A tanulmány áttekinti a keletközépeurópai régió és benne Magyarország modernizációját, annak akadályait és torzító tényezőit, valamint a XX. században a régiót ért, meghatározó külső hatásokat. A áttekintés háttérül szolgál a magyarországi jogfejl ő dés bemutatásához, amelyen belül a szokásjog és a törvények viszonya különösen figyelemre méltó szerepet játszik és egyúttal a jognak a modernizáción belül bizonyos autonómiát biztosít. A szokásjog megmutatkozik abban is, hogy a korábbi jogfelfogás érvényesül a bírói gyakorlatban, a jogalkalmazásban. Az 1948-as és az 1988 utáni rendszerváltás sok tekintetben hasonló feladatokat állított a jogrendszer átalakítása elé, még akkor is, ha azok társadalmi tartalma jelent ő sen különbözött egymástól. A jog mint modernizációs eszköz alkalmazásának korlátaira egy, az 1950-es évek legelején lefolytatott magyarországi jogtudományi vita következtetései világítanak rá. Sem az évszázados jogfejlődés sajátosságai nem hagyhatók figyelmen kívül, sem pedig a gazdasági, társadalmi, kulturális sajátosságokat nem lehetséges átlépni. A jogalkotás nem minden probléma, feladat megoldására alkalmas eszköz, viszont mindig az adott társadalomra jellemző és annak hosszú távú pályáját jöveti. I.