Immanuel M. Wallerstein eredetileg az általános vagy a komplex rendszerelméletre való bármiféle közelebbi utalás nélkül dolgozta ki világrendszer-szemléletét. Példamutató tudósi nagyságát jelzi és jellemzi, hogy miután megismerkedett a – társadalomtudományoktól (látszólag) távol álló – természettudományi jelenségek elemzésének általános alkalmazhatóságát hirdető tudósok munkásságával, nem habozott csatlakozni a (viszonylag) újnak mutatkozó irányzathoz, sőt annak egyik zászlóvivői szerepét vállalni. Wallerstein – és az általa választott utat járó néhány más társadalomkutató is – végül visszaretten a komplexitáselmélet teljes módszertani fegyverzetének bevetésétől, s a bifurkáció, a káosz, a turbulencia bevett fogalmait csupán metaforaként alkalmazza a világrendszer komplex jelenségeinek leírására, számos félreértésre okot adva.