2008.A 2006-ban elárverezett képet (l.következő jegyzet) már új tulajdonosánál, római magángyűjteményben lévőként közli Baldassari 2008, 114, 46/a szám és kép. Ugyanott l. a Pignoni-mű több változatát és műhelyvariációját: 113, 45/b, 46, 46/b, 185, 9/b.

  • 232

    Elárverezve Bern, Dobiaschofsky, 2006. máj. 19., 848. szám. Olaj, vászon, méret nélkül.

 

Author instructions are available in PDF format.
Click here to download.

 

Senior editors

Editor(s)-in-Chief: Árpád MIKÓ

Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Művészettörténeti Intézet
P.O. address: Budapest, 1250, 31, Hungary

 

Chair of the Editorial Board: Anna JÁVOR

Magyar Nemzeti Galéria
Budapest, 1250, 31, Hungary

 

Editorial Board

  • Géza GALAVICS (Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Művészettörténeti Intézet)
  • Erika KISS (Magyar Nemzeti Múzeum)
  • András KOVÁCS (Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár)
  • Ildikó NAGY (Budapest)
  • Enikő RÓKA (Budapesti Történeti Múzeum)

Művészettörténeti Értesítő
Hungarian Nationale Gallery
P.O. Box 31
HU–1250 Budapest, Hungary
Phone: (36 1) 375 8858 ---- Fax: (36 1) 375 8898
E-mail: javor.anna@mng.hu

2020  
CrossRef Documents 18
WoS Cites 3
Wos H-index 2

2018  
Scimago
H-index
3
Scimago
Journal Rank
0,100
Scimago
Quartile Score
History Q4
Visual Arts and Performing Arts Q4
Scopus
Cite Score
2/50=0
Scopus
Cite Score Rank
History 1111/1259 (Q4)
Visual Arts and Performing Arts 389/502 (Q4)
Scopus
SNIP
0,000
Scopus
Cites
2
Scopus
Documents
11

 

Művészettörténeti Értesítő
Publication Model Print Only
Submission Fee  
Article Processing Charge  
Printed Color Illustrations 40 EUR (or 10 000 HUF) + VAT / piece
Regional discounts on country of the funding agency  
Further Discounts  
Subscription fee 2021 Print subsscription: 146 EUR / 202 USD
Subscription fee 2022 Print subsscription: 150 EUR / 208 USD
Subscription Information Online subscribers are entitled access to all back issues published by Akadémiai Kiadó for each title for the duration of the subscription, as well as Online First content for the subscribed content.
Purchase per Title Individual articles are sold on the displayed price.

Művészettörténeti Értesítő
Language Hungarian
Size A4
Year of
Foundation
1952
Publication
Programme
2020 Volume 69
Volumes
per Year
1
Issues
per Year
2
Founder Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat
Founder's
Address
H-1088 Budapest, Hungary, Múzeum krt. 14.
Publisher Akadémiai Kiadó
Publisher's
Address
H-1117 Budapest, Hungary 1516 Budapest, PO Box 245.
Responsible
Publisher
Chief Executive Officer, Akadémiai Kiadó
ISSN 0027-5247 (Print)
ISSN 1588-2802 (Online)