A kész szövegátvételben végződő joghatások kérdése globalizálódó korunkban egyre általánosodó jelenséggé válik, miközben tudományos feldolgozása alig tart ezzel lépést. Nemcsak fogalmi kerete, gyakorlati tapasztalatainak levonása, s így mögöttesen megbúvó törvényszerűségei és tanulságai levonása, eszményeinek megfogalmazása hiányzik, de még terminológiája is tisztázatlan. Recepció, octroi, jogexport, jogátvitel, jogkölcsönzés, jogátültetés, jogi segítségnyújtás; diszciplínaként pedig a jog és fejlődés, jog és modernizáció amerikai mozgalmai, a franciáknál pedig a fejlesztés joga - mindezek eltérő vonásokat eltérő nézőpontokból fogalmiasítanak. Kritikai áttekintésük és elemzésük (1. Terminusok) lehetőséget teremt elméleti alapok kidolgozására, a jogi mintaadás ontológiájának vázlatos megrajzolására (2. Technikalitás). A legfontosabb tanulság ebben a jogot szabályként azonosító szűkkeblű pozitivisztikus szemlélet meghaladása egy a jogban tételezés, jogértelmezési közeg, egy egész mögöttes jogi kultúra konglomerátumát láttató totalitás-szemlélet javára. Kétségtelen sikerek mellett ez erőteljes kudarcoktól kísért folyamatként érzékeli az elmúlt fél évszázad joghatásra irányuló törekvéseit (3. Kontrasztok a jogátvitelekben és megítélésükben). Figyelemmel a háttérben megbúvó érdekek makacs önérvényesítésére, sokat jelez már maga a kérdésfeltevés élessége is, hiszen társadalompolitikai magasságokba emelkedve egyre inkább a globalizáció természetére irányul. Nevezetesen, magunkból indulunk-e ki vajon, hogy saját hagyományunkat másokra erőltessük, avagy tudunk-e önzetlenül másokat csupán abban támogatni, hogy önmaguk fejlesztésének útját megleljék? Vagyis narcisztikusan önmagunkra ügyelő hataloméhségünket, avagy segíteni akarásunkat szolgálja-e érdeklődésünk? Végső soron melyik mintát választjuk hát a cirkuszi idomár akaratátviteli mutatványa és a kertésznek mindenkor másra figyelő alázata közül? Hiszen önáldozattal jár az előbbi kísértését elkerülni, ám csakis egy saját tapasztalatok tanulságaihoz visszavezető út lehet hosszú távon sikerre vezető. Mert végül úgyis a célzott rendszer kiválasztó erején múlik minden, miközben a nem-jogi környezet meghatározhatja a jog sorsát. Egy, a természet emberi kultiválásából vett hasonlattal élve, jobb hát lassan megtudni, hogy mit is akar a föld és élő környezete, és utána jöjjön csak a kertész.