A tanulmányban olyan új szemléletű, területfejlesztési koncepciót ismertetünk, amely együtt kezeli a technikai-társadalmi- és szervezeti technológiákat az intézményi változásokkal. Az új szemlélet döntő fontosságot tulajdonít a termelőképesség növekedésének mind az ipar, mind a mezőgazdaság, információ, kultúra, oktatás, szolgáltatások területén. Olyan regionális politikát dolgoz ki, amely már a lokális szinten elősegíti a kommunikáció és az érintkezési viszonyok növekedését, sűrűsödését (hálózatok), s ezzel ösztönzi a régiók, országok közötti együttműködést. Ez a politika értéknek tekinti a kulturális változatok ápolását a migrációs minták, etnikai és nyelvi közösségek autonomizálódása, az információ és erőforrások áramlása, a hírek elérhetősége, megszerezhetősége formájában. Technikai értelemben az elektronikus technika elterjedésében látja a legfontosabb eszközét annak, hogy nemcsak a gazdaságban, de a kulturális értékekben is végbe mehessenek a megérlelődött változások. A „technikai kultúra” mellett elismeri a „technikai” kultúrák létezését is, amely az emberek képességeitől teszi függővé a technikai tudás szintjét és alkalmazásának hatékonyságát. (Nemcsak a technikai változás vált ki strukturális változást, de a társadalmi struktúra is befolyásolja a technikát.) Az újfajta területpolitika nemcsak a természeti és materiális erőforrásokkal számol, de erőforrásnak tekinti a felfedezéssel szembeni fogadókészséget, a technika átadására irányuló képességet stb. is. Fejlesztési terveiben megteremti a technika társadalmi befogadásának feltételeit.