A társadalom- és humántudományokban jelenleg egy transzdiszciplinaritás, újraegyesülés zajlik. A racionalitás kérdése tipikus példája e folyamatnak, hiszen a pszichológia, szociológia és közgazdaságtan érdeklődésére is számot tart, e tudományágak felhasználják egymás kutatási területeit, inspirálják egymást. A főáramlati közgazdaságtanban a gazdasági aktor racionalitása megnyilvánul a teljes informáltságban, a kalkuláció képességében, abban, hogy rangsorolásra képes a különböző javak között és preferenciarendezése teljes, tranzitív, reflexív. A preferenciái ezen kívül konzisztensek, időben stabilak. Az információhiányból és bőségből előálló problémákra, az időtényező kérdésére, a kalkulációs képesség fogyatékosságaiból eredő jelenségek magyarázatára kínál megoldást a korlátozott racionalitás elmélete. Az érzelmek és a társadalmi normák által vezérelt cselekvések felvetik, hogy ilyen esetekben a racionalitás sérüléséről van-e szó, vagy épp ellenkezőleg, annak megnyilvánulásáról. A preferenciarendezés axiómáinak sérüléseit magyarázó új elméleti törekvések a bizonytalanság körülményei között hozott döntések elemzése kapcsán jelennek meg.