Jelen tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, miként ragadhatók meg az új közszolgálati menedzsment (New Public Management – NPM) céljai. A kérdés aktualitását az adja, hogy a NPM irányzat „középkorúvá vált” (Hood–Peters 2004: 1), tehát eljött az ideje, hogy – visszatekintve az irányzat gyakorlati eredményeire – tudományos igénnyel megvizsgáljuk hatásait, és következtetéseket vonjunk le a jövőre vonatkozóan. A tudományos közösségnek mindeddig nem sikerült egyértelműen definiálnia az irányzat céljait, így annak eredményességét sem képes meghatározni. Tanulmányunkban arra vállalkozunk, hogy a NPM szemléletmódjából és a közösségi döntések elméletéhez való viszonyából levezessük az irányzat céljait. Állításunk szerint a NPM irányzat célja a közszféra allokációs funkciójának hatékonyabbá tétele, amelyet a NPM irányzathoz csatlakozó országok állampolgáraik elvárásaihoz igazodva kívántak elérni.