View More View Less
  • 1 Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára 1051 Budapest Arany János u. 1.
Restricted access

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy e hozzászólásban szakmai kívülállóként kifejthetem gondolataimat. Ezek az olvasó szempontjából annyiban lehetnek érdekesek, hogy egy sajátos, a természettudományoshoz közelálló szemléletet tükröznek, így talán a többi szerzőtől eltérő nézőpontból adnak választ egyes kérdésekre. A természettudományok egyes letisztult ágainak művelői viszonylag könnyű helyzetben vannak, ha jövőképet akarnak készíteni. Például az égi mechanika segítségével ma már pontosan meg lehet határozni, hogy mikor következik be napfogyatkozás, meg lehet jósolni, hol fog belépni a légkörbe a bolygónk körül keringő űrhajó. Az elektromágneses hullámok terjedése is pontosan követhető, ami többek között lehetővé teszi éles fényképek készítését és a mobiltelefonok használatát. Sokkal nehezebb dolga van a társadalomtudósnak, aki vizsgálata tárgyáról legfeljebb sejtéseket, netán vágyakat fogalmazhat meg, azt is meglehetősen nagy bizonytalansággal. Talán nem véletlen, hogy elterjedt a DELPHI-módszer, mely alkalmasan kiválasztott szakértők véleménye, várakozásai alapján vázolja fel a jövő különböző forgatókönyveit. Bármilyen tudományos módszert igyekszünk is alkalmazni a jóslásra, jelentős a bizonytalanság. Egy nagy horderejű példa a Szovjetunió váratlan és gyors felbomlása, mely a meglepetés erejével hatott az egész világon annak ellenére, hogy világszerte kremlinológusok százai foglalkoztak a szuperhatalom jövőjével.Fontos a bizonytalanság enyhítése egy jövőkép kialakításánál is, mely különbözik az előrejelzéstől, nem jósol, inkább tervez, de nem rugaszkodhat el a valóságtól, különben rózsaszín köddé, netán hagymázos álommá válik. E felismerés vezetett, amikor az alábbiakban kísérletet teszek arra, hogy a jövőről szóló elképzeléseimet egy globális, természettudományosan megalapozott elmélet, az univerzum fejlődéstörténete köré csoportosítsam. E történet alapján megfogalmazható néhány általános elv, amely úgy tűnik, hogy évmilliárdokon keresztül érvényes volt, és feltételezhető, hogy az is marad, így alapját képezheti a jövőről alkotott nézeteimnek. Nem akarom azt a hamis benyomást kelteni, mintha jövőképem elfogulatlan lenne, és nem tükrözné a vágyaimat, melyeket az általam vallott értékek vezérelnek. Azért próbálom eszmefuttatásaimat természettudományos érvekkel megtámogatni, mert így tudom magamat ellenőrizni, ugyanakkor lehetőséget adok türelmes és racionális érvelésen alapuló vitára más értékekre alapozó jövőképekkel.A következőkben – elsősorban a francia jezsuita antropológus-filozófus Teilhard de Chardin (1980) nyomán – röviden áttekintem az Univerzum történetét, és rámutatok néhány alapvető törvényszerűségre, mely e történetet jelentős mértékben meghatározni látszik. Ezután megkísérelem ezen elvek alkalmazását egy nemzeti jövőkép felvázolásánál, mely – mint látni fogjuk – szükségszerűen a múltban gyökeredzik.

  • Fricz T. (2007): Egy következmények nélküli ország. Magyar Nemzet . március 21., 6. o.

  • Fukuyama, F. (1997): Bizalom. Európa, Budapest.

  • La Porte, T. (ed.) (1975): Organized Social Complexity: Challenge to Politics and Policy , Princeton University Press, Princeton.

  • Lovas R. – Náray-Szabó G. – Pálinkás J. (szerk.) (2005): A Szent István Terv , Magyar Szemle Alapítvány, Budapest.

  • Lustiger, J. M. (1997): Emberhez méltón . Vigilia Kiadó, Budapest, 19–22.

  • Náray-Szabó G. (2003): Fenntartható a fejlődés? Akadémiai Kiadó, Budapest.

  • Náray-Szabó G. (2006): Evolúció és konzervativizmus. Kommentár. 5, 34–42.

  • Ohmae, K. (1995): The End of the Nation State: The Rise of Regional Economies . Free Press, New York.

  • Radermacher, F. J. (2004): Balance or Destruction: Ecosocial Market Economy as the Key to Global Sustainable Development . Ecosocial Forum Europe, Vienna.

  • Stiglitz, J. E. (2002): Globalization and Its Discontents . W.W. Norton, New York – London.

  • Szűcs J. (1974): Nemzet és történelem . Gondolat, Budapest.

  • Teilhard de Chardin, P. (1980): Az emberi jelenség . 2. kiadás. Gondolat, Budapest.