Történelmünkben a földügy a XIX. század óta a polgári modernizáció kulcskérdése, amelyet Magyarország máig sem oldott meg. A saját munkán alapuló föld-magántulajdon és családi gazdaságok helyett nagybirtokrendszerrel érkeztünk az Európai Unióba. A földkérdést uniós tagságunk és az új világgazdasági, ökológiai helyzet a nemzeti önrendelkezés és az etnikai megmaradás létfeltételévé tették. Ugyanakkor a közösségi jog és a Közös Agrárpolitika intézményrendszere kizárja, hogy a Magyar Állam a területét alkotó föld tulajdonát és használatát közérdekből „a tőke szabad áramlásának követelményeivel szemben” korlátozza. Hazánknak az EU tagállamaként olyan értékalapú birtokpolitikát kell folytatnia, amely az együttható okok miatt kialakuló civilizációs válság pusztító hatásait a nemzeti önvédelem eszközeivel fékezi és biztosítja a földnek állampolgáraink, illetve a jövő nemzedékek számára történő megtartását.