A rendszerváltás óriási gazdasági-társadalmi átalakulásának egyik eleme, hogy megjelent és szakmává formálódott a szociális munka. Megszerveződött a képzés, intézményesült a segítő hálózat. A családsegítők által nyújtott szolgáltatások folyamatosan változtak a helyi szükségletek, valamint a jogszabályok változásainak függvényében. A nyílt és tömeges munkanélküliség állandósulása nem csak a munkaügyi szervezetrendszer kiépülését hozta magával, hanem egyértelművé vált, hogy új típusú együttműködésre van szükség a szociális intézmények és a munkaügyi szervezetek között. A tanulmány az elmúlt évtized szakmai tapasztalatait felhasználva azt elemzi, hogy a munkanélküliségnek az emberek életére gyakorolt hatását, a munkanélküliekkel végzett segítő munka hatékonyságát hogyan, milyen módon befolyásolja az, hogy milyen törvények és jogszabályok alapján, milyen szakmapolitikai elképzelések mentén jönnek létre és működnek szervezetek, valamint a különböző intézményekben dolgozó szakemberek milyen sajátosságokkal rendelkeznek és hogyan képesek együttműködni egymással a munkanélküliek érdekében.